KELÉNYI B. OTTÓ (Budapest, 1897. február 25. – Ausztria, 1944): könyvtáros, bibliográfus, történész, a budapesti csillagvizsgálók történetének kutatója.
Bölcsészdoktori, középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1922-től a Fővárosi Könyvtárban működött, ahol utóbb a Budapest gyűjtemény osztályvezetője lett. A Budapest története című sorozat tervezetének kidolgozója és az I. kötet felelős szerkesztője volt. Konzervatív katolikus oldalról indult, 1944-ben azonban bekapcsolódott az illegális antifasiszta szervezkedésbe. A nyilasok letartóztatták és deportálták, Ausztriában, koncentrációs táborban halt meg. Főleg Pest-Buda történetéről írt tanulmányokat.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1997. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Katsányi Sándor: A főváros könyvtárának története 1945-ig
(részlet)
Előszó
Gulyás Pál, Szabó Ervin korábbi szakmai ellenlábasa, 1921-ben adta ki Kommunista könyvtárpolitika című munkáját. Ebben – a történtek logikájából következően – túlnyomórészt a Fővárosi Könyvtár tevékenységén keresztül mutatta be a Tanácsköztársaság időszakát – megsemmisítő kritikával. A több oldalról érő támadások elültével elkerülhetetlenül szembe kellett nézni a könyvtár politikailag megbélyegzett, szakmailag mégis vállalt hagyományaival, megfogalmazni annak 1919 után is tovább vihető örökségét. A várt könyvtártörténet a Bethlen István-i konszolidáció után született meg Kelényi Béla Ottó tollából. A könyvtár 1931-es évkönyvében megjelent tanulmányt tekinthetjük a Fővárosi Könyvtár történetének első átfogó, tudományos igényű feldolgozásának. A gazdag forrásanyagra, köztük Gárdonyi Albert előmunkálataira épülő, történészi tárgyilagosságra törekvő, a tényeket kommentár nélkül bemutató korrekt munka Kelényi puritán egyéniségét tükrözi.
