JanuárFebruárMárciusÁprilisMájusJúniusJúliusAugusztusSzeptemberOktóberNovemberDecemberNemzeti ünnepekEgyházi ünnepekJeles napokKiemelt magyar napokVilágnapok, nemzetközi napokEseményekMozgó ünnepekTeljes évTeljes év
  
ma: 2024. március 29.Névnap: Auguszta
    
 
Hónapok
TELJES ÉV
 
Földgömb(A Mathias Rex c. diafilm részlete)

Földgömb
(A Mathias Rex c. diafilm részlete)

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Előszó

Nem nehéz belátni, hogy a naptár az égi mozgások megfigyelésén alapszik, az égi rend tükre. Az égi rend viszont eleink számára még nem is oly rég az isteni Törvényt jelentette. Ebből következően a naptár szerepe, jelentősége lényegesen nagyobb volt hajdanán, mint ma. Túlzás nélkül tekinthetjük a korai társadalmi fejlődés egyik el nem hanyagolható feltételének. Nem véletlen, hogy minden nagy ókori civilizáció vallása alapvetően égitest-kultusz volt, és meglepően pontos naptárral is rendelkezett. Az égitesteknek, mindenekelőtt a Napnak és a Holdnak a tisztelete egyfelől annak a felismerésnek tulajdonítható, hogy „ők” szabják meg számunkra a létezés kereteit és feltételeit: az évszakok körforgását, a növények sarjadzásának, az állatok vándorlásának időpontját, másfelől az ebből fakadó igénynek, hogy kiismerjük az égiek „rendelkezéseit” és ha megváltoztatni már nem tudjuk is őket, legalább élni tudjunk velük.

Játékok
Puzzle: Puzzle Memória: Memória
Kvízkérdések az egyes hónapokhoz: Kvíz – január Kvíz – február Kvíz – március Kvíz – április Kvíz – május Kvíz – június Kvíz – július Kvíz – augusztus Kvíz – szeptember Kvíz – október Kvíz – november Kvíz – december
Keresztrejtvények az egyes hónapokhoz: Keresztrejtvény – január Keresztrejtvény – február Keresztrejtvény – március Keresztrejtvény – április Keresztrejtvény – május Keresztrejtvény – június Keresztrejtvény – július Keresztrejtvény – augusztus Keresztrejtvény – szeptember Keresztrejtvény – október Keresztrejtvény – november Keresztrejtvény – december

Babits Mihály: Mint különös hírmondó…
(részlet)
óh szent Ritmus, örök szerelem nagy ritmusa, évek
ritmusa, Isten versének ritmusa – mily kicsi minden
emberi történés!
Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
(részlet)
De hol lesz a kő, jel, s az oszlopok,
Ha nem lesz föld, s a tenger eltünik.
Fáradtan ösvényikből a napok
Egymásba hullva, összeomlanak;
A Mind enyész, és végső romjain
A szép világ borongva hamvad el;
És ahol kezdve volt, ott vége lesz:
Sötét és semmi lesznek: én leszek,
Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj.


Napóra 2006-ban(fotó: Vimola Ágnes)

Napóra 2006-ban
(fotó: Vimola Ágnes)


Napóra Ruszt óvárosában
                        (Fotó: Vimola Ágnes)

Napóra Ruszt óvárosában
(Fotó: Vimola Ágnes)



Jékely Zoltán: Esztendők
Azt hiszed, esztendők nyomtalan elmúlnak?
Szivedben nem marad se kínjuk, se szennyük?
Bagolyrúgta ház vagy, cserepeid hullnak,
De azt is köszönjük, hogy élünk, köszönjük!
 




Az idő, naptári rendszerek
(összeállítás)

Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok
(részlet)
Az idő

Akarva, nem akarva, mindnyájan abban a valamiben élünk, amit időnek nevezünk. S mindjárt tegyük hozzá: erről az „időnek” nevezett „valamiről” érdemileg mindenkinek csak homályos fogalma lehet. Kifejezésére különböző szavakat használnak az egyes népek (kájrosz–khronosz, idő, Zeit, time, timps, tempus), de a szó fogalmi köre változatlanul ugyanaz a megfoghatatlan és kifejezhetetlen „valami” marad. Épp ezért nem szabad csodálkozni, ha az idő-szemlélet tekintetében érdemileg egy sorba kerülnek a szellem bölcselői (filozófusok) a kisebb műveltségűekkel, a jeles egyházi személyiségek az úgynevezett laikus (világi) egyháztagokkal, vagy akár a hívők a hitetlenekkel. Igen, mert az idő fogalmilag meghatározhatatlan.

A megfoghatatlan időről évezredek óta mégis sokan és sokat (könyvtárakat) írtak és írnak mindmáig. Ez természetes, hiszen benne élünk és mozgunk, róla beszélünk, s különféle egységeivel (órák, napok, hetek, hónapok, évek, évszázadok stb.) mérjük múltjában – jelenében – jövőjében a létet.

Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca
(részlet)
De ami volt, az nem jön vissza többé
soha. Az idő egyirányú utca.
Örökké zuhog a jelen, s örökké
száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza
szempillantás alatt. Lábbal előre vissza
nem szökken a műugró a trambulinra, és nem
lesz már a csorba ép, a foltos újra tiszta,
de ha mégis lehetne, hogyha valami résen,
a kozmosz féregjáratain át
zuhannál fölfelé, míg eléred azt a pontot,
ahol elromlott minden, hogy fölfejtsd a hibás
szemig a múlt kötését, másként legyen, ne mint volt,
bölcsőjében fojtsd meg a zsarnokot, vagy
kivándorlásra bírd tulajdon nagyapádat,
vagy azon vedd magad észre: egyszer csak ott vagy
saját gyermekkorodban, épp vasárnap
dél van, most merik szét a húslevest,
s te fényes űrruhádban, dülledt üvegszemed
rájuk emelve, a jövendő elvetélt
embriója, merev térdekkel lépegetsz
feléjük, vagy csak egy hang, testetlen sürgetés
vagy tiltás oldaluknál, súgod: „Tedd!” vagy „Ne tedd!”
– az is hiába volna. Nem lehet
csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset,
olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke.
Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca
(hanganyag)
Rakovszky Zsuzsa: Dal az időről
Fésű földben, karóra víz alatt,
madártetem a hóban…
Száz év előtti karácsonyi lap
a bombatalálat érte fiókban.
Fényképcsomag: aki már nincs sehol,
vízparton áll, gyerek fölé hajol,
sötét haja lobog a nyári szélben.
Szilánkok egy ház romjai alól,
amely leégett az idő tüzében.
Rakovszky Zsuzsa: Dal az időről
(hanganyag)
Rakovszky Zsuzsa: Kísértetek
(részlet)
Nincs múlt idő. A múlt nem múlik el.
Megőrizzük, ahogy a rég leégett
erdők virágporát a tómeder
iszapja. Ami volt, nem ér sohase véget:
megszűnik és nem tud megszűnni mégse.
Mint a málnadzsemben rekedt darázs
nem tudni, honnét hangzó zümmögése,
mint mikor távoli rádióállomás
sercegése szüremlik a két szó közti résbe,
míg végül átszakad valami gát,
egy ponton a jelen szövete enged.
Mondjuk, hiperérzékeny kamerád
a néptelen utat, a hófoltos búzaföldet
filmezi napokig, pár szélfútta pocsolyát,
aztán mikor előhívod a filmet,
döbbenten látod: a földeken át
furcsa egyenruhában katonák menetelnek…
Rakovszky Zsuzsa: Kísértetek
(hanganyag)
Rakovszky Zsuzsa: Párbeszéd az időről
(részlet)
A: A múltnak sosincs vége. A jelen
    – az is a múlt, álöltözetben.
    Rozsdás lavór a még levéltelen
    bodzabokor tövében, vizes böjti szelekben
    fölszárnyaló papírzacskó, az égbe
    kapaszkodva az ágak fekete szövedéke,
    földmélyi ikreik, a gyökerek lenn –
    ugyanaz a tavasz tíz éve, negyven éve:
    soha nem múlik el, amit szerettem.
B: De az idő, mint nyaktiló, lesújt.
    Múlt és jelen közt ott a vérben
    sikló penge. A póló, amit a szél lefújt,
    s most ott hever az orgonabokor tövében,
    nem röppen vissza a kötélre újra.
    S ha valaki cigarettára gyújt a
    szivárgó gázcső közelében,
    a lángoló jelenből nincs visszaút a múltba,
    két külön kontinens a „már nem” és a „még nem”.
Rakovszky Zsuzsa: Párbeszéd az időről
(hanganyag)
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
(részlet)
Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
 
Mint a kis nefelejcs, enyész.

