Keress

Országos Erdészeti Egyesület: Történetünk
(részlet)

Az Országos Erdészeti Egyesület 1866. december 9-én alakult meg Pesten, a több mint 160 éve, 1851-ben alapított Ungarischer Fortsverein jogutódjaként.
Az erdészeti politikában elért sikerei mellett az Egyesületnek maradandó eredményeket hozott a magyar nyelvű szakirodalmat és a szaktudományok fejlesztését patronáló tevékenysége. Ennek számos alapítványával nyújtott támogatási hátteret. 1873-ban megvásárolta Divald Adolftól és Wagner Károlytól az általuk 1862-ben indított „Erdészeti Lapok” tulajdonjogát és azóta folyamatosan megjelenteti a folyóiratot.
Elévülhetetlen érdemeket szerzett az Egyesület az erdészeti szakoktatás és a kutatás fejlesztéséért folytatott erőfeszítéseivel is. Az egyesület közreműködése eredményeként 1883 őszén, Ásotthalmán megnyílt az első állami alsófokú erdész szakiskola.
Az Egyesület akkori súlyának, vagyonának gyarapodását mutatja a tisztán a tagok hozzájárulásából 1886-ban felépült Alkotmány utcai székháza is.
Az első világháború alatt, a társadalmi élet kedvezőtlen fordulata következtében az egyesületi élet mozgástere is beszűkült. A trianoni békediktátum az erdészetben tragikus veszteségeket okozott, erdeink 84%-át elvesztettük. Ennek hatása napjainkig érezhető.
A II. világháború után nagy állami erdőbirtok alakult ki. Az erdőtelepítési programmal növekvő erdőterület és az állami szektor egyre több szakembert igényelt - az Egyesület taglétszáma is növekedésnek indult.
A rendszerváltás után az erdőtulajdon szerkezete jelentősen átalakult, a magánerdő ismételt kialakulásával változott az egyesületi tagság összetétele is. Az erdő termékeivel és szolgáltatásaival kapcsolatban újszerű társadalmi és piaci igények fogalmazódtak meg. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk, az erdészet költségvetési kapcsolatainak és a szakmai irányítás szerkezetének átalakulása, az újabb társadalmi szervezetek megjelenése és aktivitása az Egyesületet újabb kihívások elé állította, amelyekre aktív működésével igyekszik választ adni.

Forrás: Az Országos Erdészeti Egyesület honlapja, 2021

Ady Endre: Darányi és a történelmi fák
(részlet)

Darányi Ignác fölhívást intézett Magyarország nagybirtokosaihoz, jelentsék be ezek, milyen történelmi emlékkel kapcsolatban álló fák vannak a birtokaikon. Ezeket a fákat a földmívelésügyi kormány megőrizni, ápolni akarja az Országos Erdészeti Egyesület segítségével.

Darányi halálra fog ijedni, ha megérti, hogy fölhívásával milyen vádat vágott a nagybirtokosok fejéhez. Magyarország históriá[já]nak legnagyobb eseményei: oligarchák lázadása és oligarchák árulása. Nekem is mutattak egy vén fát Szatmár vármegyében, Károlyi-birtokon, s úgy mesélik, hogy a fegyverletétel után az alatt a fa alatt ölte meg magát öt vén kuruc. Hajh, sok ilyen történelmi fa akadna még ma is a nagybirtokokon, ha a háborgó lelkiismeretű utódok ki nem vágatják a fákat. Csak negyvennyolcra gondoljunk: hány fa lehetett a tanúja a muszkavezető Zichyek és többiek örömének.

Mindegy: Darányi, a mániákus, veszedelmes, korlátolt Náci bácsi, akaratlanul kimondta a rettenetes igazságot. Ahol történelmi események tanúi lehettek Magyarországon a fák, ott most mindenütt nagybirtokok vannak. Magyarországnak majdnem minden történelmi eseménye egy-egy véres, bús átok. Ezt a sok átkot nagyuraink zúdították erre az országra, s nincs olyan fa, amely ne volna nálunk történelmi fa. Eberhardon is kell olyan fáknak lenniök, amelyek alatt Apponyi Albert a nemzeti küzdelem fáradalmait kipihente. Ezek is históriai fák, mint ahogyan a Csorba-tó körül is lehetnek olyan fák, melyek alatt vidám uzsonnánál így kiáltott fel egy miniszter.

– Van annyi pénze a magyar államnak, hogy a Szentiványiak ne prédálják el németeknek a bónumukat:

Óh, igen, meg kellene jelölni Magyarország történelmi fáit, nagyon sok fát. De nem úgy, ahogyan Darányi gondolja, hanem ahogyan mi gondoljuk.