JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. április 26.Névnap: Ervin
    
 
Hónapok
 
Zoborhegyi Szent Zoerard-András (kb. X. sz. vége - kb. 1010)
                    Zoborhegyi Szent Benedek (kb. X. sz. vége - kb. 1013) (Az animációt a Color
                    Plus Kft. készítette.)

Zoborhegyi Szent Zoerard-András (kb. X. sz. vége - kb. 1010) Zoborhegyi Szent Benedek (kb. X. sz. vége - kb. 1013)
(Az animációt a Color Plus Kft. készítette.)

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
(részlet)

András és Benedek , mester és tanítvány. Nem magyarok, de régi hazánk földjét szentelték meg. ) Legendájukat rendtársuk, Boldog Mór későbbi pécsi püspök írta meg.

A lengyel Zoerárd, magyarosan Szórád hallotta első szent királyunk hírét, hazánkba jött, és András néven a Zobor-hegyi bencés monostorba lépett.

A szkalkai barlangban, Trencsén közelében, a Vág folyó meredek partján remeteéletet élt. Legendája szerint a Zobor-hegyen vette át apátja kezéből azt a 40 szem pálmadiót, amely a nagyböjt alatt egyetlen tápláléka volt: egy nap egy szem. Keményen vezekelt, erdőirtással foglalkozott. Néha annyira elfáradt, hogy elájult. Egy alkalommal az Úr angyala tette szekérre, és vitte vissza barlangjába. Elhagyatottan halt meg, szerzetestársai ráakadva, a nyitrai, Szent Emmerám tiszteletére szentelt székesegyházban temették el.

Barlangját tanítványa, Benedek örökölte, aki nyilván szlovák eredetű volt. A kapott gazdag alamizsnákat mindig a szegények között osztotta szét. Egyszer kóbor rablók támadták meg. Pénzt kerestek, de nem találtak nála. Haragjukban megölték, és a barlang alatt rohanó Vágba vetették (1012?).

A szent remetét hiába keresték. A jámbor hagyomány szerint egy sas vezette őket nyomra, amely állandóan egy helyen lebegett: a Vág vize fölött. Valaki leereszkedett a vízbe. Meg is találta a szent holttestét, a húsába nőtt vezeklőlánccal együtt.

Történt nemsokára, hogy egy haramiát cinkostársai halálra sebesítettek. A barlangban akarták elföldeni. Itt azonban életrekelt és megszólalt: ne fussatok el tőlem, Szent Szórád támasztott föl a halálból az életre. Mostantól kezdve a haramia vezekelt bűneiért a barlangban.

Egy nyitravidéki népmonda szerint a Zobor hegyén lévő barlangnak a nép ajkán Szórád luka a neve. A tornosiak úgy tudják, hogy egy Szórád nevű remete élt benne. Egyszer éppen az aranyát fényesítette, amikor rablók támadták meg. Szórád szökni próbált előlük, amikor egy szikla útját állotta. Csodamódra azonban megnyílt, Szórád pedig keresztülszaladhatott a hegyen.

A Szórád-kultusz hajdani virágzását, nevének kedveltségét a Szórád, Szórády, Szorády, Szóráth, Szoráth, Szórág, Szóláth családneveink is tanúsítják, főleg a közeli Kisalföldön, Zoborvidéken és szórványosan a palócok között.



Szent András és Szent Benedek

Berzsenyi Dániel: A remete
(részlet)
Egy őszült remetét a Tihany oldalán
Ismértem. Sivatag sziklaüregben élt.
Már két századokat hordoza vállain,
S mellén lengedezett hosszu, fejér szakál.
Gyakran bölcs szavait hallani elmenék
Barlangjába, vidám gyermekidőm alatt.
Sok történeteket hordogatott elő
A bölcs ősz az idők régi homályiból.
Vörösmarty Mihály: Remete sírja
Egy jámbor remetét lelsz e kis üregbe letéve,
 
Kit szent gondjai közt csendesen ére halál.
Mely élelmit adá, itt hajladoz a fa fejénél,
 
Lábainál csörög a kút ere, melyet ivott:
Halk suhogásaikat még hallja-e valljon alant is?
 
Hallja; de álmadozik s álma örökre szelíd.
Eötvös József: A nyugalom
(részlet)
A keresztnél méla csendben
Űl a remete,
A homályos erdőségen
Függ tekintete.
Mint mikor, ha béke lészen
Hosszu harcz után,
S fehér zászlókat tüzünk ki
A várak falán:
Úgy ez aggnak homlokán is
Már felvonta rég
Fehér színü lobogóját
A szent békeség.
Takáts Gyula: Remete?
Gyűjtöttem: nyárban, télbe.
Aszaltam magam is keményre.
– Remete?… – Soha magamnak!
Forrás méheknek, vadaknak…
– Barlangom szikla? –
De hombár a szája:
élő szem, így is, úgy is a világra.
Faludi Ferenc: Remete
(részlet)
1. A kemény kősziklák kietlen kebelében,
Járatlan barlangok elrejtett mély öblében,
A vadon erdők közt találtam kedvemet,
És lelkem-kihültig itt töltöm éltemet.
2. A büszke szin világ sétáljon fris bársonyban,
Egy kevés rongygyal is béérem én azonban.
Ma holnap a kigyók felbontják testemet,
Az apró férgecskék elosztják bélemet.
3. Tobzódó torkosok felkészült jó lakási,
A borral töltöző iszákok tombolási
Nem kisztik torkomat; én nálom édes iz
Egy marok fű gyökér, egy ital forrásviz.
4. Ha buba merülek, ha szivem kezd lankadni,
Ébreszt a forgó ég, vigasztalást tud adni,
Éjjel a csillagok viditják szivemet,
A hajnal felderül, meghozza kedvemet.
Vörösmarty Mihály: A szent ember
(részlet)
Vészek ellen
Szirtbe öltözött
Kis szigetben
Tengerzaj között
Egy virító völgykebel nyilik meg
A tavasznak és a szerelemnek.
De tavasznak, szerelemnek
Nem jut ember, mert csak egy van;
És neki már nem teremnek
A virágok e kis honban:
Ősz szakálla, mint a tél
Zöld tavaszba szőve,
Átvilágol, merre kél
A kies mezőbe.
Amit vár, nem földi jó;
Lelke túl jár a világon,
Ajkiról szent imaszó
Száll az égbe hálaszárnyon.
Élte hányszor volt veszélyben,
És családa,
És hazája!
Védelmezte a nagy isten.

Zoborhegyi Szent Zoerard-András és Zoborhegyi Szent Benedek

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal