A magyar földtan, ásványtan és őslénytan sokoldalú tudós-tanár egyénisége, KOCH ANTAL (Zombor, 1843. január 7. – Budapest, 1927. február 8.) a pesti Tudományegyetemen szerzett tanári diplomát, majd a Műegyetemen lett tanársegéd. Innen indult hosszú nyugat-európai tanulmányútra, majd 1872-ben az újonnan alapított kolozsvári egyetem ásvány-földtani tanszékére nevezték ki tanárnak. A már meglévő anyagok rendszerezésével és újak gyűjtésével gazdag, szakszerű ásvány-, kőzet- és őslénytani gyűjteményt hozott létre és az egyetemi tanszéket intézetté fejlesztette, szakmája tudományos életének egyik központjává tette. 1895-ben a budapesti egyetem földtan-őslénytan professzora lett. A magyar földtani szakirodalom kiemelkedő alkotásának tartják az erdélyi medence harmadkori képződményeiről írt monográfiáját. Ő volt az utolsó a hazai geológusok között, aki még egyaránt művelte az összes szervetlen természettudományokat, jelentős munkákkal gyarapítva mind az ásványtani és kőzettani ismereteket, mind a földtani és őslénytaniakat.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1993 [Csíky Gábor], Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
