Keress

Petőfi Sándor: A Tisza
(részlet)

Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

Nemes Nagy Ágnes: Petőfi Sándor: A Tisza
(részlet)

Ott van mindjárt a harmadik versszakban a folyó alkonyi, halk csobogásának a megidézése: Síma tükrén a piros sugárok / (Mint megannyi tündér) táncot jártak, / Szinte hallott lépteik csengése, / Mint parányi sarkantyúk pengése. Tündérsarkantyú: olyan ez, mintha azt mondanánk: tündércsizma, tündérpatkó, tündérbajusz. Ezek azok a pillanatok, amikor az adott korszak beúszik a versbe, és beúszik persze a magyar népmese. Ez a piros, parányi pengés, ami sarkantyús napsugaraktól való, gondolom, örökre ott fog hallatszani az esteledő Tisza fölött.

Juhász: Gyula: A Tisza
(részlet)

Én vagyok a magyarság
Csöndes, nemes folyója,
Kevély, heves folyója,
Anyám csupán ez ország
És ringatóm e róna.

Faludy György: Holtág Szentesnél

Tisza-part, szálas, sárgászöld füvek.
Belepte mindet a légy vagy a pók.
A parton bütykös, görbe nyírt füzek:
a vizet nézik, kopasz nagyapók.
 

Juhász Gyula: A kis Tisza Hídján
(részlet)

Ifjú Tisza, vad vággyal törtető,
Te fiatalság, szépség és erő,
Elnézem elmélázva a habot,
Mely tiszta zöld, acélos és ragyog.

S a másik Tisza jut eszembe már,
Mely Szeged táján oly merengve jár,
Iszapos, álmos, csöndes ott szegény
És rozsdás emlékek a fenekén.

Tompa Mihály: A kérész
(részlet)

Kérészbáb lőn, – és éveket
Tölt a mély vízfenéken;
Olyan hosszú idő után,
Hogy egy óráig éljen.

Kérésszé vált és ideje
Nincs a hivalkodásra;
Mivelhogy néhány perc egész
Életének határa.

Weöres Sándor: Harminc bagatell
(részlet)

Tiszavirág

Lég ölén, víz körén,
mindenütt vagyok,
élő szem-szív-szövevény,
soha el nem lankadok.

Sokezer tetemem
gyűlik iszap-ágyon.
Vizirózsa-levelen
újra meglebben az álmom.

Juhász Gyula: A szent magyar folyó
(részlet)

A Tisza kantátából

Szép a Rajna, Loreley folyója,
Német nagyság hű oltalmazója,
Szép a Szajna, Párizs tükrözője,
Méla Volga orosz bú szülője,
De míg bennünk lélek él és nóta,
Tisza lesz a magyarok folyója.

Ballagdáló, mint a magyar ember,
Aki nézi csöndes szerelemmel,
Örök áldást áraszt szerteszéjjel,
Ó de néha bilincseket tépdel
S úgy zúg, mint a forradalmi nóta,
Ez a Tisza Petőfi folyója!

[Kiöntött a Tisza vize; …]
magyar népdal

Kiöntött a Tisza vize;
Szőke kislány fürdik benne.
Én is megfürödtem benne,
Rám is ragadt a szerelme.

Ki a Tisza vizét issza,
Fáj is annak szíve vissza.
Én is ittam már belőle,
Fáj is az én szívem tőle.

[Tisza partján mandulafa virágzik, …]
magyar népdal

Tisza partján mandulafa virágzik,
A virágja vízbe hull és elázik.
Terem még a mandulafa mandulát;
Szép Balogon nevelik a szebb leányt.

Tisza partján jegenyefa virágzik;
A virágja vízbe hull és elázik.
Terem még a jegenyefa jegenyét;
Szép Balogon nevelik a szebb legényt.