Keress

Ady Endre: Ifjú szívekben élek
(részlet)

Ifjú szivekben élek s mindig tovább,
Hiába törnek életemre
Vén huncutok és gonosz ostobák,
Mert életem millió gyökerű.
Szent lázadások, vágyak s ifju hitek
Örökös urának maradni:
Nem adatik meg ez mindenkinek,
Csak aki véres, igaz életű.

József Attila: Flóra
(részlet)

4. Buzgóság

Nehezülök már, lelkem akkor boldog,
ha pírban zöldel a fiatal ág –
bár bucsut int nekem… E fura dolgot
űzném,
az örökös ifjuság italát.
 

Mészöly Miklós: Fiatal barátaimnak

Darabnyi föld elég a lélekzethez:
ahol ritkul a fű,
az Éden ott játssza meg magát.
Csak türelem, ésszel.
A homoksír is termőre fordul,
ha az elaggott avart
mosollyal beletapossuk.
Csak türelem, ésszel.
Tízezer év a halálig,
ha már a tegnap is holnap.
Csak türelem, ésszel.

Illyés Gyula: Fiatalok, ti

Fiatalok, ti, tisztességre-nevelők,
fiatalok, ti, bátorságra-lovalók,
megszégyenitők azzal, ha megromlotok,
bukásotokkal bennünket is büntetők,
hűség-konok
szívűre szorítva a vénülőt,
fiatalok,
ti lesztek, ti, az ok:

emelt fővel halok.

Juhász Gyula: Ifjúság
(részlet)

Ti vagytok az enyémek: fiatalság.
A dalomat én nektek dalolom.
Felétek fordítom reményem arcát,
Elétek lengetem a lobogóm.

A rút, a rossz véneknek ellenében
Hozzátok pártol csüggedő hitem
S a hajnalló jövő piros ködében
A koszorúm mind hozzátok viszem.

Baróti Szabó Dávid: A magyar ifjúsághoz
(részlet)

Serkenj fel, magyar ifjúság! ím nemzeti nyelved,
    Eggy szép nemzetnek béllyege, veszni siet.
Fogj tollat; kezdj íráshoz; kezdj szóba vegyűlni
    Lantos Apollóval nemzeted ajka szerént.
Nincs s nem lessz ennél tehetősebb eszköz: ezen kap
    Minden eszesb ánglus, francia, német, olasz. –

Thándor Márk: Úton vagyok!

Tétova réten álltam,
hasztalan fabrikáltam,
hallottam szárnyakat,
lappangó árnyakat.
Hideg volt és fáztam,
gondolataimtól áztam?

Egy napon megdöbbentem.
Falaimat ledöntöttem,
elindultam, visszanéztem,
útravalót kéregettem.

S most ezen úton sietek,
körülöttem tágas ligetek,
völgyek és hegyek,
utamon tovább megyek.

Tovább megyek, tovább megyek,
hogy ember legyek!

Elindultam rögös úton felfelé,
nem tudom mikor válok emberré.
El kell jutnom nekem még a hegyekig,
magos, magos, nagyon magos egekig.

Berzsenyi Dániel: Az ifjúság
(részlet)

Légy bölcs, légy te vitéz, kardod villáma hasítson
A földtengelyekig s a föld nagy tengerein túl,
Homlokodon híred csillagkoronája ragyogjon,
Tetteidet fél föld leborulva csudálja, imádja,
Halmozd kincseidet, dúld, pusztítsd Bengala partját,
Ussza körül gályád a földet százszor, ezerszer:
Olly szent tiszta öröm nem reszketi szívedet által,
Mint mikor a boldog fiatalság rózsaviránnyin
Andalodó lelked legelőszer kezde hevűlni,
S a gyönyörű álomképet csókolva ölelted.

Vörösmarty Mihály: W. G. emlékkönyvébe

Szép fiatalságod s lelkednek tiszta erénye
    Áll a jövendőség fátyolos arca előtt.
Vajha szelíden lebbenjen föl a fátyol előtted,
     S édeni órákkal csaljon az életen át.

Vörösmarty Mihály: [Egy tavasz van…]
(részlet)

Gondosan vígadj, kiszabott határig
Vidd az indúlat hevesen csapongó
Lángjait, búval ne merítsd ki lelkes
    Képzetid árját.

Jámboran forgasd haladásra gerjedt
Szép tehetségit feselő korodnak,
Igy jeles pályád lesz, örök komorság
    Nem lepi arcod.