Betegséget, sőt a halált is az archaikus hiedelemvilág mind a klasszikus görögöknél (Apolló nyilai) mind pedig az ószövetségi zsidóságnál a nyíl művének tulajdonította. Az Isten – énekli a 7. zsoltár – igaz bíró: erős és tűrő. Haragszik-e minden nap? Ha nem tértek meg, kirántja fegyverét. Kézíjját megvonta és elkészítette azt. A halál eszközeit készítette abba, nyílait égőkké tette. Jób (6, 4) így panaszkodik: az Úr nyilai bennem vannak, melyeknek mérge fölissza lelkemet, és az Úr rettentései hadakoznak ellenem.

A nyílnak ebből az ősi szimbolikus képzetéből következett, hogy Sebestyén alakjával is kapcsolatba hozták, és a pestis nyila, csapása ellen már a VII. században kérik a hívek az ő oltalmát. Tisztelete mégis a feketehalál (1348) után válik általánossá. Ennek tükröződése, hogy a középkor végén alig van templom, szárnyasoltár, amelyből Sebestyén képe, szobra hiányoznék. Feladatuknak a művészek annál szívesebben tesznek eleget, mert így egyúttal módjuk van a meztelen emberi test ábrázolására is, amelyet az egyház nem nézett jó szemmel.

Ezek után a prefektus Diocletianus császár előtt följelentette Sebestyént, akit az magához hívatott: „Mindig palotám első emberei közül valónak tartottalak, és te titokban az én üdvöm ellen és az istenek sérelmére voltál.” Sebestyén így válaszolt: „Mindig a te üdvöd érdekében tiszteltem Krisztust, mindig a Római Birodalomért imádtam az egekben lakozó Istent.” Diocletianus a mező közepén megköveztette Sebestyént és katonáival rányilaztatott, s azok úgy telelövöldözték nyílvesszőkkel, hogy olyan lett, mint egy sündisznó. Azt hívén, hogy már meghalt, eltávoztak.

Sebestyén azonban néhány napon belül felépült sebeiből, és odaállt a palota lépcsőjére, és a császárokat keményen megfeddte a keresztények ellen elkövetett bűneik miatt. Így szóltak a császárok: „Nemde ez a Sebestyén az, akit már rég halálra nyilaztattunk?” Sebestyén így válaszolt; „Az Úr azért méltóztatott engem feltámasztani, hogy találkozhassam veletek és megfeddjelek titeket bűneitek miatt, amiket Krisztus szolgái ellen követtek el.” A császár erre addig ütlegeltette, mígnem kilehelte lelkét. Testét a csatornába dobatta, hogy a keresztények ne tisztelhessék vértanúként. Szent Sebestyén azonban a következő éjszakán megjelent Szent Lucának, s fölfedte, hol van a teste, és meghagyta, hogy az apostolok lábaihoz temessék el. Így is történt. Diocletianus és Maximianus császárok idejében szenvedett vértanúságot. Ők az Úr 187. éve táján kezdtek uralkodni.

Az ember nem tarthatja rossznak a mindenségnek azt a konstellációját, amelynek egyik gyújtópontjában fellobbant az ő léte és tudata is.

Mióta számlálgatjuk a mélyből, magasból, sőt a tárgyi világból minket érő (vagy szerencsésen tőlünk elrekesztett) sugárzásokat, vonzásokat, fényeket és hullámokat: egyre szemléletesebben bontakozik ki előttünk az Ember-mint-Tűpárna képe, az abszolút Tűpárnáé, amelyben nemcsak a tű – tű, hanem a párna sem egyéb, mint tű.