Svájci napóra(Fotó: Konkoly-Thege György)

Svájci napóra
(Fotó: Konkoly-Thege György)

Jékely Zoltán: Az Idősárkányhoz
(részlet)
Mily barlang ont ránk szakadatlanul,
te foghatatlan és elfogyhatatlan!
Nap-napra omlik, év hamvába hull,
te élsz, tombolsz szűnetlen áradatban.
Csokonai Vitéz Mihály: Újesztendei gondolatok
(részlet)
 
Óh idő, futós idő!
Esztendeink sasszárnyadon repűlnek;
 
Vissza hozzánk egy se jő,
Mind a setét kaósz ölébe dűlnek.
 
Óh idő, te egy egész!
Nincsen neked sem kezdeted, se véged;
 
És csupán a véges ész
Szabdalt fel apró részeidre téged.
Juhász Gyula: Az időnek
(részlet)
Idő, örök öreg, ki messze, fenn
A végtelen szikláján ülsz magad
S csak nézed hallgatag, vén bérceken,
Hogy az eón, az év, a nap halad.

Napóra Veszprém óvárosában
                        (Fotó: Vimola Ágnes)

Napóra Veszprém óvárosában
(Fotó: Vimola Ágnes)

Petőfi Sándor: Az időhöz
(részlet)
Förtelmes vén idő,
Roszlelkü hatalom,
Mint fogsz te futni majd,
Ha én nem akarom.
Mint fogsz te futni majd, midőn
Velem lesz édes szeretőm.
Akkor megifjodol,
Vén bőröd leveted,
S öltesz sas-szárnyakat
Köszvényes láb helyett,
És messze, gyorsan szállasz el
Az élet örömeivel.
Szabó Lőrinc: Tücsökzene / 276. Idő
Év évre telt, évekre évtized,
s vitt, forgatott a forgó gömbsziget,
vitt a vén Föld, fényévek tengerén,
föl és le a Tejút fénykerekén,
a robbanás örvényében, amely
mindezt elkezdte. Könyv és sors, ezer
s ezer szikra gyúlt, látó gyökerem
nőtt a kövekbe, lelkekbe, velem
telültek Pest utcái, s én velük,
s lett élet, halál, lett történetük,
s míg minden jött s tűnt, ismétlődve, ma,
tegnap, holnap, mámora, undora
kéjnek s kínnak, gond, s új lakás, Buda,
s második gyerek, s millió buta
tragédia mindig, s komédia:
időtlen fények közt repűltem a
fényszigettenger porszemszigetén
szigetporszemek fényporszeme, én.
Kálnoky László: Az idő szintjei
(részlet)
Az idő szintjei…
Termek, ahol szót sem érdemlő célokat
idétlen tánclépésekkel kerülgetünk.
Az idő szintjei…
Az amfiteátrum lépcsősora,
hová önnömagunkat ünnepelni
elkésve érkezünk.
Az idő szintjei…
Lejtők, hol a hazugság, öncsalás
napot, holdat eltakaró
szeméthegyei halmozódnak.
Az idő szintjei…
Ziháltató emeletek
egy lift nélküli felhőkarcolóban.
Szabó Lőrinc: Tücsökzene / 276. Idő
Év évre telt, évekre évtized,
s vitt, forgatott a forgó gömbsziget,
vitt a vén Föld, fényévek tengerén,
föl és le a Tejút fénykerekén,
a robbanás örvényében, amely
mindezt elkezdte. Könyv és sors, ezer
s ezer szikra gyúlt, látó gyökerem
nőtt a kövekbe, lelkekbe, velem
telültek Pest utcái, s én velük,
s lett élet, halál, lett történetük,
s míg minden jött s tűnt, ismétlődve, ma,
tegnap, holnap, mámora, undora
kéjnek s kínnak, gond, s új lakás, Buda,
s második gyerek, s millió buta
tragédia mindig, s komédia:
időtlen fények közt repűltem a
fényszigettenger porszemszigetén
szigetporszemek fényporszeme, én.
Révai Miklós: Az időről új esztendő alkalmatosságával
(részlet)
Ember álmélkodj az idő mivoltán:
Mennyi esztendő folyamok merűltek
Végtelen tágúlt örökkönvalóság
 
Tenger ölébe!
Kis János: Az idő eljár
(részlet)
 
A jót hálátlan venni
S nem becsülni kár,
Sietek boldog lenni:
Az idő eljár.
Babits Mihály: In Horatium
(részlet)
Minden a földön, minden a föld fölött
folytonfolyású, mint hegyi záporár,
 
hullámtörés, lavina, láva
 
s tűz, örökös lobogó. – Te is vesd
el restségednek ónsulyu köntösét,
elégeld már meg a megelégedést,
 
légy könnyű, mint a hab s a felhő,
 
mint a madár, a halál, a szél az.
Ady Endre: Az Idő rostájában
(részlet)
Kezében óriás rostával
Áll az Idő és rostál egyre,
Világokat szed és rostál ki
Vidáman és nem keseregve
S búsul csak az, akit kihullat.
S aki kihull, megérdemelte,
Az ocsut az Idő nem szánja,
Aszott nemzetek, hült világok,
Tört életek miazmás vágya
Halálra-valók s nem kár értük.
Babits Mihály: A meglódult naptár
(részlet)
1.
Az irigy körhinta
Jaj hogy suhannak, versenyt év az évvel!
S egyre kergébben! Tél az ősz után!
Liheg a tavasz mezei szelével,
mint szaladásban elfulladt leány.
Hányadszor látom visszatérni, mint a
körhintán szálló lányra aki les!
S mind hadaróbban pörgeti a hinta:
rámvillan, és már a forgásba vesz.
Nemes Nagy Ágnes: Tanulni kell

A New York-i Hétvégi Magyar Iskolának ajánlom

húszéves jubileuma alkalmából, 1979

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zuzmarásak.
Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.
Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,
a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,
tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,
ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.
Sydney Shoemaker: Idő, változás nélkül
(tanulmány)
Balázs Béla: Kronosz meghódított birodalma
(tanulmány)
Az idő hangja – különleges óraszerkezetek
(összeállítás)



Napóra Tallin óvárosában
                        (Fotó: Vimola Ágnes)

Napóra Tallin óvárosában
(Fotó: Vimola Ágnes)

Nagy Endre: Idő
(festmény)
Kopek Rita: Idő
(festmény)
Benda Iván: Az Idő
(fotó)
Goschler Tamás: Idő
(festmény)
Pavel Bergr: Az idő szeme
(nyomat)
Bicskey Zsolt: Az Idő
(festmény –vegyes technika)
KALENDÁRIUM

Tőkés István: Hétköznapok – ünnepnapok
(részlet)

A kalendárium (naptár) elnevezés egy görög szóból ered (káleó = hívok, kihívok, egybehívok). A régi rómaiaknál volt az a szokás – írja Bod Péter–, hogy… mikor feltámad a hold újsága (újhold)…, akkor a nép összehívatott, s erről az összehívásról mondották a hónap első napját kalendának. Minden kalendán”, azaz a hónap első napján a régi rómaiak felhívták az adósokat, hogy fizessék meg tartozásukat. Azt a könyvet pedig, melybe a tartozásokat feljegyezték, kalendáriumnak mondották. Ennek a mintájára aztán kalendáriuma (jegyzéke) lehetett bárminek: adósságoknak, napoknak, embereknek, ünnepeknek stb. Így lett a kalendárium a napok és idők nyilvántartó jegyzéke, naptára, s így maradt fenn mindmáig.

