Magyarok Nagyasszonya ünnepét Vaszary Kolos hercegprímás kérésére engedélyezte a pápa, amikor hazánk megérhette fennállásának millenniumát (1896). A liberális nemzetállamra jellemző ünnepi törvénycikk nem említi az oltalmazó Nagyasszony nevét.
[…]
A Regnum Marianum barokk világában a Napbaöltözött Asszony ábrázolásából bontakozik ki a Patrona Hungariae jellegzetes, máig érvényes ikonográfiája, amelyen a
Szűzanya fejére a tizenkét csillagú korona helyett a Magyar Szent Korona, a karján ülő kis Jézus helyébe az ország almája, Mária másik kezébe pedig az ország jogara, kormánypálcája kerül. A lábánál feltűnő félhold a török veszedelem elmúltával bőségszaruvá, mintegy a magyar Kánaán, az extra Hungariam non est vita jelképévé alakult. Ez a barokkos Mária-ábrázolás képekről, szobrokról, céhzászlókról, pénzekről, később postabélyegekről közismertté
válik. Pázmány Péter egyik prédikációjában mondja: mái napig költő pénzünkön a Boldogasszony képe körül ama szokott bötűkkel, Patrona Hungariae, Magyarország Asszonyának valljuk a Szent Szüzet.
De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól
született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény
szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia
Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki kiáltja: Abba, Atya! Tehát nem vagy többé
szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.
A magyarok Nagyasszonya - Budapest, Vajdahunyadvár (Fotó: Legeza Dénes István)
A hatodik hónapban az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának
hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.”
Mindenütt az egész keresztény világ, akármely szükségnek idején, együtt említi a Jézus nevét a Mária nevével, de főképpen apostoli magyar hazánkban a régi magyarokban
forrott ez a Mária szent nevéhez való buzgóság. Ezek említették s kiáltották szükségnek idején a Jézus nevével a Mária szent nevét. Ezeknél dicsőíttetett a Mária szent neve a Jézus
nevével. Mivel Szent István, édes hazánk s nemzetünknek első koronás királya Nagyboldogasszony napján halandó életének végét elérvén, az egész országot s magyar népet végső rendelésével
már előre Boldogasszony oltalmába ajánlotta, mintha az Izrael fiaival az Isten szent Anyjához ama szókat világosan mondotta volna: Dominare nostri tu, et filius tuus. Oh Mária, ég s föld királynéja! uralkodjál te és a te fiad rajtunk! Te légy a magyarok Nagyasszonya!
Ma, szerelmesim, nemzetünknek üljük új születése napját, akiknek mennyekből édesanyát rendelt a nagy gondviselő Isten, ki mindnyájunkat anyai palástja és szárnyai alá
fogadna, és nemcsak közönséges kötéllel magához szorítana, úgymint hitnek cselédit, hanem közelebb való kötelességgel, mint ajándékba hagyott testamentomi örökségét, birodalma alá
foglalná, és az egész keresztyén birodalom határiból Magyarországot mint jobb részt választaná.