Jézus Krisztus, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségtáblája. Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júdának született Perec és Szerach, Támártól. Perec nemzette Hecromot, Hecrom nemzette Aramot. Aram nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Nachsont, Nachson nemzette Salmont. Salmonnak született Boász, Ráchábtól. Boásznak született Jobed, Ruttól. Jobed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávid királyt. Dávidnak született Salamon, Urija feleségétől. Salamon nemzette Rechabeámot, Rechabeám nemzette Abiját, Abija nemzette Azát. Aza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. Uzija nemzette Jotámot, Jotám nemzette Acházt, Acház nemzette Hiszkiját. Hiszkija nemzette Manasszét, Manassze nemzette Amont, Amon nemzette Joziját. Jozija nemzette Jechonját és testvéreit - a Babilonba való elhurcoláskor. A Babilonba hurcolás után: Jechonja nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt. Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot. Eljakim nemzette Acort. Acor nemzette Cádokot, Cádok nemzette Achimot, Achim nemzette Eliudot. Eliud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattant, Mattan nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, Máriának a férjét, aki a Krisztusnak nevezett Jézust szülte. Így a nemzedékek száma: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a Babilonba való elhurcolásig tizennégy nemzedék, és a Babilonba való elhurcolástól Krisztusig tizennégy nemzedék.

Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.

A „kisasszony” a magyar népi hitvilágban rendszerint kísérteties lény, népmeséinkben ő az elvarázsolt tündér- vagy királykisasszony (fekete kisasszony, veres kisasszony). Valószínűleg ősvallásunk egyik természetfeletti nőalakját nevezték így. Boldogasszony és Kisasszony mint anya és leánya, vagy ugyanannak a női szellemnek idősebb és fiatalabb énje, felismerhető az obi-ugor mitológia földanya–esthajnalcsillag-úrnő kettősében. Európai párhuzamuknak Démétér és a Koré (Perszephoné), a Gabonaanya és Gabonaleány tekinthető. Erre több jel is utal. Először is, míg Nagyboldogasszony az aratás záróünnepe, Kisasszony a vetés előkészületeire ad jelt. A két ünnep időpontja és elnevezése egyaránt a gabona földi létének határait jelzi, és bevallottan azonosítja Máriát a gabona istennőjével (búzaaratás = Mária halála, búza vetése = Mária születése). Másodszor, Perszephoné esetében láttuk, hogy a mag földbe kerülése és a föld téli kopársága ölt képet a „Leány” alvilágra szállásában. Míg a vetés és a leányság közti összefüggés a keresztény képzetben, Kisasszonyunk születésnapjában él tovább, az alvilágra szálló leányistennő alakja inkább a hiedelmi „kisasszonyokban” maradt fenn: a tündérmesék jó részében éppen e „kisasszonyok” alvilágba rablása indítja a cselekményt (megfeleltethetően az évkör eme pontjával), és szerzett „verességük, feketeségük” (az őszi lombok, a kopár téli föld színe) alvilági tartózkodásuk következménye.

Mint arról már korábban szó esett, Nagyboldogasszonyban eredetileg Szent Annát, Szűz Mária Kisasszony „legendás” édesanyját tisztelték elődeink. Ez – a fentebb írtakat is figyelembe véve – Mária születésének emléknapját egy másik nevezetes nappal, Mária fogantatásának december 8-i ünnepével kapcsolja össze (l. Szeplőtelen fogantatás c. alatt), ami további magyarázattal szolgál a Napba öltözött asszony középkorban keletkezett kultuszára és ábrázolásaira, valamint a már szintén említett gyöngyöspatai Jesse fája-oltár képi üzeneteire. Az oltárfa koronájának öblében látható ovális kép Mária születését ábrázolja, magát a templomot is „Kisasszonynak” szentelték, búcsúnapja szeptember 8.

Boldogasszony és Kisasszony mellett fennmaradt még egy hiedelmi nőalak is a magyar néphitben: a „szépasszony”. Ez az ambivalens természetű női szellem lehetett ősvallásunk istennőtriászának harmadik tagja, aki a szűz és az anyaistennő (a Kisasszony és Boldogasszony) mellett a nimfa (hűtlen-hű szerető) „személyét” képviselte háromságukban.