KALENDÁRIUM
(gyűjtőoldal)

Arany János: Almanach 1878-ra
(részlet)
Itt van tehát: megjött az Új év,
 
Mint biztató előlegem;
Háromszázhatvanöt nap-éjre
 
Halvány reményszínt hoz nekem;
Bár majd, ha eljön a valódi,
 
Nem lesz, mint most, ruhája zöld;
Inkább hiszem, hogy a küszöbnél
 
Fejér, halotti leplet ölt.
Légy üdvöz, Év, e zöld burokban!
 
Elfogadom a jóslatot,
És köszönöm, hogy a jövőre
 
Kilátásom' tovább nyitod:
Hisz' egy időtül fogva nálam
 
Látás, kilátás oly rövid!…
Ha meg nem érném: gondolatban
 
Hadd élvezem át örömid.
Radnóti Miklós: Férfinapló
(részlet)
Napjaim tetején ülök, onnan
lóg le a lábom, hajamon
hófelhő kalapoz és szavaim
messze, kakastollak közt
portverve menetelnek!
Idő (fotó: Legeza Dénes István)

Idő
(fotó: Legeza Dénes István)

Nemes Nagy Ágnes: Régi naptár

Egy bejegyzés: 1978. dec. 13. szerda. 6-kor Dávid István. Zárójelben az emlékeztető szó ügyünk mibenlétére: (kebel). Vajon ki lehet az a Dávid István? És miért jött hozzám kebel ügyében? Bár az is meglehet, hogy rosszul olvasom ki az emlékeztetőt; nem biztos, hogy kebel. Lehet például halál is. Ez esetben föltételezhető, hogy Dávid István ifjú költő, aki kebelről és (vagy) halálról ír verseket. Ismerve azonban a mai magyar költészetet, ezt a föltevést el kell vetnem. Könnyen lehetséges az is, hogy D. I. villanyszerelő; akkor viszont nem kebelről, hanem kábelról van szó. Ha mégis halál a címszó, a biztosítóintézet egy idős alkalmazottja akarhatott rábeszélni az életbiztosításra, a temetésire vagy a balesetire. Lehet a szó ezenkívül: kelés, kabát, kalász, rabat (nagy R-rel), habán, halász, Helén. Esetleg zabál vagy helvét. Meg kellene tanulnom írni. Mert így ama napom (1978. december 13-a, szerda), mely csak most volt, egy perccel előbb, oly mélyen süllyed (süllyedt) a múltba, felidézhetetlenül, mint El-Amarna, Trója, Bábel romjai. Isten veled, Dávid István. Isten veled, jelöletlen idő.

Jékely Zoltán: Régi ember, régi kalendárium
(részlet)

Halálra figyelmeztető s ugyanakkor életre serkentő társa volt az embernek a naptár, akár a másik életkísérő könyv, a Biblia. „Ha az életet szereted, tehát jól használd időd, mert belőle van az élet szőve” – olvassuk a jó tanácsot egy százéves kalendárium decemberi oldalán. Una ex hisce morieris – írhatták volna a hónapok táblái elé ezt a napóra-jelmondatot: ezeknek egyikében meghalsz – de amíg élsz, próbálj rakoncát vetni a „hágdosó idő” elé, hogy életed ne legyen jég hátára épített házhoz hasonlatos. Így a kalendárium, az időnek ez a láthatatlan ketrece, életre való buzdítás volt, az ember folyamatosság-érzésének furfangos biztosítása, gyenge lelkek erősítője, táplálója mindazoknak, akik az esztendő vége felé, sötét telek didergő napjaiban egyebet se tettek, csak piszmogva várták elmúlásukat. Milyen nagy dolog is lehetett a múlt századok embereinek a friss nyomdaszagú könyvecskék fellapozása, új ábrázolatok, új hasznos tanácsok és műveltségterjesztő írások felfedezése – a régi, s esztendőnként visszatérők között! Milyen érdekes lehetett összehasonlítgatni múltat jelennel és jövővel, s végigtanulmányozni az új jóslatokat!

ÉVSZAKOK

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
Évszakok, ünnepek és ünnepi időszakok

„Az élet ünnepnapok nélkül olyan, mint hosszú vándorút vendégfogadók nélkül” – állapította meg a görög bölcselő, Démokritosz is. Az ünnepek beiktatása a köznapok közé bizonyos ritmust, ütemes váltakozást ad a napok százait egymás után sorakoztató naptári rendnek. Ez természetes folyamat. A földművelő termelőmunka jellege önmaga is ad valamelyes ritmust: különválnak a „munka dandárjának” időszakai a többé-kevésbé kényszerű pihenést nyújtó időszaktól. De az év termelőmunkára szánt hosszabb szakaszán belül is vannak olyan természet adta választópontok, amelyekben az egyik munkaszakasz sikerrel befejeződik, hogy átadja helyét a következőnek.

Babits Mihály: Ballada Irisz fátyoláról
Megjön a tavasz tarkasága:
fehér pöttyök és piros pontok,
virágos fák, tavaszi gondok,
tavaszi sírok ciprusága,
fehér virág hull barna sárba,
szelet mond az alkonyi pír is;
halálvágy száll a bús muzsákba,
mikor
zöld köntösét cifrázza Irisz.
S megjön a nyárnak tarkasága:
poros utak, száraz porondok,
a kertkarókon piros gombok,
ezüst zápor piros rózsákra,
piros pipacs hullós virága;
minden virág lehull, ha nyíl is;
hajlós rozs érik a kaszákra,
mikor
meleg szemét kinyitja Irisz.
S megjön az ősznek tarkasága:
aranyos lombok, piros lombok,
gyümölcsös berkek, hangos dombok,
sápadt levelek ordas ága,
avarok zörgő pusztasága;
a kósza szél kacag is, sír is:
az estnek rögös ege sárga,
mikor
felhős fátyolát tépi Irisz.
Herceg! hátha megjön a tél is?
Lesz fehérsége, barnasága,
lesz jégvirágos tarkasága,
mikor
fehér gyászát felölti Irisz.
Weöres Sándor: A négy évszak
(részlet)
Jubilus
Ti rengeteg fényben remegő vidékek,
Ti hallgatag erdők, hintái az égnek,
Ti párolgó rétek,
Kedvemet kék labdaként magasba vigyétek!
Te színarany torony, tavaszi szerelem!
Halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem?
kedvemet mit tegyem?
Hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem.
Weöres Sándor: A négy évszak
(részlet)
Himnusz a Naphoz
Lassú tűzzel guruló Nap,
gabonával vemhes hónap
Templomában áldozópap!
Mit tudsz a tünő örömről,
ami a rügyön dörömböl,
Hőt-hűst váltó légbe bömböl?
Weöres Sándor: A négy évszak
(részlet)
Valse Triste
Hüvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bujnak a vének.
Weöres Sándor: A négy évszak
(részlet)
Haláltánc
Mindenfelé csupa hó.
Döcög  a Hold, a fakó.
A fagyos fák kérge pattan,
A jég reccsen a patakban.
Hé-hahó,
hőhe! hó!
Kocog a Hold, a fakó.
Bessenyei György: Az esztendőnek négy részeirül
(részlet)
Tavasz
Ez a természetet bölcsőbe mutatja,
Mellynek kisdedeit játszódva ringatja.
Mosolygással nézi zöldes öltözetét,
Virágokkal fűzi körül nagy kebelét.
Bessenyei György: Az esztendőnek négy részeirül
(részlet)
Nyár
Ha múlik a tavasz, rá nyár következik,
Melly gyümölcseivel gazdagon érkezik.
Nem nagy gyönyörűség látszik formájába,
De a világ éled készített javába.
Bessenyei György: Az esztendőnek négy részeirül
(részlet)
Ősz
Szomorodik minden, ritkulnak az egek,
Hullott hó harmati ragyognak s jegesek.
Zúzmarával húznak be füveket, fákat,
Hideg ködök fedik a szőke halmokat.
Bessenyei György: Az esztendőnek négy részeirül
(részlet)
Tél
Ez a komor állat borzas nagy szőrével,
Lompos, s messze nyúlik gyapjas üstökével.
Jeges harmat fénylik deresült szakállán,
Havas fergeteget hoz meg fagyott vállán.
Berzsenyi Dániel: Életfilozófia
(részlet)
Láttam a mosolygó tavaszt,
 
