Jeles Napok - szüret

Szüret
(fotó: Bálint Eszter)

A szüret a parasztgazdaságokban kölcsönös segítséggel végzett társasmunka, a városi szőlő-monokultúrás gazdaságban általában bérmunka, a 19. század közepe előtt a földesrúi szőlőkben főként robotmunka.

A kisebb szőlőkben a család ma is meghívott segítőkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek. A 16-17. században a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A 19-20. század fordulóján a szüreti felvonulásokat, akárcsak az aratásiakat, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18-19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait.

A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához, a végzéshez kapcsolódtak: az uraság megkötözése; szüreti koszorú elkészítése; a koszorúvivők leöntése vízzel; az uraság köszöntése verses rigmusokkal; a legjobb szedők megajándékozása pl. kendőkkel; végzéstánc; mulatság.

[…]

A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött. Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás (október 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihály napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (október 15.), a Balaton és Kőszeg vidékén Orsolya (október 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (október 28) napján.

Tátrai Zsuzsanna - Karácsony Molnár Erika: Jeles napok, ünnepi szokások (részlet)

Szüret – Kertészeti technológiai útmutató – Szőlőtermesztés

Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi Karának honlapja

(összeállítás)

Dr. Janky Ferenc: Szüret - szőlőfeldolgozás

Agronapló, 2002. 9. szám

(tanulmány)

Dr. Zanathy Gábor: A szüreti időt befolyásoló tényezők

Agronapló, 2003. 9. szám

(tanulmány)

SZÜRET

Szüret

Bálint gazda honlapja

(összeállítás)

Szüret

Sulinet portál

(összeállítás)

Rudnay Gyula: Szüret

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Canzi Ágost Elek: Szüret Vác vidékén

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Patkó Károly: Szüreti pihenő

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Faragott festett hordófenék
(fotó: Gottl Egon)

Fábián Gábor Károly: Szüret

Kortárs Magyar Festőművészek

(festmény)

Ambrus Gyula: Szüretelő gazda

TolnaArt Galéria

(szobor)

Czencz János: Szüretelők

Czencz János festőművész képei

(festmény)

Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz

(részlet)

Már a víg szüretnek örűl minden ember,

Mellyel örvendeztet bennünket szeptember,

Októbert ekképpen bíztatja előre,

Hogy nektár lesz a bor, és máslás a lőre.

Setétűl a gohér a piros vesszőkön,

Barna színt vér vissza a többi szőlőkön;

Amelyeknek általvilágló kristályja

Nézőjét már édes nektárral kínálja.

Rajtok királyságot mutogatni akar

A véres bársonyba kevélykedő bakar.

A sárgálló almák s a piros körtvélyek

Legörbedt anyjoknak emlőjén kevélyek.

Elterűltek fájok alatt a berkenyék,

A kövér noszpolyák, a borzas gesztenyék.

Megterhelte az ősz a fáknak ágait,

Vastagon ráfűzvén gazdag áldásait.

Csak az a baj, hogy már hívesek a szelek,

Néha egy kis hideg és dér is jár velek.

Mert már a Mértéket hogy Fébus elérte,

A napot az éjjel egyenlőnek mérte.

Már hát elérkezett a víg október is,

Mely után sóhajtott Bakhus ezerszer is.

Itt van a víg szüret, s mustos kádja körűl

A szüretelőknek víg tábora örűl.

Melybe hordogatja a megért szőllőket,

Víg tánccal s lármával nyomja benne őket.

Kellemes zúgással omlanak cseppjei,

Jó kedvvel biztatnak zavaros levei.

A sajtó örvendő lármával csikorog,

Oldalán a piros nektár zúgva csorog.

A lucskos parasztok szurtos képpel járnak,

Neki, neki mennek e teli zsajtárnak.

Az ideit szűri, issza a tavalyit,

Jövő esztendőre tartja majd a mait.

Az új bornak örűl, de ótól kurjongat,

Mert marka is teli kulacsokat kongat.

Tántorgó lábával s reszkető karjával

Mégis sok hordókat tőlt édes mustjával,

S míg a zúgó léhón lefelé foly a must,

Azalatt a hordó mellett iszik víg tust.

Haragszik a gyermek Bakhus a hordóba,

Míg egyrészét ki nem szedik a lopóba.

Mérgébe tajtékját túrja a szájára,

Kiüti fenekét, s elfut utóljára.

Rips, raps, a szőllők már puszta támasz megett

Gyászolnak, hajdani díszek mind oda lett.

Sok mustos kólika, sok hasrágás, salva

Venia, a tőkék mellé van plántálva.

Itt van már november didergő hónapja,

Hideg szele a fák ágait megcsapja,

Meghalva elhullnak a sárga levelek,

Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.

Az ajtónál álló télnek hideg zúzza

A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.

Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,

A fázékony Auster havat is hány széjjel.

A borongós égnek sűrű felhőzése

Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.

Jer, barátom! minden únalmat űzzünk el

Az új boron vídám beszélgetésünkkel.

