Ez az oldal a Magyar Szabadalmi Hivatallal együttműködésben készült.

Az első magyar nő a természettudós-magántanárok között, a kiváló mineralógus, VENDL MÁRIA (Gyergyóditró, 1890. máj. 26. – Sopron, 1945. aug. 17.) már a budapesti tudományegyetem hallgatójaként kitűnt tehetségével, amikor 1912-ben a grideli baritról írt munkájával pályadíjat nyert. Az egyetem elvégzése után Lőcsén és Szombathelyen tanított, 1920-ban került a Magyar Nemzeti Múzeum ásványtárába. 1930-tól a debreceni egyetem magántanáraként ásványtant adott elő. Szaktudománya, a mineralógia tárgykörében 21 nagyobb tanulmányt írt. Elsősorban krisztallográfus volt, munkásságának legjelentősebb részét a hazai és külföldi ásványok kristálytani vizsgálatára összpontosult. A hazai kalcitok specialistájaként ismerték, ezen kívül kőzettani és meteorit vizsgálatokat is végzett. Fő művének – melyet Koch Sándorral írt – A drágakövekről, különös tekintettel a mesterséges drágakövekre című munkát tekintik. Vezetőségi tagja volt a Főiskolát Végzett Magyar Nők Egyesületének, és ennek kiadványában, a Magyar Női Szemlében gyakran publikált. Aktív tagja volt a Magyarhoni Földtani Társulatnak. Emlékét a Vendl Mária Emlékalapítvány őrzi.

Magyar Szabadalmi Hivatal (Források: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Évfordulóink a műszaki és természettudományokban 1990 [Vámos Éva Katalin])