Láttam az égető nyárt,
Láttam minden időszakaszt
 
S minden földi láthatárt:
 
Ha örök időket élnék,
 
Ezeknél többet nem érnék.
Nagy László: Évszakok
Várok a Tavaszra,
labda a melle,
tulipán a nyelve,
bimbózó zöld vesszővel
hajszol szerelembe.
Meghajszol a Nyár is,
tüzes-pálcás ispán,
virradatok hídján
csak röhög a szegények
tajtékvető kínján.
Ősz mama köhöget,
hóharmatba réved,
száll a duhaj ének,
eltörik a mustos pohár,
leszünk mi is vének.
Szájából a Télnek
ragyog nikkel-fogsor,
beszéde szijj-ostor,
levizsgáztat koplalásból,
szigorú professzor.
Gyurkovics Tibor: Négy évszak
(részlet)
A nyár úgy fekszik, mint a róka
a kert végében összegyűrve,
leégve aranyra, vörösre,
prémmé és szőrré kunkorodva,
a kertbe feküdt, mint egy ölbe.
ÉVSZAKOK
(gyűjtőoldal)
NYÁR
(gyűjtőoldal)
ŐSZ
(gyűjtőoldal)
TÉL
(gyűjtőoldal)
Csokonai Vitéz Mihály: Az esztendő négy szakasza
Tavasz virít, s száz rózsa nő
 
Orcádnak Édenében,
 
S szemed kerűletében
 
Május mosolygó napja jő.
Nyár van nekem, s halálra fő
 
Szívem tüzes hevében,
 
Mert Ámor ég egében,
 
S caniculát tett benne ő.
Ősz űl setét orcámba, és
 
Sok búja fellegével
 
Özönnyi könnyzáporral és
Tél szállt fagyos jegével
 
Szívedbe, s abba semmi rés
 
Nem ég Ámor tüzével.
Szabó Lőrinc: Tücsökzene / 9. Egy Volt a Világ
(részlet)
Szép volt, isten volt, Egy Volt a Világ.
Tél, tavasz, nyár, ősz: meghitt tarkaság.
Égen és földön mosolygott a rend.
A nap hajnalban mindig megjelent,
mennyei munkás, hős, nagyrabecsült,
barát, aki velem kelt és feküdt,
és fűtött nekem és világitott.
Fák közt a kert száz tűz-szeme nyitott;
és eső jött és elverte a port,
s éjjel szelíden csőszködött a hold.
Illyés Gyula: Újév napján írtam
(részlet)
Akkoriban én úgy képzeltem az időt,
 
mint egy hosszú mezőt.
Elején tavaszi virágok nyílottak,
arrébb a nyár arany kepéi ragyogtak,
majd gyömölccsel terhes őszi fák… e megett
 
magas, havas hegyek –
s ott a hegyek mögött, ott volt az év vége:
iszonyú szakadék zuzmorával, jéggel –
így képzeltem nyáron… és hittem előre,
hogy ott feljutok majd valami tetőre
s megláthatom onnan, a havas táj fölött,
reményeink honát, azt a híres jövőt,
 
mit el sosem értem.
 
Szép ligetnek véltem,
lombjai a szélben fényesen lengenek,
felette koszorút állnak a fellegek.
Ady Endre: A csodák esztendeje
(részlet)
Összeszaladt Ősz, Tél, Tavasz, Nyár,
Folyók mély bölcsőkből kikeltek
S engem elhagynak már azok is,
Akik eddig szívvel sziveltek.
Valaki megőrült az Űrben,
Valamely Nap járja bolondját,
Valaki mindent összezavart
S üstökösök jövését mondják.
Nagy vágy-kötelek elszakadnak,
Ébrednek oktalan szerelmek
S karunkon a régi örömök
Lesznek bús, utálatos terhek.

Pilinszky János: Az újév küszöbén
(részlet)

A föld haldoklása rólunk szól és nem rólunk egyszerre. A mi életmódunkhoz viszonyítva a tél csak viszonylagos halál, de a tavasz is csak átmeneti föltámadás. Mi valójában kívül állunk a „puszta időn”; együtt úszunk vele, de mégse egészen. Míg a mindenség a szakadatlan mulandóság jegyében él – mi halandók és halhatatlanok vagyunk.

E valódi és feloldhatatlan feszültségből született egész kultúránk és minden imádságunk. Abból, hogy itt vagyunk, s mégse vagyunk egészen itthon a földön.

Az esztendő küszöbén ezt a tényt számadásainkban és reményeinkben se szabad elfelednünk. Különben alapjaiban tévedünk. Adjuk meg hát az időnek, ami az időé, s az örökkévalónak a maga halhatatlan részét.

HÓNAPOK

Supka Géza: Kalandozás a kalendáriumban és más érdekességek
(részlet)
A kapus-Istentől az aranykor Istenéig

A kultúréletnek alig van fogalma, amelyet gyakrabban használnak, mint a hónapok neveit. Születésünk hónapjától halálunk hónapjáig, az iskolai év hónapjain keresztül a fizetések dátumáig egész életünket átszövik a hónapok. S valljuk be, mégis alig-alig tudunk róluk valamit: miért hívják a januárt januárnak, a februárt februárnak. Csak gépiesen megtanuljuk kisgyermekkorunkban a sorrendjüket, s aztán többé eszünkbe sem jut életünk folyamán, hogy kissé utánakutassunk: mit is mondanak számunkra ezek a hónapok, minő emberi múlt fűződik a nevükhöz. Pedig, mint sok ezer esztendős kultúrhagyatékunknak, sok érdekes mondanivalójuk van olyan korból, amelyet egyébként nagyon kevéssé ismerünk. Egy-egy hónap neve valóságos vetítőfény, amely mélyen bevilágít a primitív ember gondolkodásába, félelmeibe, vallási hitébe.

Már maga a „hó” (hónap) szó is érdekes megfigyelésre ad alkalmat. Ugyanúgy származéka a „hold”-nak, mint a német „Monat” a „Mond”-nak vagy a latin „mensis” a görög „méné” (hold) szónak. Ami arra mutat, hogy az évnek hónapokra való felosztása nem a viszonylag változatlan Naphoz, hanem a folyton változó s így pontosan megfigyelhető Holdhoz alkalmazkodott. Ezeket a holdhónapokat aztán, hogy meg lehessen egymástól különböztetni, különböző nevekkel, vagy egyszerűen számokkal látták el. Mai sorrendjük ezen a kevert névadáson alapszik: egyik részüket nevekkel, a négy utolsó hónapot pedig sorszámokkal jelöljük.

Nemes Nagy Ágnes: Angyal
(részlet)
A június, a július.
Az évek szám szerint forognak.
De szépek mind a hónapok,
mert van nevük a hónapoknak.
Dsida Jenő: Kalendárium szonettekben
(részlet)
Elővers
Tizenkét könyvek másolója
Barát vagyok, fiatal, vézna, ványadt:
Halk kondításként rozsdás, ócska gongon,
ez előversben mondom el a gondom
és segítségűl hívom Szűzanyámat . . .
Tizenkét könyvet másolok. Zsibongon
állnak elém a képek és ahányat
pillantok, annyi égi, szép leányhad
forog elém egy nagy, piros korongon.
Aztán halálfő villan ecsetemre
s november színe, mely a bús halálé,
aztán a hó hull, szűz pehely pehelyre…
Mutasd meg, Uram: szárnyam messze száll-é?
Ó, tizenkét könyv s lágyan rálehelve
tizenkét arany, kék iniciálé!
[Január elöl jár…]
verses népmondás
Január elöl jár,
Február a nyomán,
Március szántóvető,
Április neveltető,
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November telelő,
December pihenő.



