BRÓZIK KÁROLY (Máramarossziget, 1849. január 9. – Budapest, 1911. július 12.): tanár, geográfus, író, az első magyar földrajzi atlaszok szerkesztője.
Az egyetemet Budapesten végezte. 1870-ben segédtanár volt a budapesti II. kerületi főreáliskolában; 1872-ben tanár Körmöcbányán, majd 1873-ban visszahelyezték eredeti budapesti iskolájához. 1905-ben ment nyugdíjba.
Számos népszerű földrajzi munka szerzője. Részben saját kutatásai alapján részlettanulmányokat és összefoglaló műveket írt a Föld megismerésének történetéről. Részt vett a Magyar Földrajzi Társaság munkájában és vezetésében, 1896-1906 között szerkesztette az első részletes hazai atlaszt, a Nagy Magyar Atlaszt.
A fontosabbak munkái: Európa iskolai fali térképe (1893); Középiskolai földrajzi atlasz (1898); Nagy Magyar Atlasz (1896-1906); Történelmi iskolai atlasz (1899); Kis atlasz megyei-térképekkel (1900-1908); Európa a XVIII. század elején (1901); Európa a francia forradalom és Napóleon korában (1901); Az Osztrák-Magyar Monarchia néprajzi térképe (1902).
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1999. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Dr. Klinghammer István: A földrajzi szemléltetés korai története
(részlet)
Iskolai térképek, atlaszok, föld- és éggömbök az egykori magyar iskolákban
1891-ben a Földrajzi Társaságban alakult meg egy iskolai térképi bizottság, amelynek tagjai voltak Berecz Antal, Brózik Károly, Havass Rezsõ, Homolka József, Laky Mátyás, Lóczy Lajos, Márki Sándor. Ez a bizottság 1891 májusában ülést is tartott, és ott egy előterjesztést tárgyalt a miniszterhez, amely azonban csak az iskolai falitérképek elavult, hibás és meg nem felelő voltával foglalkozott, de az iskolai atlaszok hiányát nem tette szóvá. Teljes iskolai atlasz világrahozatalára sem szerző, sem kiadó nem vállalkozott mindaddig, amíg a Kogutowicz-féle intézet anyagilag és szellemileg meg nem erősödött.
