ZRÍNYI MIKLÓS, GR. (Ozaly vagy Csáktornya, 1620. május 1. – Csáktornya, kursaneci erdő, 1664. november 18.): költő, prózaíró, államférfi, hadvezér.

A dalmát-horvát eredetű család Zrin váráról Zrininek írta magát, a Zrínyi névalak későbbi fejlemény. Zrínyi Miklós, a szigetvári hős dédunokája. 1628–34-ben a grazi, bécsi, nagyszombati jezsuita kollégiumban tanult. Az 1635 nyarán félbehagyott tanulmányait a Pázmány előkészítette itáliai utazás egészítette ki. 1637-ben Csáktornyán kézbe vette birtokainak irányítását és védelmét. 1641. április 25-én a testvérek megosztoztak a birtokon; Zrínyi Miklós a muraközi, Péter a tengermelléki részeket kapta, ez vezetett kettejük magyar és horvát nyelvi elkülönüléséhez. 1642–44-ben Zrínyi Miklós a svédek és az erdélyi csapatok ellen harcolt (Szilézia, Morvaország, Felvidék). Verseket írt Esterházy Júlia Annához (A vadász és echo, 1643) és a Frangepán Györggyel már eljegyzett Draskovich Mária Eusebiához; őt 1646. február 11-én feleségül vette. Eusebiát verseiben Violának nevezte (két Idilium, Fantasia poetica, Arianna sírása, 1645). A Szigeti veszedelem „egy télben történt” megírása retorikus túlzás, az invokáció már 1645 őszén–telén kész volt, a munka nagy része 1647–48 telére esett, a IX. énekhez Zrínyi Miklós áprilisban kezdett hozzá. Horvát bánná nevezték ki; esküjét 1648. május elején tette le Bécsben. Már hadtudományi munkáiba is belekezdett, amikor a török elleni nagy „conjunctura” évére időzítette az Adriai tengernek Syrenaia groff Zrini Miklós megjelenését (Bécs, 1651). Második felesége a bécsi Löbl Mária Zsófia, Rattkay György unokahúga. A Tábori kis tracta 1646 után, a Vitéz hadnagy 1650–1653 között készült (1650–51-ben az aforizmák túlnyomó része, 1652-ben a discursusok, 1652–53-ban az utolsó aforizmák és a centuriák befejezetlen sorozata, a centuriák végén Az idő és hírnév címmel ismert epigrammaciklus). Tevékenyen politizált, kiépítette velencei és firenzei kapcsolatait, érintkezésben volt Erdéllyel. 1656–57 telén írta a Mátyás-elmélkedéseket; egy svéd követjelentés szerint 1657-ben traktátust adott ki arról, „hogy Magyarország miért ne indítson háborút” Erdély ellen (a mű elveszett vagy lappang). 1660 júniusában Velencében járt, itt ez évben jelent meg Zrínyi Péter horvát Syrena-fordítása (ebben egy horvát epigramma Zrínyi Miklós szerzeménye is lehet). Várad 1660. augusztus 27-i eleste után elkezdte, és talán csak 1663-ban fejezte be Az török áfium ellen való orvosság című művét. Mint kora legtekintélyesebb magyar politikusának és katonájának, nemzetközi ismertsége is tovább növekedett: a Rajnai Szövetség őt szerette volna látni a török ellen egyesülő keresztény hadak élén, de 1663. szeptember 9-én csak a magyar csapatok főparancsnokságát kapta meg; év végén leváltották. A téli hadjárat (1664. január 21. – 1664. február 15.) diadalai után késleltetve és kellő segély híján, sikertelenül ostromolta Kanizsát. Reálpolitikus tervek közepette érte a halál: vadászatán sebzett vadkan végzett vele. Halála körülményeit a tragikus kimenetelű vadászaton jelen volt Bethlen Miklós jegyezte föl.

A lírikus Zrínyi Miklós nem kevésbé jelentős, mint az eposzíró. Lírájának is alapvonása a heroizmus; versei műfaji, kompozíciós és versszerkezeti újítások. Elszakadt az általa jól ismert korábbi magyar költőmodelltől, műfajoktól, költészettípustól és közlésformáktól: történetileg és poétikailag képzett, műfajteremtő újításait véghezvivő költő; tipográfiailag is megtervezett, nem dallamra készült szövegverseit már nem kéziratos terjedésre bízta. A megkomponált és részben illusztrált Syrena-kötetben először közölt magyarul nyomtatásban szerelmes verseket.

Mindenekelőtt eposzával teremtett újat. Barokk stíluselemei, mesteri szerkesztésmódja, Athleta Christi típusú hősformálása „a vereség mint győzelem” fikcióját teszik művészileg felfokozottan hihetővé. Rokoni kötelék fűzte hőséhez, akinek példája a bűnös, széthúzó magyarságot ért isteni büntetés elengedésének lehetőségét példázhatta Szigetvár védőinek erkölcsi megjobbulásával, méltó megdicsőülésével. Az eposzi tárggyá növesztett szigeti ostrom történetét alapos forrástanulmányokkal hitelesítette (Sziget várában soha nem járt!), de különbséget tett a történeti tények és a művészi igazság között. A „magyar nemességnek” dedikált Szigeti veszedelem felekezeti elfogultságokon felülemelkedő, erkölcsös nemzeteszményt, abszolutisztikus államberendezkedést sugall, politikai célja a kivívandó függetlenség.

Az írói program szerves része a próza azért is, mert minden mű megint újítás, irodalmunkban magyarul még nem ismert műfaj meghonosítása. A prózaíró Zrínyi Miklós magyar hadtudományi irodalmat, korszerű politikai elméletet, történelmi–politikai publicisztikát teremtett. A Tábori kis tracta katonai szabályzat, a Vitéz hadnagy tapasztalatokat is hasznosító,teoretikus példatár, a Szent László-beszéd struktúráját követő Mátyás-elmélkedések királytükör, az Áfium programadó kiáltvány.

Már a XVII. században latin iskolai fordítási példa volt, s később is mindig a hazaszeretet, a „jobbítsuk meg magunkat”, a nemzeti önbírálat eszményeinek forrása. Kodály Zoltán közvetlenül 1956 forradalma előtt szerzett hozzá zenét.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség (Kovács Sándor Iván szócikke alapján: Új Magyar Irodalmi Lexikon, CD-ROM, 2000)