Földi János: A’ hónapok nevei
(vers)
Varga József: Hónapsoroló
(vers)
Hónapok mutatója
(összeállítás)
Szepesi Attila: Széllel szálló esztendő
Január
Havon sikló január, arcot
pirosító, száncsengővel
csilingelő, cinkét szomorító,
világító jégcsapokkal fagyot
élesítő.
Február
Farsangoló február, széllel
trombitáló, vizeket csordító,
szemet fényesítő, boros
maszkák ünnepén lányokra
kacsintó.
Március
Virágnyitó március, réteket
zöldítő, varjakat elűző,
rügyeket pattintó, cinegével,
vörösbeggyel vígan
csengettyűző.
Április
Kelekótya április,
lepkeszárnyon szálló,
barkaággal lengedező,
piros húsvét napján
nyuszifüllel integető,
harangot bondító.
Május
Rigófüttyös május,
vadmalacot gömbölyítő,
vízicsibét költögető, lányok
nyakát csiklandozó, kerek
erdőt gyöngyvirággal dúsan
telehintő.
Június
Verőfényes június, almát
pirosító, erdőn-mezőn
barangoló, vándorokat
vendégelő, csengő fülemüle-
dallal éjszakát vidító.
Július
Villámfényű július,
gólyalábon lépő, tücskök
dalát megújító, darazsakkal
döngicsélő, hasas
görögdinnyét dombon
gurigázó.
Augusztus
Tűzlobbantó augusztus,
körtét édesítő, pókfonalat
gombolyító, csillagokkal
fénylő, mézillatú
szőlőhegyre seregélyt
zúdító.
Szeptember
Zörgő-morgó szeptember,
fecskét tovaűző, dombot
kikericcsel lilán beborító,
szarvasok agancsát harcra
élesítő.
Október
Lombszaggató október,
ökörnyállal úszó, gyertyát
gyújtogató, kökényt ízesítő,
kormos fellegek közt
vadludakkal szálló.
November
Varjúszárnyú november,
hajnalt zúzmarázó, ködökkel
borongó, baglyokkal keringő,
ördög szekerével dombon
nyargalászó.
December
Dérrel-kéklő december, őzet
didergető, csillagszórót
gyújtogató, szilveszteri
trombitákkal óesztendőt
búcsúztató, újesztendőt váró.
Lászlóffy Aladár: Tizenkét hónap
(részlet)
a leghalkabb esztendőből
I.
Január volt a távoli rokon;
arcképe visszasüt
a falakon.
II.
Mára szabályos, mozdulatlan, ép,
mint por és fény,
e régi télközép.
III.
Száraz szemét száraz-ezer egen
tükrözi tenger-emlék
tengerem.
IV.
Jó-április rossz-április fölött,
mint metszetekről
Dürer-ösztönök.
Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre
JANUARIUS
Fordul a Hold: vajha jóra fordulna Pál,
Fordul az hirtelen házasság s nem áll,
Sokszor meleg ágyon hideg szeretet hál.
FEBRUARIUS
Fordul az Hold: fordít rövid öröm sok jajt,
Fársángi mulatság gyakran szül példás bajt.
Amikor kedvednek kereke jobban hajt,
Töréstől féltsd; Mátyás akkor toj rá több zajt.
MARTIUS
Fordul a Hold: fordult tavaszra a mord tél,
De tavasszal is még fúhat kedvetlen szél.
Nyisd fel mindkét szemed; mert aki fél, az él.
ÁPRILIS
Fordul az Hold: fordul a szerencse, s megcsal,
Ha jobbod felől áll, te vagy mellette bal,
Akkor pök még arcul, mikor nyájason nyal.
MÁJUS
Fordul az Hold: rútra változik minden szép,
Szép virág, szép orca egy rövid úton lép.
Így a csalárd szépség csak szemet fogó lép.
JÚNIUS
Fordul az Hold: fordul a kettős szív, s hány lest.
Hízelkedő szókban van proteusi test,
Sok fekete mérget gyakran sárga méz fest.
JÚLIUS
Fordul az Hold: fordul, aki magassan hág,
A fán mennél feljebb hágsz, mind gyengébb az ág:
Boldog! az ki alatt csendes kenyeret rág.
AUGUSTUS
Fordul az Hold: fordul az erszény is, úgy költs,
Elfogy, s majd megtelik, ha van, amit belé tölts.
Oh csalárd Planéta! sok lett általad bölts.
SEPTEMBER
Fordul az Hold: fordul gyászt készítvén az ősz,
Bakhus udvarain rikolt s cserget a csősz,
Az ifjú haj közzé majd elegyedik ősz.
OCTOBER
Fordul az Hold: fordul a jó borból friss vér.
A szőlőmívesre visszafordul a bér,
A keserű munka édes jutalmat nyér.
NOVEMBER
Fordul az Hold: mivel tulajdon fénye nincs.
Kitetszel, mástól vett sugárokat úgy hints.
Elfogysz, ha csak táplál más által gyűjtött kincs.
DECEMBER
Fordul az Hold: fordult tizenkét hónap már,
Fordult egy esztendő; egy tél, tavasz, ősz, nyár.
Így fordul a világ, amíg végére jár.
Radnóti Miklós: Naptár
Január
Későn kel a nap, teli van még
csordúltig az ég sűrü sötéttel.
Oly feketén teli még,
szinte lecseppen.
Kányádi Sándor: Küküllő–kalendárium
(részlet)
Őszelő
Fázik a Küküllő,
lúdbőrös a háta,
már csak a nap jár el
fürödni a gátra.
Lenn a gát alatt csak
vadrécék, vadludak.
Ők is búcsúzóban:
tiszteletkört úsznak.
Ékelődnek aztán
föl az őszi égre,
belevesznek lassan
a kék messziségbe.
Reggelenként apró
ködfióka s pára
kapaszkodik föl a
partmenti fűzfákra.
Ágaskodik a szél:
leveleket olvas.
Fönn a hegyek között
felbődül a szarvas.

Orloj Prága főterén (napóra) (fotó: Urbin Luca)

Orloj Prága főterén (napóra) (fotó: Urbin Luca)

Január
népi mondóka
Pálnak fordulása
Fél tél elmúlása
Piroska napján a fagy
Negyven napig el nem hagy.
Ha fénylik a Vince,
Megtelik a pince.
A ködös január
Nedves tavasszal jár.


Március
népi mondóka
Gergely-napi szél
Szent György napig él.
József kezessége
Jó év kedvessége.
Fehér Nagycsütörtök
Indán sül meg a tök.
Márciusi por fűnek jó,
Neki fáj márciusi hó.


Május
népi mondóka
Orbánnak a napja hogyha fényes,
A vincellér mint a páva kényes.
Mint az áldozócsütörtök
Olyan lesz őszi időtök.
Pünkösd-napi esésre
ne várj áldást vetésre.
Május hava hűvössége
A gazdának üdvössége.


Július
népi mondóka
Esős Illés rossz,
mert áldást nem hoz.
Jakab napja vihart szül,
Magdolna sárban csücsül.
Anna asszony reggele
már hűvös, ne játssz vele.
Mihelyt a pók széttépi hálóját,
Jön a felhő, s rögtön tartós esőt ád.


Szeptember
népi mondóka
Amilyen az Egyed-nap,
olyan az egész hónap.
Az időt Kisasszonynapja,
négy hétre előre szabja.
Mihálykor az észak s keleti szél,
sok havat és kemény telet ígér.


November
népi mondóka
Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.


Február
népi mondóka
Gyertyaszentelő melege
sok hó a jégnek előjele
Gyertyaszentelő hidege
Koratavasznak előhírnöke.
Jeget olvaszt Mátyás, hogyha talál
S ha nem talál, akkor bizony csinál.
Ha derűs a Román napja
Ég áldását bőven adja.


Április
népi mondóka
György-nap előtt, ha nem esik,
György-nap után sok is esik.
Hogyha Vitálisz didereg,
Tizenötször lesz még hideg!
Áprilisnak szárazsága,
Jó gazdának bosszúsága.
Áprilisnak nedvessége
Fáknak termőképessége.


Június
népi mondóka
Ha száraz a nyár eleje
Szent Víd
Bő esőt hoz, szavamra, ezt
Elhidd!
Margit-napi esőcseppek
Tizennégy napig peregnek.
János-napi zivatar
Negyven napig elvakar.


Augusztus
népi mondóka
Ha Domonkos forró,
kemény tél várható.
Lőrinc-napja, ha szép,
sok a gyümölcs, és szép.
Bertalan szép idővel,
az ősz is nekünk kedvel.
Sűrű eső augusztusban,
Jó mustot ád a hordóban.


