JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 29.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
 
Vörösmarty Mihály (A Vörösmarty Mihály c. diafilm részlete)

Vörösmarty Mihály (A Vörösmarty Mihály c. diafilm részlete)

VÖRÖSMARTY MIHÁLY (Pusztanyék [Kápolnásnyék], 1800. december 1. – Pest, 1855. november 19.): költő, drámaíró.

A székesfehérvári cisztercieknél és a pesti piaristáknál tanult. 1817-től a pesti egyetem hallgatója, 1824-ben ügyvédi vizsgát tett. Családja nehéz anyagi helyzete miatt 1818-tól Perczel Sándor három fiát (köztük Perczel Móricot) nevelte. Reménytelenül beleszeretett Perczel Adélba (Etelkába). Már fehérvári diák korában verselt. 1823-tól honfoglalási eposzán, a Zalán futásán dolgozott, amely 1825-ben jelent meg. Az Aurora munkatársa, Kisfaludy Károly körének tagja lett. Nevelői állásának megszűnte után válságos anyagi helyzetbe került, de a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjeként megélhetést talált. 1830-ban a Magyar Tudós Társaság rendes tagjává választották. Mint bíráló és nyelvész tevékenykedett a Magyar Tudós Társaságban és a Kisfaludy Társaságban (helyesírási szabályzat, szótár, nyelvtan). 1837–1843 között az Athenaeum szerkesztője volt Bajzával és Toldyval. Szerepet vállalt a politikai küzdelmekben is, kapcsolatban állt Széchenyivel, Kossuthtal, Wesselényivel. 1840-ben négy kötetben adta ki Újabb munkáit. Megismerkedett a 26 évvel fiatalabb Csajághy Laurával, 1843-ban feleségül vette. 1842-től a Nemzeti Kör elnöke, e minőségében a kezdő Petőfit támogatta. 1847-től az Ellenzéki Kör alelnöke. 1848. március 15-ét Szabad sajtó című versével üdvözölte; az első népképviseleti országgyűlés tagja lett. A szabadságharcot költeménnyel (Harci dal) és cikkekkel szolgálta. A kormányt elkísérte Debrecenbe, Szegedre és Aradra, a detronizáció után a kegyelmi szék bírája. Világos után bujdosott, majd jelentkezett a hatóságnál; egy jóindulatú hivatalnok közbelépésére fölmentették. 1850-től családjával földbérlőként élt vidéken, anyagi gondok közt, betegeskedve, lelkileg összetörve. 1855 őszén temetése országos gyászünnep és tiltakozás volt az önkényuralom ellen.

A Zalán futását követő kisebb eposzaiban Vörösmarty egyrészt a nemzeti múltat elevenítette fel (Cserhalom, 1825; Eger, 1827); másrészt tündérvilágban játszódó történeteket adott elő (Tündérvölgy, 1825; A Délsziget, 1826).

Lírája a 20-as években jelentős alkotásokkal bővült (Utóhang Cserhalomhoz; Börzsönyben; A magyar költő); új színt hoztak népdalai (A gyászkendő, Haj, száj, szem) és balladái (Szilágyi és Hajmási; A búvár Kund; Toldi). Tündérezés, mese, filozófia, népiesség, képekben gazdag nyelv, sokszínű verselés egyesül Csongor és Tünde című drámai költeményében (1830). Az 1830-as, 1840-es években Vörösmarty Mihály költészetében a líra és a dráma uralkodott. Epigrammái történelmi emlékeket idéznek fel (Mohács; Zrínyi a költő; A nándori toronyőr), és hirdetik a „haza s emberiség” egységét (Pázmán). A reformkor törekvéseit támogatta a letiport lengyelekkel együtt érző (A hontalan; Az élő szobor) és az előkelő nők magyartalanságát ostorozó verseivel (A magyartalan hölgyhöz; Az úri hölgyhöz), valamint szatíráival (Az unalomhoz; Mit csinálunk?; A sors és a magyar ember; Országháza).

Hazafias lírájából kiemelkedik a Szózat (1836) a haza iránti rendületlen hűségre való buzdításával, a nemzeti történelem dicsőséges és tragikus mozzanatainak felidézésével, a jobb jövő kiérdemelt eljövetelének hirdetésével, de egyúttal a nemzeti tragédia lehetőségének felvillantásával is. A Liszt Ferenchez írt óda (1840) romantikus képekkel hirdeti a reformkori reményeket. A Honszeretet (1843) és a Jóslat (1847) int is: a nemzeti egységet az elnyomott nép felszabadításával kell megvalósítani. Az egyetemes emberi sors történetfilozófiai megközelítése érvényesül A Guttenberg albumba írt epigrammában (1839), a Gondolatok a könyvtárban (1844) és Az emberek (1846) című költeményeiben. A Gondolatok a könyvtárban a haladás kérdését veti fel: a vívódó költő pesszimista végkövetkeztetésre jut, mégis vállalja a küzdést: Az emberek keserű áttekintés a jelképekbe tömörített történelemről.

Szerelmi líráját előbb homályos élmények (Idához, Késő vágy, Éj és csillag), 1842-től a Csajághy Laura iránti szerelem ihlették (A szomjú; Laurához). A Laura-versekből kiemelkedik a romantikus képalkotással és ellentételezéssel felépített Ábránd és A merengőhöz, amely élettapasztalatokból fakadó bölcsességet sugalmaz.

Kitűnő Shakespeare-fordításokat készített (Julius Caesar, 1839; Lear király, 1854).

Utolsó éveinek kevés lírai alkotása közül kiemelkedik az Előszó (1850) és A vén cigány (1854).

Barabás Miklós: Vörösmarty Mihály
(festmény)
Kallós Ede: Vörösmarty Mihály-emlékmű
Züllich Rudolf: Vörösmarty Mihály
(mellszobor)
Vörösmarty Mihály: Szózat
(részlet)
Hazádnak rendületlenűl
Légy híve, oh magyar;
Bölcsőd az s majdan sírod is,
Mely ápol s eltakar.
A nagy világon e kivűl
Nincsen számodra hely;
Áldjon vagy verjen sors keze:
Itt élned, halnod kell.

Egressy Béni síremléke (fotó: Legeza Dénes István)

Egressy Béni síremléke
(fotó: Legeza Dénes István)

Szabó Magda: Rendületlenül
(részlet)

Vörösmartynak még Európa se volt elég, ő öt világrészben gondolkozott. Amikor 1836-ban megírta a Szózat-ot, a zárásában jóslatos, látomásos futurológiai, imává nemesedett helyzetelemzést adott – voltaképpen politikai végrendeletét –, irodalmunk ez egyik legtárgyilagosabb, legszigorúbb verse nem a tüzes, de a jéghideg szenvedély erejétől válik olyan mértéken felüli hatásossá. A költő szinte mindent mellőz poétikai kelléktárából, pár jellegzetesen vörösmartys jelzőn kívül majdhogynem eszköztelenül építkezik, s amit közölni kíván, egy két versszakon át rögzített categoricus imperativus: egyetlenegy szó. A takarékosan fogalmazott üzenet harmadik sorának olvasásakor még a gyakorlatlan elemző is ráérez, az alkotónak, mikor idáig ért, megrándultak az ujjai, ráeszmélt, ha már megnevezte a túlélés zálogát, ne hagyja indokolás nélkül a módhatározót, amely jelenre és jövőre úgy ad programot, hogy közben a múltra utal. A Szózat-ban magyar magyaráz magyarnak, a történelem ismerője a történelem átélőinek, azoknak, akik vele együtt tudják, hányszor roskadt össze kormosan a lelkesedés és az át nem gondolt vállalkozások máglyája, s hányszor hangzott a hiteltelen védekezés: valóban szépen indult valami, de úgyse jut a célig, hát akkor minek az iparkodás.

