A kormány 2001-es rendelete alapján A HŰSÉG NAPJÁvá nyilvánította december 14-ét, annak emlékére, hogy a 1921. december 14–16-án Sopronban és környékén megtartott népszavazáson a lakosság többsége a Magyarországhoz tartozás mellett döntött.
A Jeles napok szerkesztősége
Szép vagy Sopronnak zordon hegye völgye, hol ormos
Rengeteged feketül, s bérceid árja zuhog;
Szebb vagy, apró halmok s térek vegyülése kalásszal
S szőlővel nevető hesperi kertje te, még.
És te, mikép emeled, mint tágítod ki szorongó
Lelkemet, o Pannon tengere, Piso vize!
Édesen elmerülök szép álmadozásba, dicső táj,
Hogyha kebledbe csal a Flóra-szerette tavasz.
A természet ezer díszét bámulva csudálom,
S arcomon aggságim ránca reményre derül.
A falak eltemető tömlöc módjára rekesztnek,
S ott, valamerre szemem néz, rabi láncra talál.
Itt szabadon levetem vas igámat s aetheri szárnyon
Repdesek a magas ég végtelen öble körül,
S szent öröm árjai közt érzem, hogy földi sorompó
Mennyei lelkemnek nem vet örökre határt.
Takáts Gyula: Soproni disztichon
Kölcsey és Vörösmarty tónusában
Várak-földje mögötted Bécsnek kincseit óvta;
ám, ha a kard fordult, védtek minket is ők…
Zárták féltve az ország lejtős, tünde határát,
hol most, mint üde park, úgy szeg a soproni táj
drága Hazám s mint szép hajadon lány, kertben a Város
tiszta szemével izen s lángol a selmeci mult!…
A szeretet szava szól köveidből és a szivekből,
mert hűséggel együtt él itt most is a szép.