Október
népi mondóka
Leodegár, hogyha lombhullató,
Örülj! a jövő év páratlan jó.
Orsolyakor takarítsd be
káposztádat.
Simon, Juda hóval tömi tele szádat.
Ha megdurvul a nyúl szőre,
siess fáért az erdőbe.


December
népi mondóka
A Lucának híres napja
A napot rövidre szabja.
Téli mennydörgés,
Meglesz jó termés.
Zöld karácsony rossz,
Fehér húsvétot hoz.
János-nap ha borús,
A termés igen dús.


Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
Párizs védőszentje

Genovéva névünnepe már a téli napforduló és az újév utáni napra esik, amikor a Sötétség hatalma gyengülőben van. A 11 társnő említése arra is utalhat, hogy Genovéva a január első „igazi” szentjeként magát a hónapot személyesíti meg a római naptárban, társnői, akik sorban a nyomában haladnak, a rákövetkező hónapokat. Az sem kizárt, hogy Genovéva, akinek névnapja még a karácsonyi tizenkettedbe esik, és társnői együttesen e „szent, erényes napokat” szimbolizálják.

NAP – HOLD

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
Naptári rendszerek

Az időnek a végtelen múlt felől a határtalan jövő felé szüntelenül és egyenletesen áradó folyamát az emberi tudat a szabályszerűen ismétlődő természeti jelenségek szerint bontja kisebb vagy nagyobb szakaszokra, időegységekre. A nappal és az éjszaka szabályszerűen váltja egymást, a melegebb és hidegebb, a szárazabb és csapadékosabb, a hosszú nappalok által napfényesebb és azok rövidülésével „sötétebb” időszakok több-kevesebb szabályossággal következnek egymásra. A Hold szabályszerű és előre kiszámítható időközökben tűnik el, majd növekedvén kör alakúvá hízik, hogy újra fogyásnak indulva ismét láthatatlanná váljék egy éjszakára. A növényzet éledése, a fák lombosodása, a gyümölcsök és kalászosok érése, majd a mindig visszatérő hervadás és elhalás, amely után azonban ismét új életnek kell sarjadnia: ugyancsak az emberi nem legősibb tapasztalatai közé tartozik.

Jékely Zoltán: Barátkozás a Nappal
(részlet)
Most is itt égsz felettem, drága Nap,
Isten Napja, én Istenem,
s nagy lila arabeszkeket mutat
behunyt szemem.
Jékely Zoltán: Napóra
(részlet)
„Nincs nap, mely ha elmúlt, visszatérne” –
Akkor nem tudtuk, mit olvasunk,
Csak valami halk sejtés ígérte:
Eljő majd a mi elmúlt napunk;
Eljő majd bús visszagondolásunk
ideje is – s mégis most, hogy eljött,
megtörten és rémüldözve állunk,
akkor gyermek, most két árva felnőtt.
S felettünk a vénbetűs napóra
mintha töprenkedve, sírva nézne,
emlékeztetvén szomorú szóra:
„Nincs nap, mely ha elmúlt, visszatérne.”
Szabó Lőrinc: Tücsökzene / 370. Holdfogyatkozás
(részlet)
Nyáréji tó. Jegenyék, álmodók.
Sugársokszögön körben ráng a pók.
Öreg ezüstben öreg topolyák.
Ünnepély ma a megbűvölt világ
s nagy némajáték: éjfél s egy között
Árnykúpunk hegye lassan átsöpört
az égi Gömbön s úgy üzent felém,
hogy van a Földön túl is esemény.
De, lám, a csillag újra gyúl s tovább
hinti az űrbe halk álomporát.
Bár meg se moccan, rohan minden út.
Kúszik rólunk is a fekete kúp.
Búcsuzót gügyög a fülemüle.
Álommá zsongul a tücsökzene.
Majd a legpuhább lepke is elül,
a Hold a szomszéd kertbe menekűl
s ott játszik tovább, ezüstcsöndü fény,
a pók sokszögű tündérlemezén.
Assisi Szent Ferenc: Naphimnusz – Városi István fordítása
(vers)
ÉVKEZDET

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
Az év kezdőnapja

Az „év”-nek szóhasználatunkban kettős értelme van. Mint naptári év jelenti pl. az 1981. január 1-től december 31-ig terjedő évet; mint időtartam pedig bármely 365 vagy 366 napos időközt, pl. 1980. augusztus 20-tól 1981. augusztus 19-ig. Egy-egy társadalomban egymás mellett többféle év is lehet használatban, sőt még az is előfordul, hogy – miként a természeti népeknél – a mi civilizált világunkban is egy évnek csak egyik, valamilyen tevékenységre szánt időszakát illetjük ezzel az elnevezéssel. A tanév pl. szeptember 1-e körül kezdődik és június 15-e körül be is fejeződik. Caesar naptárreformja óta azonban, legalábbis a naptári év (január 1 – december 31.) fogalma egyértelművé vált.

Verseghy Ferenc: Új esztendő’ napjára való ének
(részlet)
Egész eggy hosszú esztendőnek
    elfolytak ismét napjai;
's éltünknek, mint a' gyors üdőnek
    nagyobbra nyíltak sírjai.
Közelget ránk a' végitélet
    melly vétkeinket bünteti.
Hajnallik a' dücső igéret,
    melly érdeminket fizeti.
 
Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
Évkezdő ünnepek

Az év kezdetét nem mindenütt köszöntötték meghatározott szertartásokkal. A görögök az újévet puszta naptári dátumnak tekintették. Az ókori Kelet népei viszont ezen a napon különböző vallási szertartásokkal, áldozatokkal engesztelték az isteneket egy boldog év reményében. Részletes leírások maradtak ránk a babiloniak újévi Akítu ünnepéről; ezt korábban ősszel, később tavasszal tartották. Az év kezdetét mintegy új teremtésnek, teljes megújulásnak fogták fel: ezért ekkor adták elő a világ teremtésének mítoszát; ennek az istenharcokkal, drámai fordulatokkal gazdag cselekményét kardalokkal, tánccal, párbeszédekkel is megjelenítették. Az akkád nyelven fennmaradt Enúma elis címet viselő eposz az Akítu-ünnepen való előadás céljaira készült. A babiloni újévképzet hatása alatt alakult ki az a zsidó vallásos nézet, amely szerint a világteremtés a későbbi újév napján, tehát Tisri 1-én történt (egy asztrológiai alapú, szinte félelmetesen „pontos” megállapítás szerint: i. e. 3761 Tisri 1-én, vasárnapi napon, késő este 11 óra 11 perc 20 másodperckor). Ezért a zsidó évkezdet ünnepein az isteni teremtő és ítélkező hatalom előtti alázat, félelem és bűnbánat hangulata az uralkodó.

A HÉT

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
Bibliai hét és szombatünnep

A nálunk használatos „hét” a bibliai zsidó vallásból öröklődött. Az ismert teremtéstörténet szerint az Úr hat nap alatt teremtette a világot, a hetedik napon megpihent (sabbath héberül = pihenni), ezért e napot sabbatnak nevezte, megszentelte, és pihenőnapul rendelte az emberek számára. Függetlenül attól, volt-e kapcsolat és milyen jellegű, a babiloni szibutu, illetve umu sappattu napok és az ószövetségi sabbat között, az bizonyos, hogy ez a hetednapos ünnep elszakadt a Hold járásától, és megszakítatlan sorozatban következett mindig egymásra. A sabbat Jahve szent napja, a munkaszünet és az öröm ideje, amelyen a rabszolgák és az állatok is megpihennek, s amelynek ősi tabu jellegére már csak egyes vonásai engednek következtetni (pl. a tűzcsiholás, főzés, helyváltoztatás, és számos, a mindennapos szükségleteket kielégítő tevékenység tilalma). A sabbat (szombat) olyan, periodikusan visszatérő ünnep, amely az időt a saját logikája szerint osztja hétnapos egységekre, amelyekből 6 a munkanap, a hetedik – az egyetlen, amelynek saját neve van – munkaszüneti nap.

