Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A reneszánsz humanista polihisztor, tudós, történész és orvos, ZSÁMBOKI JÁNOS (Nagyszombat, 1531. jún. 1. – Bécs, 1584. jún. 13.) neve több változatban is fennmaradt (Sámbéki, Sambuky); legismertebb a latin Sambucus változat, műveit általában így szignálta. Vagyonos polgár fia volt, apja tizenegy éves korától Bécsben neveltette. Huszonkét esztendőn keresztül vándorolt a világban, megfordult Lipcsében, Wittenbergben, Ingolstadtban, Strassburgban és Párizsban. Főként nyelvészeti és irodalmi tanulmányokat folytatott, végül Páduában orvosi képesítést is szerzett. Hatalmas kézirat-, könyv- és éremgyűjteményét is utazásai során alapozta meg. 1564-ben végleg letelepedett Bécsben, ahol udvari orvos és történész lett; rendszeresen utazott könyvbeszerző utakra a császári könyvtár részére. Időközben ő maga is 3000 kötetes könyvgyűjteményre tett szert.

Zsámboki orvosi tevékenysége kevésbé volt jelentős, igazából filológusnak tekinthető, ezen a területen rendkívül fontos munkát végzett. Közreadta Janus Pannonius verseit, számos ókori görög és római szerző művét latin nyelven, a magyar törvénytárat, nevéhez fűződik a teljes Bonfini-kiadás, melyhez kommentárokat is fűzött. Térképkiadásai is jelentősek, különösen az Erdélyt és Dalmáciát bemutatóak. Igaz, ezeknek topográfiai pontosságát azóta többször kétségbe vonták, de nagyon jelentősek a gazdasági földrajzra vonatkozó közlései (hol mit termesztettek, tenyésztettek, bányásztak). Zsámboki munkásságának jelentőségét az adja, hogy munkáin keresztül Magyarország múltját és jelenét az érdeklődő külföldi kortársak megismerhették, azóta fellelhetetlen kéziratokat őrzött meg másodközléseiben és ezek máig fontos forrásmunkái a tudománynak. Hatalmas könyvtárának anyagát 1941-ben Gulyás Pál rendezte bibliográfiába. Több műve jelent meg reprint kiadásban.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudománytörténeti Intézet, Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig)