A Lenhossék Józsefnél egy generációval fiatalabb Török Aurél számára az antropológia nem csupán az orvosi karrier késői szakaszában vonzónak tűnő kalandozás volt, hiszen fiatal korától fogva életcélul tűzte ki az új tudomány művelését, méghozzá egy véletlen epizódnak köszönhetően. Az 1878-as párizsi világkiállításon megütközve látta, hogy Moritz Benedikt „igazi magyar típus” felirattal bűnözőkoponyákat küldött az embertani tárlatra. Amikor Brocánál, a tárlat igazgatójánál tiltakozott a méltánytalanság miatt, a francia antropológus azt válaszolta: ha ennyire foglalkoztatja a kérdés, derítse fel az autentikus magyar jellemzőket és küldjön hiteles példányokat. Török megfogadta a tanácsot, s olyan gyorsan és sikeresen képezte át magát antropológussá, hogy 1881-ben, amikor Trefort Ágoston közoktatási és vallásügyi miniszter a költségvetési keretből a Budapesti Egyetemen felállíttatta az embertani tanszéket, őt kérte fel a tanszék vezetésére. A tudós ettől kezdve gyakorlatilag egész pályafutását a fejek és az agyak méricskélésének és a mérőeszközök tökéletesítésének szentelte. Több monográfiában, hazai és külföldi szaklapokban tette közzé eredményeit. Tudományos érdeklődésének epicentrumában egy „nemzeti program” megvalósítása állt, melynek lényege a magyar lakosság teljes körű antropológiai vizsgálata, a valódi magyar faj középtípusának meghatározása volt.

Forrás: Budapesti Negyed 47-48. szám (2005. 1–2005. 2. szám)