Keress

Konrád György: Rettenetes, avagy tanuljunk a fecskétől
(részlet)

A gyermekvédelem sűrített embervédelem. A magyar társadalom kitűzheti célul, hogy ne legyenek az országban nélkülöző gyerekek. A magyar gazdaság így, ahogy most van, válságával és hiányaival, de mindazokkal, akik benne a legkülönfélébb körökben tevékenyek, már ma is elég erős volna a gyermekínség elhárításához vagy legalábbis enyhítéséhez. Látszik, ha csak azért történik valami a gyerekekért, hogy az adott politikai csoport jó pontot szerezzen, vagy hogy fájdalmasan bele tudjon csípni a másikba. Ahány szellemi család, ahány erkölcsi személyiség, annyiféle irányba mennek, de abban, hogy a gyermek élete és jóléte magas érték, a legtöbbje meg tud egyezni. Jó sejteni, hogy vannak ilyen közös helyek, ha tetszik, közhelyek. Mint például ez: bármelyik gyermek a világon megérdemli a segítséget. Bármely nemzethez, fajhoz, osztályhoz, néphez tartozó gyermek védelmet kell hogy kapjon bármely nemzethez, fajhoz, osztályhoz, néphez tartozó felnőttektől. Minél inkább gyerekközpontú egy társadalom, annál civilizáltabb. Tolsztoj meséjében a fecskeanya odaröppen a macska elé, hogy védelmezze a fészekből kipottyant fiókáját, pedig a fecske bizonyára tudja, hogy a macska túlerőben van. Tanuljunk a fecskétől, javasolja Lev Tolsztoj az ő ábécéskönyvében.