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
Bolygók és hetek

A hellenisztikus asztrológia a hét egyes napjait a következő elgondolás alapján hozta kapcsolatba az egyes bolygókkal. Minden órának megvan a maga védelmező és isteni jellegű bolygója, és a hét minden napja annak védelme alatt áll, „aki” annak a napnak első órája felett uralkodik. Adva van mármost, hogy a hetedik nap (amely a zsidó isten, Jahve szent napja) védelmezője Szaturnusz, akit már régebben, különböző elgondolások alapján azonosítottak a zsidó istennel. Ezek szerint Szaturnusz az ura a 7. nap (szombat) 1., 8., 15. és 22. órájának. A 25. órának, azaz a rákövetkező nap 1. órájának a tőle visszafelé számított harmadik helyen álló Napisten a védelmezője; hasonló módon a következő nap első órájának, s a nap egészének védője a Sol utáni harmadik helyen álló Holdisten (Luna), majd sorra: Mars, Merkur, Jupiter, Vénusz. Ez a sorrend eltér mind a Földtől való elképzelt távolság, mind a keringési idő szerinti sorrendtől, és csak ennek az asztrológiai elképzelésnek az alapján magyarázható.

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
A hét

A másodlagos, azaz mesterségesen szerkesztett, a Nap és a Hold járásától független időegységek közül a legfontosabb a hét. Másodlagosságát és az égitestek mozgásától való függetlenségét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy egy naptári rendszerben sem látták szükségesnek az éveket és hónapokat a hetekkel egyeztetni. A hetek megszakítatlan folyamatban követik egymást, és keresztezik a hónapok és évek határait.

E sajátos időegység kialakulásának is megvannak az előzményei – több irányban is. A holdfázisok jellegzetes pontjai közül az újhold és a telihold mellett jól megfigyelhető és időben rögzíthető az első és utolsó negyed is. Így lehetőség nyílt a holdhónap ketté-, majd négy részre osztására. Mivel pedig durván számítva egy-egy ilyen szakasz 29½:4 kb. 7 napra tehető, megvolt az alapja egy hét napból álló időegység kialakításának.

Bordal: [Vasárnap bort inni…]
Vasárnap bort inni,
Hétfőn nem dolgozni;
Hej, kedden lefeküdni,
Szeredán felkelni;
Csütörtökön írni,
Pénteken számolni,
Hej, szombaton kérdezni:
– Mit fogunk dolgozni?
Babits Mihály: Vasárnap
(részlet)
Zord hét után fáradt szivemre
eljön a méla, szent vasárnap
csend a fülnek, ünnep a szemre,
ünnepe csendnek és sugárnak.
Az emberek templomba járnak.
Nagy László: A vasárnap gyönyöre
(részlet)
Sokan imádnak, vasárnap, zihálva belédvetik
hat napukat s magukat is, te szabad hetedik.
Csődülünk hozzád seregben jó csudadoktor, aki
nem rendel, nem vizsgál, mégis szépen tud gyógyítani.
Takács Gábor: A vasárnap keresztény tartalma és annak védelme az egyház szociális tanításában
(tanulmány)
Vincze János: Vasárnap reggel
(fotó)
Korniss Péter: Vasárnap, istentisztelet után
(fotó)

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
Szombat és vasárnap

A görög és szláv elnevezések közötti eltérés hátterében vallástörténeti folyamat húzódik meg. A kialakuló és a zsidó vallástól folyamatosan különváló kereszténység, részben a napkultusszal való egyezkedés céljából, a heti ünnepnap elvét átvette ugyan a zsidó vallástól, de azt Jézus feltámadásának napjára, vasárnapra helyezte át. A nicaeai zsinat (325) végérvényesen vasárnapra tette át a keresztények heti ünnepét, és ezt Konstantin császár, egyben eltörölve a római nundinae-számítást, állami ünneppé is tette. A változtatást eleinte úgy értelmezték, hogy a heti szünnapot a hét 7. napjáról az elsőre tették át – de úgy is felfogható volt, hogy a vasárnap minden tekintetben átvette a szombat helyét és jelentőségét, helyesen értelmezve ez volt már az Úr pihenésének napja is –, a hét első napja tehát hétfő lesz.

A NAPTÁRI RENDSZER

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
Caesar naptári reformja: a Julianus-naptár

Julius Caesar, aki i. e. 46-ban egy személyben volt főpap (pontifex maximus), consul és dictator, e háromszoros felhatalmazás alapján bízta meg Szoszigenész egyiptomi származású csillagászt az új naptár kidolgozásával. Mindenekelőtt a meglevő hiba kiküszöbölésére ennek az évnek november és December hónapjai közé két rendkívüli hónapot iktatott be, és mivel ugyanez az év amúgy is szökőév volt, kivételesen 445 napból állt. Ez volt a naptártörténet leghosszabb éve, „annus confusionis” (a zűrzavar esztendeje). Miután e hosszú év végére a napok visszatértek a csillagászati rend szerinti helyükre, az aratási ünnep újra nyár közepére esett, és januárban tűnt fel az égen a Bak csillagképe: a jövőre nézve úgy rendelkezett, hogy minden 4 év közül 3 legyen 365 napos, a negyedik pedig 366 napból álljon. A szökőnapot február 23. és 24. közé iktatta be – oda, ahol korábban a szökőhónap kezdődött. A február 23-át követő szökőnap neve: dies bis sextus, azaz a március Kalendaeje előtti „másodszori” 6. nap. Ezért a szökőév neve latinul: annus bis sextus, franciául ma is: année bissextile.

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
A Gergely-féle naptár

Napévünket később még tovább tökéletesítették. A Julianusnaptár 3651 napos évei 11 perc 13 másodperccel rövidebbek a 365 nap 6 óránál, és ez a csekély hiba évszázadok alatt napokra duzzad. Már a XV. század csillagászai felfigyeltek erre az apró eltérésre. A tridenti zsinat fel is hatalmazta a pápát a szükséges reform végrehajtására – hiszen ettől függött többek között a húsvét idejében való megtartása is. 1578-ban XIII. Gergely pápa vette kezébe a naptárrendezés ügyét. Megbízásából az olasz Aloysius Lilius és az angol Christophorus Clavius csillagászok dolgozták ki javaslataikat, amelyeket a pápa 1582-ben emelt törvényerőre. Mivel a 11 percek felhalmozódva 128 év alatt értek el egy napot, tehát 400 év folyamán mindig kb. 3 nap túllépés gyűlt össze, ezért minden 400 éven belül 3 szökőnapot ki kellett hagyni. Ezt úgy oldották meg, hogy a százassal végződő évek közül (bár mind oszthatók néggyel, tehát szökőévek lennének) csak azokat hagyták e kategóriában, amelyek 400-zal is oszthatók, a többi 3 elveszti szökőév jellegét. Így pl. 1700, 1800, 1900 nem szökőév, 2000 azonban szökőév lesz. Az 1582-ig felhalmozódott eltérés megszüntetésére 1582. október 4-e után 15-öt írtak.

Fazekas Mihály: Kalendáriom magyarázatja után serkent gondolatok
(részlet)
Gergely pápa az időnek
 
Baján úgy segíthetett,
Hogy tízet egy esztendőnek
 
Napjából számkivetett;
 
Ha ez igy menne sorba,
 
Hány idő lenne csorba?
Barlai Katalin: A naptárkészítés problémái
(tanulmány)
Umek Miklós: Világnaptár – öröknaptár

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
A Krisztus születése szerinti időszámítás

Az egyházi időszámításnak, azaz a nálunk is használatos polgári időszámításnak kiindulópontja az az év, amelyre az egyházi hagyomány Jézus születését teszi.

