BÁLINT ZOLTÁN (Nagyvárad, 1871. március 6. – Budapest, 1939. január 17.): építész, számos jelentős vidéki városunk fontos középületének tervezője. 1892-ben szerzett építészi oklevelet Budapesten. Jámbor Lajossal társulva 1897-ben építészi irodát nyitott. Az 1900-as párizsi világkiállítás magyar palotájával nagydíjat, majd több tervpályázatot nyertek.
Alkotásai: a debreceni megyeháza és püspöki palota, szatmári és nagybányai vígadó, fiumei és nagykanizsai gimnázium, jászberényi tanítóképző, valamint több magánpalota és bérház Budapesten.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1996. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
Prakfalvi Endre: Pavilon építészet
(részlet)
Kiállítás a Magyar Építészeti Múzeum anyagából
Az 1896-os Millenniumi Ezredéves kiállítás még inkább a nemzeti múlt és dicsőség jegyében készült. Egy historizáló tündér-város létesült a Városligetben, mely által (a Gesamtkunstwerknek megfelelő módon) a nemzet ezeréves létének képe nyert foglalatot a művelt világ figyelmétől kevéssé kísérve.
1900-ban Párizsban a Világkiállításon végre mint önálló állam és egységes nemzet jelentünk meg a Szajna bal partján a nemzetek utcájában, Bosznia-Hercegovina és Nagy-Britannia pavilonjai között helyet kapva. Bálint Zoltán és Jámbor Lajos tervezték meg a magyar pavilont, melynek tornya a körmöcbányai vártemplom tornyához volt hasonlatos. Munkájuk szellemében az Alpár Ignác féle Millenniumi történelmi főcsoport épületeit idézte, részben fel is használva az általa alkalmazott motívumokat.
A kiállítás sajnos nem súlyának megfelelő terjedelemben tudja bemutatni a századfordulót követő magyar építészet és iparművészet számára nagy jelentőségű itáliai nemzetközi kiállítások többször méltatott magyar pavilonjait: Milánó 1906 (Fischer József, Maróti Géza), Velence 1907-08 (Maróti Géza), Torino 1911 (Tőry Emil és Pogány Móric).
Forrás: Építészfórum honlap