Petőfi Sándor: Útirajzok
(részlet)

Egy héti kínos vándorlás után Pestre értem. Nem tudtam kihez forduljak? nem törődött velem senki a világon; kinek is akadt volna meg a szeme egy rongyos kis vándorszinészen?… A végső ponton álltam, kétségbeesett bátorság szállt meg, s elmentem Magyarország egyik legnagyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amely kártyás utolsó pénzét teszi föl, hogy élet vagy halál. A nagy férfi átolvasta verseimet, lelkes ajánlására kiadta a Kör, s lett pénzem és nevem. - E férfi, kinek én életemet köszönöm, s kinek köszönheti a haza, ha neki valamit vagy használni fogok, e férfi Vörösmarty.

Gyulai Pál: Vörösmarty Mihály életrajza
(részlet)
I. [Vörösmarty születése. Atyja és anyja. Gyermekévei; tanulása Pusztanyéken és Székesfehérvárott 1816-ig. Öccse, János. A későbbi férfiú és költő jellemvonásai a gyermekben. Olvasmányai; verselgetni kezd]

Vörösmarty Mihály született 1800. dec. 1-én délután négy órakor, Pusztanyéken, Fejér megyében; kereszteltetett a szomszéd Napadon, mert szülei római katolikusok voltak, és Nyék máig is tiszta helvét hitű község. Atyja, szintén Mihály, szegény, de nemes családból származott, valamint anyja is, Csáty Anna. Boldog házasságukat kilenc gyermekkel áldotta meg Isten: négy leánnyal és öt fiúval. A fiúk között Mihály volt a legidősb, s egyszersmind atyja és anyja képmása, nemcsak testben, hanem lélekben is: atyjától örökölte egyszerűen nemes jellemét, anyjától az élénk képzelődést és költői kedélyt.

Vörösmarty Mihály
(diafilm – Neumann-ház)
Vörösmarty szobra a róla elnevezett téren, Budapesten(fotó: Vimola Ágnes)

Vörösmarty szobra a róla elnevezett téren, Budapesten
(fotó: Vimola Ágnes)

Vörösmarty és az utókor
(diafilm – Neumann-ház)
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
(részlet)
Sötét és semmi vannak: én vagyok,
A fény elől bujdokló gyászos Éj. –
A féreg, a pillantat búboréka,
Elvész; idő sincs mérve lételének.
Madárt a szárny, a körmök állatot
Nem váltanak meg, kérges büszke fát
Letesznek századoknak súlyai.
Az ember feljő, lelke fényfolyam,
A nagy mindenség benne tűkrözik.
Megmondhatatlan kéjjel föltekint,
Merőn megbámúl földet és eget;
De ifjusága gyorsan elmulik,
Erőtlen aggott egy-két nyár után,
S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia.
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
(diafilm – Neumann-ház)
Darai Lajos: „Amit fül nem hallott, a szem meg nem jára”. Vörösmarty filozófiája
(tanulmány)
Vörösmarty Mihály: Jóslat
(részlet)
A verseny nyilt, a nemzet él,
Ha egy jobb tagja sem henyél,
Jut ember és kéz, munka, vér;
Mi volna az, mit el nem ér?
S legyen dicsőbb,
Ki tettre főbb.
Mert még neked virulnod kell, o hon,
Ragyogva hírben büszkén, szabadon.



