Az angol eredetű palacsinta világnapját az angolszász országokban és több nyugati országban (az Egyesült Királyságban, Írországban, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Kanadában, Franciaországban, Németországban) húshagyókedden, a farsangi idő zárónapján tartják, mely a böjti időszak kezdetét jelentő hamvazószerda előtti nap. Azért éppen a palacsintára esett a választás ezen a napon, mivel rájöttek, hogy a palacsintakészítés remek módja a maradék tojás és zsiradék felhasználásának, amelyeket a böjti időszak alatt nem lehetett fogyasztani. Az ünnepnap lényege a közösségi palacsintafogyasztás gyakran fesztiválok, ügyességi versenyek keretében. A leghíresebb palacsintaversenyt az Egyesült Királyság Buckinghamshire megyéjében található Olney kisvárosban tartják 1445 óta.
A Jeles napok szerkesztősége
Zilahy Ágnes: Valódi magyar szakácskönyv, 1892 (részlet)
A tészták (részlet)
A palacsinta-tészta.
Öntsünk egy tálba egy liter tejet, üssünk bele négy tojást és egy kávés-kanálnyi sót, keverjünk közé annyi lisztet, hogy keményecske, de azért kanállal elkeverhető tészta legyen belőle, s mikor a tészta már nem csomós, lassanként keverjünk hozzá annyi tejet, hogy sürü palacsinta tésztává képződjék. Hogy mikor jó, azt megpróbálhatjuk olyan formán, hogy forró és alig zsiros palacsinta-sütő közepébe, (melyet láng felett forrósitsunk meg,) öntsünk egy kanállal a tésztából és kissé oldalt jobbra-balra billentsük meg; ha a tészta még a forró vason is igen gyorsan szét foly, akkor még nem elég sürü, ellenben, ha nem igen akar elterülni, akkor még nagyon kemény a tészta. Tehát egyelőre annyi tejet tegyünk a tésztába, hogy inkább sürü legyen, mert tejet későbben lehet bele tenni, lisztet már nem, mert későbben bele rakott liszt a hig tésztával nem elegyedik el és csomós maradna. Ha a forró vason lassan, de egyenlően elterül a tészta, akkor levelen sültnek és palacsintának egyaránt alkalmas. A palacsintákat erős láng-tüzön gyorsan süssük; széleit késsel emeljük fel és nézzük meg az alsó felét, hogy elég piros-e. Ha már szép piros szint nyert, késsel forditsuk meg és néhány csepp zsirt csorgassuk alá, de rögtön, mert a tészta különben égett hólyagot vet. Nem szabad tehát a vasat szárazon hagyni. Mikor mind megsütöttük a palacsintákat, minden egyes darabot tegyünk deszkára és felét kenjük meg baraczkizzel vagy turóval. Ha bekentük, sodorjuk össze és tegyük egymás tetejére lapos tálba, majd fedjük be és tálalásig tegyük meleg helyre. A töltelékbe való turót készitsük a következő módon: hat személyre egy jókora alma nagyságu édes tehénturót tegyünk tálba, keverjük ezt jól össze, hogy darabos ne legyen; tegyünk bele három egész nyers tojást, egy kanállal czukorport, kevés sót és két deczi jó tejfelt. Ezeket keverjük jól össze és kenjük be vele a palacsintát.
Lázár Ervin: A soványító palacsinta (részlet)
Kriszti királykisasszony nem sajnálta volna érte a fele országát. Kincstárából a legszebb smaragdot. Karkötőt, gyűrűt, feliratos trikót, akármit! Meg is hirdette a Királyok Lapjában: „Fele országom, kincstáram legszebb smaragdja, karkötő, gyűrű, feliratos trikó, akármi annak az embernek, aki megutáltatja velem a palacsintát.”
Kriszti királykisasszonynak nyomós oka volt rá, hogy megutálja a palacsintát. Ő maga volt a nyomós ok. Mert gömbölyű volt, mint egy búbos kemence, széles, mint egy szalmakazal, és vastag, mint a rácpácegresi Nagyszederfa.
S mindez miért?
Bizony azért, mert módfölött szerette a palacsintát. Palacsintával kelt, palacsintával feküdt, a palacsinta volt a mindene.