Korniss Péter: Szüret, Galgamente

Origo Galéria

(fotó)

Kormány Vera: Október

XVI. századi antwerpeni festő: Bacchus diadalmenete – Az Ősz

A Pannonhalmi Főapátság gyűjteménye

(festmény)

Id. Markó Károly: Szüret – tarantella

Képzőművészet Magyarországon

(festmény)

Határ József: Szüretelők

TolnaArt Galéria

(szobor)

M. Keresztes Zsuzsa: Szüretre várva

TolnaArt Galéria

(festmény)

Gyurics Gábor: Szüretidő

Kortárs Magyar Festőművészek

(festmény)

Gyöngyössi János: Az esztendőben elé forduló 12 hónapok alá az 1766-ik esztendőre

(részlet)

OCTOBER

Fordul az Hold: fordul a jó borból friss vér.

A szőlőmívesre visszafordul a bér,

A keserű munka édes jutalmat nyér.

Virág Benedek: Szüretelő

Höss! höss! Kapáltam s vérrel izzadtam napot

Napestig éhen: úgy szereztem e kevést.

Akkor te seregély, te babuk, a sűrű liget

Árnyékai alatt édesen hivalkodál.

S fogyasztod-e te is mustomat dongó darázs?

Nem elég, ha szabad a böngézés? Nem, mondanak:

Mi ég madarai mindenkor szabadok vagyunk.

Babits Mihály: Szüret előtt

Sötétzöld színű és tömött a tő,

egy-egy vörös levéllel néha tarka;

édesen lankad, érve csüggedő,

kékes fürtjével a nemes kadarka.

Oly mézes-forró s drágán töppedő,

mint szenvedélyes szerető vad ajka; –

s várakozásban ég a hegytető,

s mosolyog a Nap, a lángtejü dajka.

Várakozásban ég a hegytető,

benn a présházban locsolják a kádat –

ó méla napfény, lankadt dajkaság!

Méla Halál, te nagy Szüretelő,

jöjj, hozd a kést, puttonnyal kösd a hátad,

és halkan nyisd a Pince ajtaját!

Szüret (fotó: Bálint Eszter)

Babits Mihály: Őszi pincézés

(részlet)

Csöndes a tanya, nincs dolog.

Szunnyad a must a csömögén,

s a pince tikkadt melegén

pihennek boldog óborok.

A sárga murci bugyborog;

ébred a must a csömögén,

mint Lélek a holt víz felett.

Ó pinceszáj, illatos kripta!

Igy leng e bús présház felett

a Feltámadás drága titka.

Ady Endre: Szüret

(részlet)

A lombhulláskor vigaszunkra

Eljön a víg szüret megint,

Lesz már, ami fölmelegítsen,

Ha kissé hűsebb szél legyint.

A szőlőskertek vígan vannak,

Aki most búsul, mind bohó,

Egy jelszavunk legyen szüretkor:

A dáridó, a dáridó.

Ady Endre: Elillant évek szőlőhegyén

(részlet)

Tort ülök az elillant évek

Szőlőhegyén s vidáman buggyan

Torkomon a szüreti ének.

Ónos, csapó esőben ázom

S vörös-kék szőlőlevelekkel

Hajló fejem megkoronázom.

Ady Endre: Szüret az Athoszhegyen

(részlet)

Két fráter hordja föl a bort,

Roskadjon ma az asztal,

Teljünk be ma, testvéreim,

Alleluja, alleluja,

Mámorral és malaszttal.

Milyen csodás az őszi ég,

Ez a bor Krisztus vére

S a csillagok: kis angyalok.

Alleluja, alleluja

S ragyog Mária képe.

Babits Mihály: Ősz, kripta, ciprus, szüret, tánc, kobold

(részlet)

Van szüret minden őszben! Idd a bort,

sajtold a szőlő véradó husát

és táncos lábbal könnyedén tipord,

mert minden lázban van még ifjuság.

Szüretre hívlak! fogd fel a csuport,

fogd fel a mustot, mely a kádba forr!”

Igy súgsz és táncolsz bennem ó kobold,

oly könnyü lábbal, mint a könnyü bor.

A bor és az ünnep (fotó: Török Máté)

Juhász Gyula: Október

(részlet)

Szüret tüzei égnek,

Szólnak szüreti nóták

S a szőlőhegyek hátán

Venyige lombja pirkad

És megszépül csöndesen

Az egész mulandóság.

Tóth Bálint: Szüret

Kortárs, 1999. december

(vers)

Losonci Miklós: Szüret után…

Jel, 2005. 1. szám

(vers)

Illyés Gyula: Szüret-búcsúztató

(részlet)

Gazdag szüret volt. Ujra: „tőgyként

csüngtek a fürtök”! Reszketeg

állnak sárban a kifejt tőkék,

ridegbe hagyott tehenek.

Emlékszel? Régvolt évek őszén,

ha lomb lehullt, táj kopaszult:

hogy kitünt minden hegyi ösvény!

Mily messze nyilt és nyúlt az út!

Illyés Gyula: Szüret után

(részlet)

Ez a szüret, az enyém. Amíg

ti itt atyáink földjét kapa-szóra,

én ezért róttam tenger halmait,

a vad városokét, épp úgy hajladozva!

Adnék kóstolót, ám, ami nekem

vigasz és mámor, nektek még ma lőre.

Ti forrtok, értek, haj, míg derüsen

bölcselni tudtok, bólogatni tőle –

Szüret - Budapest (Fotó: Legeza Dénes István)