Tekla tisztelete a keleti egyházakban (Egyiptom, Bizánc) gyorsan elterjedt, de gyökeret vert Rómában, illetőleg a középkor folyamán Itáliában, a francia Lyon és a spanyol Tarragona városában is. A kultusz spanyol ihletésre a XVIII. században Bécsben, Prágában, Münchenben is fölbukkan. Az apró kockákra vágott teklakenyér ember és jószág oltalmára, gyógyítására kedvelt szentelmény, amely szintén Spanyolországból honosodott meg Ausztriában, továbbá főleg a németországi Paderborn vidékén.

Útszéli szobra áll (állott?) – nyilván jószágvédő célzattal – Nagycenken, föltehetően a Széchenyi-család pietásából. Lábánál két oroszlán hever.

Kiskomlós (Comloşul Mic), német nevén Ostern, bánáti falu királyi kamarától épített templomának (1807) Tekla a védőszentje, amely egyúttal a szentnek egyetlen régi magyarországi patrociniuma. Ha a titulus nem valamelyik pártfogó női hozzátartozójának keresztneve után született, akkor a kultuszt a német lakosság nyilván úgy hozta szülőföldjéről magával. Nem tudni már, hogy a Theklabrot ismeretes volt-e körükben.