Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

A sokoldalú természettudós, orvos Zay Sámuel (Komárom, 1753. máj. 10. – Tata. 1812. ápr. 9.) a debreceni Református Kollégiumban, majd a pesti orvostudományi egyetemen tanult. Néhány évi komáromi majd kecskeméti praktizálás után 1794-ben Tatára került és haláláig mint tatai és gesztesi járási főorvos tevékenykedett. Nagyszabású terve volt egy háromkötetes természetrajzi mű megírása, amelyben az ásvány-, növény- és állatvilágot rendszerezte volna magyar nyelven; magát az „ásvány” szót is ő vezette be a hazai szaknyelvbe. 1791-ben ki is adta barokkosan hosszú című munkáját: Magyar minerológia avagy az ásványokról való tudomány, melly a’ természet első világának eddig esméretes minden-féle szüleményeit magyar nyelven terjeszti előnkbe. Már a növénytani kötettel is elkészült, amikor Földi János levélben megkérte, hogy engedje át neki a természetrajz többi részének megírását. Zay ezt önzetlenül megtette, de a nemes gesztusért Földi későbbi plágiummal való vádaskodását kapta cserébe.

Zay feladatának tekintette a babonás nép felvilágosítását, az orvostudomány népszerűsítését. Kecskeméten közegészségügyi tervezetet dolgozott ki, német szerzők műveit fordította és saját tapasztalataival kiegészítve tette közzé. 1810-ben egy gyógykezelési útmutatót adott ki, afféle házi mindentudót az egészségügyi problémákat illetően. Címe szinte rövid tartalmi összefoglalónak tekinthető: Falusi orvos pap, vagy olly orvosi útmutatás, mellynél fogva leginkább a’ falukon uralkodni szokott nyavalyák orvosoltatnak. Mellyet minden valláson lévő pap uraknak, seborvosoknak és értelmes házigazdáknak készített a’ kiadó.

Zay a magyar orvosok közül elsőként vetette fel a vérátömlesztést mint az életmentés egyik lehetséges formáját. Dolgozott Hippokrátész munkáinak átültetésén is, de ezt – ismeretlen okokból – nem adta ki.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Magyar Életrajzi Lexikon)