BORSOS JÓZSEF (Veszprém, 1821. december 21. – Budapest, 1883. augusztus 19.): arcképfestő, fényképész, portréfotós, az első hazai fotóiskola megalapítója. Tanulmányait Bécsben végezte, ahol korán magára vonta a figyelmet. Sikereket ért el neves kortársakról festett arcképeivel és polgári témákat ábrázoló, gondosan megmunkált életképeivel: Bor, asszony, szerelem (1847); Lányok bál után (1850), melyek a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonában vannak. Jellegzetesen biedermeier, anyagszerűen festett élénk, erőteljes, finoman árnyalt színei, harmonikus kompozíciója kedveltté tette a fejlődő Pest műpártoló közönsége előtt. Miután vagyonát a tőzsdén elvesztette, 1861-ben Bécsből Pestre költözött. A fotográfiával azonban nem tudván versenyezni, maga is fényképészműhelyt nyitott, Doctor Alberttel. Rövidesen a főváros népszerű fényképész műhelyévé váltak. 1864-ben alapította meg a Vegyészeti-fényképészeti Tanintézetet, az első hazai fotóiskolát. Fotográfiai cikkeket jelentetett meg, a fotótechnikában is nevet szerzett. 1877-ben váratlanul megvált műhelyétől, és végül a Szép Juhászné vendéglő tulajdonosaként halt meg.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Lázár Béla: Borsos József
(részlet)
Még nagyon sokan emlékeznek Borsos Józsefre, a "Borsos és Doctor", majd "Borsos és Varságh" fotográfus-cég társtulajdonosára, aki később felhagyott a fotografálással, megvette a "Szép Juhászné" csárdát, a hozzávaló épületekkel és mint korcsmatulajdonos halt meg. Hogy azonban ez a Borsos József festő is volt, még pedig kiváló festő, azt csak némelyek tudták, akik még emlékeztek a Nemzeti Múzeumból Eszterházy Pál herceg arcképére, főleg a "Bál után" c. zsánerművére, mely a Szépművészeti Múzeumban az e korbeli magyar művek közt a legkiválóbb alkotás. Úgy kellett darabról darabra összeállítani Borsos művészi arcképét, felfejteni lelki életének rejtelmeit és megkérdezni élettitkai felől felszínre került műveit.
Forrás: Művészet, 1913. Tizenkettedik évfolyam, nyolcadik szám
