A Kőrösi Csoma-kutatás első nagy alakja, DUKA TIVADAR (Dukafalva, 1825. június 22. – Bournemouth (Anglia), 1908. május 5.) Pesten jogot tanult, a szabadságharc alatt Görgey titkáraként és hadsegédjeként szolgált. A világosi fegyverletétel után Angliába emigrált, ahol 1853-ban orvosi diplomát szerzett. Mint a Brit Kelet-Indiai Társaság orvosa, Calcuttában, majd Moghir körzetében teljesített szolgálatot. Katonaorvosi működése mellett itt kezdett el behatóan foglalkozni India tanulmányozásával és Kőrösi Csoma Sándor munkásságával. 1855-ben elzarándokolt Darjeeling-be, Csoma sírjához és elkezdte hagyatékának összegyűjtését. Munkája eredményeként adta ki a máig alapműnek számító Life and Works of Alexander Csoma de Körös, illetve magyarul Kőrösi Csoma Sándor dolgozatai című könyvét (Londonban illetve Budapesten egyaránt 1885-ben jelent meg).
Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 2000, Magyar Életrajzi Lexikon)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Kőrösi Csoma Sándor és Duka Tivadar
(részlet)
Duka, a magyar emigráczió egyik tagja, Londonban a St.-George college-ban bevégezve az orvosi tanulmányokat, 1854. január havában már útban volt Kelet-India felé, mint katonaorvos, a mivé őt Pollock tábornok kinevezte. 1854. február 14-én szállt ki Kalkuttában, hol eleinte az ottani kórházaknál alkalmazták de csakhamar Burma határára, Tiperába küldték, hol két évig maradt s aztán a Ganges partjára, Monghirba küldték, egy fölötte egészségtelen vidékre, melynek még Duka szívós természete sem birt huzamosan ellentállani s két évi szolgálat után az ott uralgó s rendszerint halálos kimenetelű betegségbe esett, mire áthelyezték Szingaporéba s egészsége teljes helyreálltáig szabadságra bocsátották.
Ez időt arra használta föl, hogy hazáját meglátogassa s miután már ez időben is sokat foglalkozott a Csomára vonatkozó adatok gyűjtésével, itt lételét arra használta föl, hogy azokkal, kik a nagy tudóst ifjú korában személyesen ismerték, vagy vele összeköttetésben állottak, vagy tőle valamely iratnak voltak birtokában, magát érintkezésbe tegye. Ily módon sikerült is sok érdekeset összegyűjteni, a mi Csoma életének azon részére vet világot, mely a keleti útja előtti időre esik
Hogy Csoma munkálatait folytassa, a mire honfiai közül némelyek föl is szólították, más nemű kötelezettségei mellett nem lehetett vállalkoznia, noha a tárgy fölötte érdekelte. De nyelvészeti és a keleti bölcseimi rendszerekre vonatkozó tanulmányokkal, melyeknek Csorna egész életét szentelte, ö időt nem fordíthatott s figyelmét a persa és hindosztáni irodalmakra irányozá.
De a mellett mindent elkövetett, hogy a nagy magyar tudóst illető adatokat lehetőleg egybegyűjtse s ez irányban semmi fáradságot nem kimélt.
Forrás: Vasárnapi Ujság, 1885. október 25.
