1848. március 15-ét követően felgyorsultak az események. Az utolsó rendi országgyűlés két hét alatt lefektette az új, polgári Magyarország alapjait. A törvényeket a király – ünnepélyes külsőségek között – április 11-én szentesítette. Az áprilisi törvények rendelkeztek a független felelős magyar minisztérium felállításáról (III. tc.), az évenként összehívandó népképviseleti országgyűlés rendjéről (IV–V. tc.), Magyarország és Erdély uniójáról.( VII. tc.), a közteherviselésről (VIII. tc.), az úriszék, a papi tized megszüntetéséről (XI. tc. XIII. tc.), hitelintézetek felállításáról (XIV. tc.) és az ősiség eltörléséről (XV. tc.). A törvények között szerepelt számos további polgári törvénycikkely, amely a sajtóra, a vallásra, az egyetemre, a színházra vonatkozik.
A törvénykönyv azonban – minden erénye mellett– sok kérdést nyitva hagyott. Nem rendezte, nem rendezhette egyértelműen Magyarország Ausztriához fűződő viszonyát, nem fejezte be a parasztság terheinek felszámolását, és nem készült a kor követelményeinek megfelelő nemzetiségi törvény sem.
A Jeles napok szerkesztősége