Vörösmarty Mihály (A Vörösmarty Mihály c. diafilm részlete)

Vörösmarty Mihály (A Vörösmarty Mihály c. diafilm részlete)

Vörösmarty Mihály: Hymnus
(részlet)
Isten segíts! népeknek istene!
Tedd jóra munkássá e nemzetet,
Hogy amihez fog óriás keze,
Végére hajtson minden kezdetet.
Add, hogy mit emberész és kéz kivíhat,
Ne várja mástól mint szerencsedíjat.
Vörösmarty Mihály: Az emberek
(részlet)
Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!
Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban, kézirat(fotó: Lugosi Lugo
                        László)

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban, kézirat
(fotó: Lugosi Lugo László)

Vörösmarty Mihály kéziratai. Válogatás az MTAK Kézirattárának gyűjteményéből
Kerényi Ferenc: Ismeretlen Vörösmarty kéziratok
(tanulmány)
Vörösmarty Mihály: Előszó
(részlet)
Most tél van és csend és hó és halál.
A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.
 

Tőzsér Árpád: Előszó a véghez. Vörösmarty Mihály Előszó című versének talányairól
(tanulmány)
Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban
(részlet)
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
 
„Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait.”
 
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
(részlet)
Húzd, ki tudja meddig húzhatod,
Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot:
Sziv és pohár tele búval, borral,
Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal.
Húzd, de mégse, – hagyj békét a húrnak,
Lesz még egyszer ünnep a világon,
Majd ha elfárad a vész haragja,
S a viszály elvérzik a csatákon,
Akkor húzd meg ujra lelkesedve,
Isteneknek teljék benne kedve.
Akkor vedd fel ujra a vonót,
És derüljön zordon homlokod,
Szűd teljék meg az öröm borával,
Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.


Babits Mihály: A mai Vörösmarty
(esszé)
Babits Mihály: Az igaz haza
(esszé)

Mészöly Miklós: Alakulások
(részlet)

Vörösmarty, utolsó évek. Elképzelni. Magány. A kocsisuk hiteles közlése (maga leste meg) – esténként kancsó borral bezárkózik, teleír négy-öt ívet, s mikor elfogy a bor, a gyertya fölött sorba mindet elégeti

Miért ne?

Inkább egy kék zoknit

Mindenesetre, erős kép: pusztuló kúria, kancsó bor, gyertya, zörrenő papírpernyék

Valahogy elképzelni. Utolsó hónapok. Mindenesetre két öreg név. Két valamilyen név.

Szajbély Mihály: Vörösmarty Mihály elhamvadt versei
(tanulmány)
Zsoldos Sándor: Egy vert ember arcképe. Vörösmarty utolsó évei
(tanulmány)
Tiedge János: Vörösmarty Mihály, 1854. Fénykép. (A Vörösmarty Mihály c. diafilm részlete)

Tiedge János: Vörösmarty Mihály, 1854. Fénykép. (A Vörösmarty Mihály c. diafilm részlete)

Pilinszky János: Levél Petőfi Sándorhoz
(részlet)

Te: teremtés voltál, kivont kard, lovasroham. Lángész. Arany és Vörösmarty: érettség, fáradtság, elhomályosuló elme. Te voltál a Fiú, ők voltak az Atya. Te voltál a vállalkozás, ők a lemondás. Fiú voltál, mint Mozart, ők Atya, mint Johann Sebastian Bach.

Hát ezért húzódtam én is inkább Aranyhoz és Vörösmartyhoz, mint Hozzád. Te égettél, ők melegítettek. De hát mikor is nap a nap: amikor éget vagy amikor melenget? Szelíden, mint Arany, halódva, mint Vörösmarty?

Takáts Gyula: A kakuk-madárhoz
(részlet)

Vörösmarty Mihály emlékének

 
Szájamban keserű a bor.
A nyelvemen alig lelek szavat.
 
Szép tájunk, mint a temetőt,
úgy nézem már s a váras ormokat,
 
mint márványkőt a sír előtt.
 
