Hazánk legjelentősebb orgonaépítője, Angster József (Kácsfalu [Jagodnjak, Horvátország], 1834. július 7. – Pécs, 1918. június 9.) asztalos mesterséget tanult Eszéken, majd hosszas és változatos vándorévek következtek itthon és külföldön. 1856 és 1861 között Bécsben élt, 1858-tól a jónevű Titz Péter orgonagyárában dolgozott. Három évig Párizsban, a világhírű Aristide Cavaile-Coll cégnél bővítette ismereteit. Részt vett a Notre-Dame, a Saint Denis- és a Saint Sulpice-templomok orgonáinak készítésében. 1867-ben Pécsett nyitotta meg önálló műhelyét, első alkotása az új zsinagóga orgonája volt. 1876-ban készítette a kalocsai székesegyház orgonáját; ezért a művéért „A kalocsai érsek orgonaépítője” címmel tüntették ki.
Orgonaüzemének fejlesztése és a manuális munka mellett jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. A berlini Orgelbau Zeitungban és a pécsi Tanügyi Füzetekben több értekezése jelent meg. 1886-ban Pécsett adták ki Az orgona története, lényege és szerkezete című könyvét. A gyár 1893-ban és 1913-ban megjelent képes árjegyzékei tartalmazták az üzem rövid történetét, valamint az addig elkészült hangszerek listáját, típusát, rajzát. Angster József fiai már az 1890-es években bekapcsolódtak a gyár vezetésébe, amelynek kínálata 1899-től harmóniumokkal bővült ki. A gyáralapító halála után fiai mellett unokái folytatták a hangszerkészítést 1950-ig, a gyár államosításáig.
A pécsi orgonagyár 83 éves fennállása során több mint 1200 orgonát és mintegy 3000 harmóniumot készített. A már említetteken kívül a leghíresebb Angster-orgonák a következő templomokban találhatók: pécsi székesegyház, budapesti Kálvin téri református templom, győri székesegyház, kassai székesegyház, budapesti Szent István-bazilika, kolozsvári református templom, szegedi Fogadalmi templom.
Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
