| ||||||||||||||
Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.
ZSIGMONDY VILMOS, (Pozsony, 1821. máj. 14. – Budapest, 1888. dec. 21.): bányamérnök, magyarországi geotermikus kutatások kezdeményezője.
Főiskolai tanulmányait a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Akadémián 1842-ben fejezte be. 1843-ban állami szolgálatba lépett. 1846-ban az Osztrák Államvasút-társaság bányamérnöke, s ott Szlávy Józseffel együtt a szabadságharc alatt a resicai vas- és acélművek üzemét teljesen átállították a honvédség felfegyverzéséhez szükséges fegyver- és lőszeranyag gyártására. Ezért Olmütz várában rabságot szenvedett, ahonnan 1850-ben szabadult. 1860-ban a fővárosba költözött, hogy magánmérnöki gyakorlatot folytasson. Nevét elsősorban sikeres artézi kútfúrásaival tette ismertté. 1868-ban kezdte meg a városligeti kút fúrását, melynek további munkálatait 1876-ban unokaöccsének adta át. Az elkészült kút 970 m mélységű és 74 C°-os termálvizet szolgáltatott. Az 1879-ben befejezett petrozsényi fúrásokkal gazdag kőszéntelepeket tárt fel. Fúrásainak földtani és hidrológiai tanulságairól értékes tanulmányokban számolt be a Földtani és Természettudományi Közlönyben és a Bányászati és Kohászati Lapokban. A közéletben is szerepet vállalt. 1875-től élete végéig a selmecbányai kerület képviselője volt szabadelvű párti programmal. 1883-ban főleg az ő fáradozásainak hatására szabályozták a bányanyugdíjakat. 1883-ban a Földtani Társulat alelnökévé választották.
|
Kotán Edit: Láthatatlan kincs a város alatt
|
A Városliget átalakítása közben, az 1870-es években Zsigmondy Vilmos kidolgozott egy elképzelést, mely szerint a Budai-hegységet alkotó vízhordó dolomitréteg Pestre is áthúzódik, így a pesti oldalon is kell, hogy legyen hévíz, csak a kéregmozgások miatt mélyebben, mint Budán. Zsigmondy Vilmos terveit nagyon nehezen fogadták el, mert senki nem hitt az elméleteiben, és bizonyítani sem lehetett őket. Zsigmondy még azt is vállalta volna, hogy saját költségén fúratja meg az artézi kutat, ha a város nem járul hozzá anyagilag, csak az engedélyt adják meg. Mivel Pesten a vízellátás egészségtelen volt és korszerűtlen, a kolera is kezdte felütni a fejét, a Városligeti-tavat fel kellett frissíteni, valamint a földek öntözéséhez is kellett volna a víz. Így a város végül is engedélyezte és anyagilag is támogatta a fúrást. A munkát gőzgéppel, száraz fúrási eljárással, ütvefúró berendezéssel végezték. Egyszerű eszközökkel dolgoztak, ezért több akadályba is ütköztek, pl.: nem voltak elég erősek a csövek, nagyon nehezen tudták összetörni a kőzeteket. 924,8 méter mélyen észleltek először felszálló vizet 1877. június 4-én.
| Neumann Kht. | Color Plus Multimedia | Ismertető | Impresszum | © Copyright | Főoldal |