Mikoron én tégödet tekéntlek, asszonyom Szűz Mária, tehát a' tetszik, hogyha én a mennyországot és az eget az ű fényös szép csillagival egyben nézném. És az láttatik énneköm, hogyha az Paradicsomnak gyenyerűséges, édes lakodalmában lakoznám. Sőt még annak fölötte ennen magamat elfelejtem a te nagy, megvélhetetlen dicsőségeden elámulván. És nagy és felszóval csak ezt kiálthatom:

– Oh örök Istennek gazdaságos bőségének, magasságos bölcsességének mélységes tudománya! Mely igen nagy örvendező szívvel vigadoza, mikoron ez nemes teremtött állatot ily nagy tökéletességgel megékösejtéd, és ide ez világnak örömére szerzéd. Oh szűzlő szép szemek, csillagzó fényességgel csillagozván! Oh rózsalevél-piros tündeklő szép orcák! Oh aranyszínnel fénylő szép sár hajak! Oh mézi édességgel folyó, avagy édeslő szép ajakak, Istenfia gyakorlatos csókolgatásával megistenesőltek!…

Az ű gyümölcsök miatt hasonlattatnak ez két emlőid a liliom között játszadozó kecske-ollócskához! Mert ím ezt látjuk, hogy mennynek és földnek szerzője és teremtője az eget, avagy mennyet, nappal, holddal és az fényes csillagokkal megékesítette és ez világi éltető állatokat, avagy ez világnak színét megdíszesítötte nemes élő állatokkal, és az eget egyben szárnyalkodó madarakkal, az liget-erdőket szép zöld levelekkel, és a mezőket és réteket a mosolygó, avagy gyönyörködő szép verágokkal. De maga mindezeknek fölötte, bódog szíz anya Mária, a te drágalátos, szentségös testödet megékösítette.

Születtetett pedig Mária éppen abban az esztendőben, melyben Heródes az jeruzsálemi templomot újította, kétségkívül isteni sugallásbul azért, hogy ezen frigy szekrényét, Máriát ezen templom illendően fogadja. Születtetett Mária szeptember avagy is Kisasszony havának 8-dik napján, mely napon üdővel azután Jeruzsálem városa Vespasianus által lerontatott, nyilván azon titoknak bételjesítésére, hogy már születtetett az Istennek kedves városa, melyet Jeruzsálem példázott, Mária. Születtetett hajnalba, mert Damian Szent Péter bizonsága szerint: Nativitas Virginis totius humanae salutis extitit exordum; Mária születése lőn kezdete és hajnala az egész emberi nemzet üdvösségének. Amint amaz híres Clavius, az egek forgásinak vizsgálója észben vette, születtetett Mária kedden, mely nap reggel az Mars planétája uralkodik, mert Mária: Terribilis ut castrorum acies ordinata; rettenetes, mint a tábor seregének elrendelése. És hogy hosszas ne legyek, Szent Efrem bizonysága szerint, születtetett Mária Jeruzsálemben; Damianus Szent Péter tanítása szerint az úgynevezett Nyáj Kapuja mellett, nem messze a Betszaida tójátul, ahol Szent János evangélistának ötödik része szerint sok terhes nyavalyában lévők, sánták, poklosok, inaszakadtak és megszáradtak várták az angyal által okozandó víz mozdulását, hogy tudnia illik, ezáltal tudtunkra adattasson, hogy Mária az egek kapuja, kegyelem tengere, betegek gyógyítója, nyomorultak vigasztalója.

Azért lett olyan népszerű a keresztény vallás is, mert egy szép szőke asszony van az istenek közt. Az ő szelíd, égi arca segített meghódítani az emberiséget. S ábrándos, álmodozó embereknek, kik hisznek benne, ő jelenik meg a legtöbbször. Kutak fenekéről jön, a Bágy hullámaiból kel ki, vagy az erdő titokzatos homályában mutatja meg magát azoknak, akik jók, akiket megszeretett.

Látta már a néhai Préda János is, azonképpen Szűcs Gergelyné, nemkülönben Sánta-Nagy Mihálynak az apja, de meg azelőtt is kell, hogy megjelent légyen az elődöknek, mert nem hiába építették a gózoni gesztenyeerdőben a kilenc kápolnát a kálváriával.

Már ami a bágyiakat illeti, azokból csupán Gughi Pannának adatott meg, hogy Mária megjelenik előtte, s elbeszélget vele a szent kútnál, valahányszor búcsú van, mert ő a legjámborabb a hívek közt, s oly szép, ájtatos hangon énekli a zsoltárokat, hogy az előéneklő Mindég Jancsi, ki a koszorús Krisztust viszi, nem győzi mondogatni: „Ez aztán hang, a kántoré otthon, az semmi.”