Föltépte keblét ég s a föld!
S hiába átkozza már magzatát,
 
mint rongy cseléd, ki józanul.
Izzadt kínjában szétfő a világ
 
s az ember milliója hull.
Gyurkovics Tibor: Vörösmarty
(részlet)
Kevés-szó Istene, segíts meg engemet,
eldől a lelkem is, vörhenyes és beteg,
száguld a szél felül, a fák is hajlanak,
szorítsd csak, hallgattasd nagyszavú ajkamat!
Viharok bomlanak, nyögnek a nagy jajok,
karomban óriás csecsemőt altatok,
árnyékot vetve ring s bőszen száll, hogyha száll,
fekete hírt hozó, rőtszemű vadmadár.
Vörösmarty Mihály: Fóti dal
(részlet)
Hejh barátom, honfi társam,
 
Bort igyál.
Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,
 
Csak igyál.
Borban a gond megbetegszik,
 
Él a kedv.
Nincs a földön gyógyerőre
 
Több ily nedv.
Ágh István: Vörösmarty Mihály: Fóti dal
(részlet)
Hallgatom az érkezésed,
 
csobbanás,
cuppanás és csókba hajló
 
ámulás,
korty, amit most mélyből vélek,
 
aroma,
egész testem régiséges
 
amfora.
De előbb még húzni kéne,
 
mint ahogy
erre vártam ötven éve,
 
gyalogos,
kinek csiger, s más ily fertő
 
csak jutott,
bűzlő bendő, nyekergő has
 
elég sok.

Juhász Ferenc: Vörösmarty Mihály üzenete
(részlet)

Hangját nem ismerhetem, hangját nem ismerhetjük, élőbeszédét, beszéde eleven tisztaságát, a halál gyantás vásznaiból, szurokkal-átitatott pólyafoszladékaiból kitekercseltet, nem hallhatjuk élő hangját, mint most Kossuth Lajosét, aki a féltékeny feledékenység, a megőrizni-nem-tudás szenvedélyes tohonyasága ellenére, az oly sokat átkozott és gyűlölt, az oly rettegett technika, műszaki tudás jóvoltából kiszólt a múlt-idő gyanta-rög sírjából, múlt-századi, meggyógyított viaszhengerről áradoztatván égő sercegés-pontok gejzír-fellövődéseinek recsegés-füstjéből: nemzeti, szakállas, aggódó, de nem elaggott barna barnaságát, a sercegés-szikrapontok lobogó és zuhogó űr-szélében lebegvén, mint megbarnúlt könnyű hang-álarc, üres-szemgödrű, lángoló szájgödrű aranylemezhártyamaszk, amely mögűl kirohadt már, mert kirohasztotta az idő történelme, és nem a múlandóság emberi történelem-ideje az uralkodó emberfőt, a közös sorsért szólni-tudó, tisztán-eszmélkedő emberfejet, a közös sorsért sose-gyáva, teremtő és szenvedélyesen uralkodó, büszke, virágos agyvelőt!


Vörösmarty Mihály síremléke (fotó: Legeza Dénes István)

Vörösmarty Mihály síremléke
(fotó: Legeza Dénes István)

Lakatos István: Vörösmarty
(részlet)
Ki életed dobtad bele
az igazság serpenyőjébe,
hogy süllyedj, bukj, zuhanj te le,
csak az igazság föl az égbe:
hát hitted, győzni a hamis
harcban vélt igazad elég lesz,
s ha tisztán szóltál, magad is
jog és törvény szerint ítéltetsz?
 
