Az angol eredetű palacsinta világnapját az angolszász országokban és több nyugati országban (az Egyesült Királyságban, Írországban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Kanadában, Franciaországban, Németországban) húshagyókedden, a farsangi idő zárónapján tartják, mely a böjti időszak kezdetét jelentő hamvazószerda előtti nap. Azért éppen a palacsintára esett a választás ezen a napon, mivel rájöttek, hogy a palacsintakészítés remek módja a maradék tojás és zsiradék felhasználásának, amelyeket a böjti időszak alatt nem lehetett fogyasztani. Az ünnepnap lényege a közösségi palacsintafogyasztás gyakran fesztiválok, ügyességi versenyek keretében. A leghíresebb palacsintaversenyt az Egyesült Királyság Buckinghamshire megyéjében található Olney kisvárosban tartják 1445 óta.
A Jeles napok szerkesztősége
Lázár Ervin: A soványító palacsinta (részlet)
Kriszti királykisasszony nem sajnálta volna érte a fele országát. Kincstárából a legszebb smaragdot. Karkötőt, gyűrűt, feliratos trikót, akármit! Meg is hirdette a Királyok Lapjában: „Fele országom, kincstáram legszebb smaragdja, karkötő, gyűrű, feliratos trikó, akármi annak az embernek, aki megutáltatja velem a palacsintát.”
Kriszti királykisasszonynak nyomós oka volt rá, hogy megutálja a palacsintát. Ő maga volt a nyomós ok. Mert gömbölyű volt, mint egy búbos kemence, széles, mint egy szalmakazal, és vastag, mint a rácpácegresi Nagyszederfa.
S mindez miért?
Bizony azért, mert módfölött szerette a palacsintát. Palacsintával kelt, palacsintával feküdt, a palacsinta volt a mindene.