Jézus születésének évére vonatkozóan azonban már a legkorábbi hagyomány sem jutott egyöntetű álláspontra. Máté evangéliuma (2.1) Jézus születését a „betlehemi gyermekgyilkos”, Heródes júdeai király uralkodásának legvégére teszi; mivel pedig Heródes i. e. 4. tavaszán halt meg, Jézusnak legkésőbb az év elején vagy i. e. 5 végén kellett volna születnie. Lukács evangéliuma szerint viszont (3.23) Tiberius uralkodásának 15. évében kezdte igehirdetését Jézus, „mintegy 30 éves korában” – születése tehát az i. e. 1 körüli évek egyikére esnék. Egy további, az eddigieknek ellentmondó adatot közöl ugyancsak Lukács evangéliuma (2.1-2), amikor elmondja, hogy „azokban a napokban Augustus császár parancsot adott az egész földkerekség (értsd: a római birodalom) összeírására. Ez volt az első összeírás, amely Quirinius syriai helytartósága idején ment végbe…” Quirinius – teljesebb nevén P. Sulpicius Quirinius – személye és az általa végrehajtott összeírás a zsidó történetíró Josephus Flavius közléseiből (Ant. 18, 1, 1) és feliratos források alapján is ismert. Ezek szerint ő i. sz. 6–8 között volt Szíria provincia császári legátusa (helytartó), és az ő irányítása alapján történt az első adóösszeírás Júdeában – amelyet i. sz. 6-ban csatoltak Heródes fiának, Archelausnak királyi rangjától való megfosztása után provinciaként a római birodalomhoz. Mivel az bizonyos, hogy Quirinius ezt az adókivetés céljából való összeírást ebben az évben valóban végrehajtotta, és ez az első olyan júdeai összeírás, amelyről biztos tudomásunk van, Lukács evangéliumának közlését értelemszerűen erre kell vonatkoztatnunk. Lukács evangéliumának ellentmondásaira már a korai egyházi írók felfigyeltek. Tertullianus (i. sz. III. század) egyik írásában (Contra Marcionem 4,19) az evangélium adatát hallgatólagosan kijavítja, és Jézus születését Sentius Saturninus szíriai helytartóságának idejére teszi – így azonban az i. e. 9–6 közötti időhöz jutnánk. A legkorábbi (kb. i. e. 6) és legkésőbbi (kb. i. sz. 6) keltezések között aztán az egyházi történetírás a középutat választotta. Eusebius egyházatya, Lukács evangéliuma 3.23 adata alapján Jézus születését a 194. olimpiász 4. évére (i. e. 1) tette. Ettől csak kevéssé tért el később Dionysius Exiguus római apát, aki a tulajdonképpeni megalapítója a mai polgári időszámításunknak.

[OH szép Jesus, ez új esztendöben, légy Hiveidben…]
(részlet)
OH szép Jesus, ez új esztendöben, légy Hiveidben:
Oh Mária, esedezz érettünk Istennek Annya:
Hogy ez új esztendöben minden ügyeinkben,
lehessünk Jesus drága kedvében.
Naptár: egyházi naptár a napi szentmise olvasmányaival
Vallásfórum portál
Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
A keresztény világéra

A keresztény világérák kialakításának ideológiai alapja az eszkhatologikus – azaz az utolsó ítéletet az emberi történet végcéljának tekintő szemlélet, és ennek egyik megnyilatkozási formája: a khiliazmus. A világtörténet e szemlélet szerint zárt egységet alkot, amely a kezdetektől – az „első ember” megteremtésétől egy isteni ütemterv szerint hatalmas, évezredes korszakokon át (khilioi = ezer, innen a khiliazmus) halad a Végkifejlet, az eszkhaton, azaz az isteni végítélet felé.

Napóra Tallin óvárosában
                        (Fotó: Vimola Ágnes)

Napóra Tallin óvárosában
(Fotó: Vimola Ágnes)

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
Mezőgazdasági ünnepek

Naptárunkban – bármely nép, bármely vallás naptárában – az évente ismétlődő ünnepek vannak túlsúlyban. Ezek kiindulópontja rendszerint a termelőmunkának valamelyik kiemelkedő fontosságú szakasza: vetés, aratás, terménybetakarítás, gyümölcs- vagy szőlőszüret. Eredetük jellegénél fogva ezek rendszerint valamilyen módon a négy, csillagászatilag is nevezetes nap egyikéhez, a téli vagy nyári napfordulóhoz, a tavaszi vagy őszi napéjegyenlőséghez kapcsolódnak. Így – legkövetkezetesebben a Földközi-tenger medencéjének térségében, ahol ezek az időpontok a leginkább meghatározó jellegűek – a nyelvi megjelölés szempontjából is különvált egymástól a négy évszak, mindegyik a csillagászati kezdőpontjától függő, jellegzetes, csak őrá jellemző ünnepeivel.

Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás
(részlet)
A zsidó világéra

A világteremtés szerinti zsidó időszámítás a keresztény világérákkal kb. egyidejűleg alakult ki, és a zsidók körében fokozatosan kiszorította a Szeleukida-érát. A számítás alapjául részben az Ótestamentum héber szövegének számadatai szolgáltak, amelyek a korai időszakra nézve kisebbek a görög Szeptuaginta adatainál, részben pedig az i. sz. 200 körül keletkezett héber nyelvű Nagy világkrónika (Széder Olam rabbá) helyenként önkényes adatai. A Salamon király templomépítéséig terjedő időszakra vonatkozólag a Biblia összefüggő számokat közölt; a második jeruzsálemi szentély fennállására – bizonyos eszkhatologikus alapú számítások alapján – 7·70 = 490 évet adtak; mivel pedig egy prófétai igehirdetés szerint e második szentély nagyobb dicsőségre volt hivatott az első, salamoni szentélynél, ez a korábbi csak 480 éves fennállást kapott a kronológia szerint; végül a két szentély közé esik a babiloni fogság 70 éve. Ezek közül a számítások közül főként a legkésőbbi időszak, a második szentély 490 éve rövidebb a valóságosnál (hiszen i. e. 516-tól, Dareiosz 6. évétől i. sz. 70-ig 586 év telt el). Az ily módon – részben a bibliai hagyományok alapján, részben önkényes módon – kialakított saját időszámítás szerint a bibliai világteremtés az i. e. 3761. év október 6-nak, vasárnapi napnak estéjén kezdődött.

Bornemisza Péter: Az teremtésről
(részlet)
Mikor Isten e világot teremté,
Mindenekkel szépen ékesíté,
Paradicsomot benne helyhezteté,
Az élő fát közepette űlteté.
Reményik Sándor: A teremtés hat napja előtt
Te láttad az erdőt,
Mielőtt erdő lett volna.
Mielőtt a vizek a szárazföldtől
Elválasztattak volna.
Azért fested most híven, igazán,
Azt is, mit itt nem láttál.
Magadban a dolgok ős-képére
Reá találtál.
A képeiden azért hallik
Szinte-szinte a vizek dübörgése,
Vihar-tört szálfák hörgő reccsenése.
Te láttad az erdőt,
Mielőtt erdő lett volna.
Mert naiv gyermek-hit az, hogy az Isten
A Hat Nap előtt mit se csinált volna.
A hosszú-hosszú örökléten át
A Művészt szabta, formálta remekbe,
Illesztgette mulhatatlan keretbe,
Bölcsőjét a chaos felett ringatta,
A világ tervrajzába beavatta,
Szoktatta a halhatatlansághoz…
Aztán fogott csak hozzá a világhoz.
Weöres Sándor: Ének a teremtésről
(részlet)
Amikor Isten a világot szülte,
a mindenség az ujjára fagyott.
Hogy a föld, hogy a víz fölmelegülne,
föléjük gyujtotta fönn a Napot.
Kálnoky László: A teremtés kudarca
Csáp, olló, hártyaszárny és halfarok
egymás hegyén-hátán, rút vagy hibátlan
emberi törzsek, fők, lábak, karok
vonaglanak egy óriási kádban.
A kád zavaros vizét hirtelen
föl-fölkavarja egy otromba pózna,
és vadul lüktetnek a meztelen
szívek, a kín görcsében rángatózva.
A kotyvalék kezd lassanként kihűlni.
A kísérletező nem tud vele
mit kezdeni, elsötétül az arca,
s a teremtés be nem vallott kudarca
elől igyekezik görbült tere
kancsal útvesztőjébe menekülni.
Népi időjóslás
(összeállítás)
IDŐJÁRÁS
(gyűjtőoldal)
Dr. Takács Ferenc: Meteorológiai műszerek a XX. század elején – Időjóslás hölgyeknek
(tanulmány)
gördítősávgördítőgomb
Ünnepcsoportok
Neumann Kht.Color Plus MultimediaIsmertetőImpresszum© CopyrightFőoldal