FORSTER GYULA, báró (Esztergom, 1846. december 21. – Budapest, 1932. július 18.): jogász, közéleti személyiség, a XIX. századi magyar műemléki értékek és műtárgyak intézményes védelmének egyik kezdeményezője. A pesti egyetemen végzett jogi tanulmányokat. 1872-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban nyert beosztást, ahol a képzőművészetekre, alapítványokra és műemlékekre vonatkozó ügyek vezetője lett. 1887–1911-ben a Magyar Földhitelintézet egyik igazgatója volt. 1904-ben bárói rangot kapott és a főrendiház örökös tagja lett. Sokoldalú tevékenységet fejtett ki a tudomány és művészet érdekében. 1895-től a Műemlékek Országos Bizottságának elnökeként nagy része volt sok hazai műemlék helyreállításában és megmentésében.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Buzinkay Péter: Műtárgyaink – ingó műemlékeink – védelme
(részlet)
Történeti áttekintés – A kulturális javak hatósági, hivatali védelmének története
1902-ben pedig újra hallunk a közoktatásügyi kormányzatnak „a magyar műkincsek összeírásáról és a magyarság számára való megőrzéséről” – Wosinszky Mór által kidolgozandó – törvénytervezetéről is, melynek célja a műkincsek külföldre vándorlásának megakadályozása és az állam elővásárlási jogának megteremtése volt.
Sajnos ugyanígy – „a nemzetre nézve fontosabb ügyek” miatt – akadt el báró Forster Gyula 1906-os kezdeményezése is, melyet a Művészet című folyóirat is ismertetett.
A munka azonban nem állt meg, s hosszas előkészítés után 1909. tavaszára elkészült végre a Forster által kidolgozott „Törvényjavaslat az ingó műemlékek védelméről”. Bár magát a szöveget Forster nyomtatásban is közzé tette, a javaslatból ezúttal sem lett jogszabály.
Forrás: Műemlékvédelem. Kulturális Örökségvédelmi Folyóirat, 2002. 46. évfolyam, 1. szám
