Jeles Napok - Wartha Vince születésnapja

Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

WARTHA VINCE, (Fiume, 1844. júl. 17. – Budapest, 1914. júl. 20.): kémikus, műegyetemi tanár, az eozin felfedezője, amellyel a pécsi Zsolnay-porcelángyárat világhírűvé tette.

Tanulmányait a budai politechnikumban kezdte, majd a zürichi műegyetemre iratkozott be, ahol 1864-ben vegyészi oklevelet nyert. 1865-ben Heidelbergben Bunsen mellett dolgozott; itt kapta bölcsészdoktori oklevelét. 1865-67 között Zürichben tanársegéd, majd egyetemi magántanár volt. 1870-től 1897-ig a műegyetem könyvtárát is vezette, fejlesztése terén elévülhetetlen érdemei vannak. Az 1909-10-es tanévekben a műegyetem rektora volt. 1912-ben nyugalomba vonult.

A hazai szenek elemzésével elsőnek határozta meg a gázgyártásban hasznosítható szénfajtákat. Ipari- és ivóvízelemzéssel is foglalkozott; vízvizsgálati módszere ma is használatos. Hazánkban az elsők között ismerte fel a fotográfia szerepét a tudományokban; maga is fényképezett és az amatőr fényképészeti mozgalmak támogatója volt. Legjelentősebb felfedezése az agyagiparban a gubbiói fémlüszter-máz évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése. 1904-ben állami megbízásból újjászervezte a herendi porcelángyárat.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Forrás: Évfordulóink 1994. MTESZ; Magyar életrajzi lexikon; MEK)

Kalydi György: Az eozinmázas kerámia feltalálója – Wartha Vince

(részlet)

Ami Wartha Vince nevét világhírűvé tette, az a kerámiaiparban kifejtett munkássága. Az eozinmázzal készült kerámiák múlhatatlan érdemeket szereztek a kémia oldaláról Warthának, míg a kézműiparban Zsolnay Vilmosnak. A fémfényű /lüszteres/ agyagedények előállítását már a középkorban is ismerték, és igen elterjedt volt a díszítésnek eme módja. Természetesen a fazekasok titokban tartották a technológiát, azonban az biztos volt, hogy az adott korban a természetben megtalálható alapvető anyagokból indultak ki, és a kor megfelelő technikájával vitték fel a mázat a különböző tárgyakra. Az olasz mesterek réz, vas, mangán és antimon vegyületeket használtak, amelyekkel kék, zöld, sárga, lila és fekete színt tudtak produkálni. Később kiderült az is, hogy a lüszter előállításánál nagyon fontos szerepe van az égetésnek. Hiszen a lángban meglágyul a máz, ez az elpárolgott réz- és ezüst vegyületekkel érintkezik, és ezek a fémvegyületek beépülnek a mázba, amitől olyan gyönyörű színben pompázik. Wartha a párizsi világkiállításon látta az ehhez hasonló csodálatos remekműveket és elhatározta, hogy maga is készít ilyen kerámiákat. Először a Műegyetem kezdetleges laboratóriumában, majd a pécsi Zsolnay gyárban végzett ilyen irányú kísérleteket, amelyek sikerrel jártak.

Forrás: Középiskolai Kémiai Lapok honlapja – 2005. 2 .szám