A József Műegyetemen az egykoron Wartha Vince és Pfeifer Ignác által vezetett patinás kémiai technológia katedra élére 1923-ban a fiatal Varga József professzor került. Tehetsége korán megnyilvánult, már 1928-ban publikálta a Brennstoff Chemie (9, 277/1928), az eocén-barnaszén hidrogénezéséről írt tanulmányát. Ebben közli felfedezését, hogy a szenek nagynyomású hidrogénezésénél felszabaduló kénhidrogén nem csökkenti, hanem katalizátorként előmozdítja a folyamatot. Ezt az ún. „kénhidrogén-effektust” azután személyéről Varga-effektusnak nevezte el a szakirodalom. A svájci, német, angol, francia, amerikai szabadalommal védett Varga-féle műbenzin gyártásának realizálására Pétfürdőn Magyar Hydrobenzin Rt. néven állami vállalatot szerveztek. Az eljárás lényege: a kátrányolajat kénvegyületekkel és nagynyomású (200 atm) hidrogéngázzal együtt előmelegítőbe juttatják, innen a reakciótérbe, ahol a molibdéntartalmú katalizátor és a kénvegyületek együttes hatására benzinné alakult. Az üzem 1934-től napi átlagban 10 tonna műbenzint termelt, működését azonban az 1937-ben feltárt lispei olajmező feleslegessé tette. Mint a németországi, Bergius-féle eljárással működő I. B. Farbenindustrie és a többi külföldi műbenzingyár versenytársa, a péti magyar műbenzingyár érdekes fejezete technikatörténetünknek. Varga professzor súlyt fektetett a szép és helyes beszédre, a szakzsargon kiirtására törekedett. A német Hochdruck kifejezésre használatos magasnyomás helyett például nagynyomást mondott.

Forrás: Chemnet portál – az MTA Kémiai Tudományok Osztálya szervezésében „A magyarországi kémia” címmel tartott ülésen elhangzott előadás