Zsuzsanna - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom (Fotó: Legeza
Dénes István)
Az Ószövetségben olvashatjuk Zsuzsanna történetét, akit fürdőzés közben meglesett két vénember, akik bírák voltak. Mindkettő
vágyakozni kezdett a szép fiatalasszony iránt. Amikor Zsuzsanna egyedül maradt, a bírák megzsarolták, hogy ha nem lesz az övék,
akkor megvádolják, hogy házasságtörésen érték egy ifjúval. Mivel Zsuzsanna nem engedett a zsarolásnak, így is lett, Zsuzsannát
hamisan vádolták meg. Az ószövetségi törvények értelmében, mint házasságtörő asszonyt, Zsuzsannát halálra ítélték. Egy ifjú –
Dániel – viszont külön-külön hallgatta ki a bírákat. A vének másképp vallottak arról, hogy hol látták együtt Zsuzsannát az ifjúval
(a mézgafa illetve a tölgyfa alatt), így fény derült az igazára és őket ítélték halálra.
Abban az esztendőben a nép két olyan vént tett meg bíróvá, akikre ráillett az Úr szava: A vénektől, a bíráktól indult ki Bábelben az igazságtalanság, noha úgy látszott, hogy ők kormányozzák a népet. Gyakran megfordultak Jojakim házában, ott keresték fel őket mind, akiknek peres ügyük volt. Amikor déltájban szétoszlott a nép, Zsuzsanna bement sétálni férje gyümölcsöskertjébe. A
két vén mindennap látta, amint bement és ott sétált. S fölgerjedt bennük iránta a vágy. Eszüket félretették, szemüket meg lesütötték, hogy ne lássák az eget és ne emlékezzenek az igazságos ítéletekre. Mindkettőjüket elragadta a szenvedély, de egyik se mondta el kínját a másiknak. Szégyellték ugyanis elmondani vágyukat, hogy szeretnének együtt hálni vele. Mint akiket nem hagy
nyugodni a féltékenység, úgy lesték mindennap az alkalmat, hogy láthassák.
Zsuzsanna, moldvai csángók ajkán Susan napján a szegedi, magyarbánhegyesi és kiskunfélegyházi néphit szerint megszólal a pacsirta. Jelzi a tavasz közeledését, a természet újjászületését. A kertjében fürdő, Zsuzsannát, az ószövetség jámbor asszonyát az európai katolikus néphit régebben főleg a gyümölcsfák védőszentjeként tisztelte. Ezért ábrázolták almával is. Zsuzsanna halálát örökíti meg Szászfalu (Sásová) híres Zsófia-oltárának (1440) egyik képe. Feltűnik Bántornya (Turnišče), és Besztercebánya egyik, több jelenetből álló freskótöredékén (XIV. század).