Ugyan! „Becsűlet és a hon”,
 
csak szó, nem több – nincs irgalom.
Mészöly Miklós: Négy sor Vörösmartyra
Nyűvek országútján terített
szemfedő az ég;
emeli vihar, ejti szélcsend,
foncsor nézi tükörben magát
Nagy Gáspár: Helyzetjelentés Vörösmartynak
(vers)
Rába György: Vörösmarty
(részlet)
Ki volt, aki a vihart hívta?
Vagy ő az, kit vihar hivott?
Kikopott szolga, Csongor, újra
fölveheted vándorbotod,
mert meghallottuk a kőműves
vágyak emelte falakat,
ropogni a teremtést, honnan
az isten kitörni akart.
Kuczka Péter: Meghalt Vörösmarty Mihály
(részlet)
A semmibe fúlt mindent váratlanul a mennynek
fényhíradása szelte át,
nem hallható a fülnek, láthatatlan a szemnek,
mégis értette szavát
elmém és belerévült, mintha valóban angyalt
látna a túlvilág kapuinál,
ki így szól: Kezdj el sírni, sírni, sírni, mert meghalt
Vörösmarty Mihály.
Lászlóffy Aladár: Vörösmarty sírja
Semmi után is késő este lesz.
Vigyázz reánk… vagy még jobb: ne szeress.
Ha minden úgy elmúlik, mint a múlt,
melyből az élő szikrányit tanult.
Sok szenvedésre nem lesz alkalom,
ha ennyiből a mindent elhagyom.
Szoríts magadhoz, mégse, eleressz.
Semmi után is késő este lesz.
Nem ugyanaz, nem ugyanúgy, csak mindig.
Egy MINDEN jut el folyton eme szintig.
Törvény, szabály, jog hierarchiája
percenként hordja önporát magára.
Az összeállott piramisnyi egység
homokba fúl, hogy hiába keressék.
Mi? emberi vagy természeti érték
érvényesült, ha emberünkre mérték?
Mi mérhető meg végleges aránnyal,
a Csomolungma vagy az árvalányhaj?
Az időben egy földi napnak bája
a megtörténés melankóliája.
Mi hasznosabb mint példa: Káin kése
vagy fajtánk végleg ki-nem-zökkenése?
Történik úgyis minden, ne nevess.
Semmi után is késő este lesz.
Petri György: Vörösmarty
omló káprázatok, felsült remények –
Meddig győzi az ép ész televénye
emészteni a rideg törmeléket?
Somlyó György: Vörösmartyhoz
Ki, hogy világot a jövőbe gyújts
férfi-tettekre induló korodnak,
a múlt fényét a homályból kiloptad,
te vén cigány, szittya Prométheusz,
kinek forró énekében felolvadt
egy jeges ezredév, s a szörnyü juss,
veszett haza és borult elme bús
üszkei közt is a reményt szitottad:
hogy sodrában e mái nagy napoknak
a fényért küszködők mindannyian
megérthessük a voltat és a leszt is –
mi nélkül minden kásás ködbe roskad,
taníts meg mindent merni, ami van:
újat, nagyot, kedvest s rettenetest is.
Szegedy-Maszák Mihály: Vörösmarty Mihály
(tanulmány)
Balassa Péter: Benn szertevonszolt arccal. Vörösmarty, a takács és maszkmester
(tanulmány)
Szilágyi Márton: Szövegek párbeszéde a Vörösmarty életműben
(tanulmány)
Szabó Magda: Utam Vörösmartyhoz
(esszé)
Szabó Magda: Hajában csillagok. A „Sziluett” székesfehérvári bemutatója elé
(esszé)
Szathmári István: Vörösmarty és a magyar nyelvtudomány
(tanulmány)
Fried István: Vörösmarty Mihály – a nyelv művésze
(tanulmány)
Szajbély Mihály: Vörösmarty Mihály Toldi-történetei. Műhelytanulmány
Nagy Miklós: Vörösmarty: „A fátyol titkai”
(tanulmány)
Pálfy József: Költőverseny Vörösmartyért
(ismertető)
Gaal György: Vörösmarty 1845-ös erdélyi körútja: Deák kíséretében, Wesselényi vonzásában
(tanulmány)
Borbély Szilárd: A nem-szeretem Vörösmarty
(esszé)
Vörösmarty Dénes: A Vörösmarty nemzetség székesfehérvári ága
(tanulmány)
Vörösmarty Mihály mellszobra - Budapest, Margitsziget (Fotó: Legeza Dénes István)

Vörösmarty Mihály mellszobra - Budapest, Margitsziget (Fotó: Legeza Dénes István)

gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal