Az EURÓPAI KERESKEDELMI NAP 1993-ban jött létre a brüsszeli székhelyű EuroCommerce lobby-szervezet kezdeményezésére. Az Európai Parlament mellé rendelt brüsszeli székhelyű szervezet 27 európai állam több mint 100 kereskedelmi szövetségét, szervezetét, legnagyobb kereskedelmi cégeit tömöríti, és azok érdekeit képviseli. (Az EuroCommerce tagja a magyar Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége is.)
Az európai kereskedelmi nap megrendezésének célja, hogy támogassa és védje a szektor érdekeit, felhívja az Európai Unió döntéshozóinak figyelmét a kereskedelem európai gazdaságban betöltött szerepére, javítsa a jogi szabályozását, informálja tagjait az őket érintő uniós fejlesztésekről és nem utolsó sorban az, hogy aktívan részt vegyen a társadalmi párbeszédben. A kereskedelmi szervezetek mögött több kereskedelmi lánc, beszállító és termelő is felsorakozott, hangsúlyt adva a rendezvénysorozat jelentőségének. Magyarországon 2005 óta rendeznek szakmai fórumokat ezen a napon és ekkor adnak át állami és szakmai kitüntetéseket is, köztük a Klauzál Gábor-díjat, miniszteri elismeréseket és a Magyar Kereskedelemért nagydíjat is.
A Jeles napok szerkesztősége
Fazekas Mihály: Lúdas Matyi
(részlet)
Vette ki a' szóból, hogy szomszéd Vármegye is van;
És a' többek közt, hogy a' híres Döbrögi Vásár
Egy hét múlva esik. - Fel pertzene benne az Ország
Látására való kívánság; már az eszében
Kezd sok gondolatok forrása mozogni, pezsegni;
Nintsen nyugta; fejét töri, míg végtére előtte
Rés nyílik, mellyenn szándéka folyásnak eredhet. -
Annyának húsz szép annyányi libáji valának
Egy vén Gúnárral, 's egy pár öregetske tojóval,
Jókor költek azok, maga bajmolt véllek az Özvegy,
Hogyha szerentsésen, úgymond, feltudja nevelni,
Majd egy kis télére valót árúlna belőllök.
E' Lúdakra fené fogait Matyi, kéri az Annyát,
Bízná rá azokat, hogy hadd próbálna szerentsét;
A' Vásárra bemenne velek; jó móddal eladná;
'S így kapadozva talám kupetz is kerekedne belőlle,
Melly úton sok Rátz úr lett abban az időben. -
Jókai Mór: Az Aranyember
(részlet)
VII. ALMIRA ÉS NARCISSZA
– Mármost eredj; vedd át a hajósoktól, amit hoztak, rakasd le a kamarába, azután töltsd meg a zsákjukat máléliszttel, a fazekaikat mézzel, a kosaraikat érett gyümölccsel; s válassz ki a számukra kettőt a kecskegödölyékből.
– Én nem választok – suttogá a leány –, válasszanak ők.
– Bohó leány! – monda nyájas nehezteléssel a nő. – Ez bizony valamennyi kecskegidót megtartana, soha egyet le nem engedne vágatni. No hát csak válasszanak ők. Ne legyen senkinek panasza. Addig én az estebéd után látok.
Noémi magával hívta a hajósokat, s felnyitogatá előttük a kamrát és gyümölcsraktárt. Ez mindenik egy külön odú volt a sziklában, külön ajtóval elzárva. Az a szikla, mely a sziget ormát képezte, egyike volt azon „jövevény” köveknek, miket a geologok „erraticus” (téveteg) szirteknek, az olaszok „trovanti”-knak (lelencek), a skandinávok ázárnak neveznek, messze fekvő hegyláncból letört rokontalan szikla; egy darab mészkő a dolomitsziklák völgyében, a kavicsok medrében. Ez a szikla tele volt apróbb-nagyobb üregekkel, miket az első elfoglaló leleményesen felhasznált: a legnagyobbat, a felfelé menő kürtővel konyhának, a legmélyebbet pincének, a legmagasabbat galambháznak, a többit téli vagy nyári raktáraknak. Beköltözött az istentől ideküldött sziklába mint a vadmadár, s fészket rakott benne magának.
A gyermek elvégezte a hajósokkal a cserevásárt okosan és igazságosan. Áldomásul még egy ital meggybort is adott mindenkinek, s jó szokás szerint felkérte őket, hogy ha megint erre járnak, megint őnáluk vásároljanak; azután visszatért a kunyhóhoz.