| ||||||||||||||
Szent Rókus szobra,
Korcsula szigete, 2005
(fotó: Vimola
Ágnes)
|
Jankovics Marcell:
Jelkép-kalendárium
|
Augusztus 16-a „Szent” Rókus (francia Roche, olasz Rocco) napja. Noha az egyház hivatalosan sohasem avatta szentté, mégis tisztelt és szeretett alakja volt a katolikus jámborságnak. Rókus (1293–1327) francia földön, Montpellier-ben született. Felserdülvén, vagyonát felosztotta a szegények között, majd Rómába zarándokolt. Útközben pestisjárvány tört ki, annak betegeit gyógyítgatta – legendája szerint – a kereszt jelével. Rómából visszatérőben maga is megbetegedett. Előbb egy angyal, majd egy hozzászegődött kutya ápolta: kenyeret hordott neki, és sebeit nyalogatta. Amikor felépült, hazaindult. Otthon nem ismerték fel, kémnek nézték, és börtönbe vetették. Ott is halt meg.
A „fekete halál” aratása a XIV. században volt a legszörnyűbb Európában, de Rókus csak a rákövetkező században lett a pestisesek elismert védőszentje. 1485-ben földi maradványait a velenceiek ellopták Montpellier-ből, és Velencébe vitték. Megalapították a Szent Rókus Társaságot (Scuola di San Rocco), melynek tagjai az ő védnöksége alatt betegek gyógyításának szentelték magukat. Hasonló intézményeket: Rókusnak szentelt templomokat, s hozzájuk kapcsolódó közkórházakat ettől az időtől kezdve Európa más országaiban, így hazánkban is alapítottak (Pesten 1796–98 között épült fel).
Rókust Sebestyén, illetve Kozma és Damján orvosszentek társaságában is ábrázolták. Zarándokköntös a ruhája, kezében bot, a vállán kobaktök és tarisznya, fején széles karimájú kalap. A ruháján, kalapján jakabkagylót visel, holott az nem illette meg, hisz nem járt Compostelában (a magyar nép körében Rókus mindenestül átvette a zarándok Jakab helyét). Rendszerint felemeli ruháját, és a combja belső oldalán lévő fekete foltra, sebre mutat (a pestis külső jelei először a testnek ezen a részén jelentkeztek). Hűséges kutyájával együtt ábrázolták, amint a szájában kenyeret tart, vagy épp a szent lábsebét nyalogatja. Mondanunk sem kellene talán: a kenyeret hozó eb a búzaérlelő kánikula jelképe.
|
|
|
|
|
|
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
|
Rókus alakja középkori kódexirodalmunkban tudomásunk szerint még nem tűnik föl. Ugyan Arnótfalva (Emaus, Artunovce) szárnyasoltárán és Bártfa Pieta-oltárán ott látjuk, lehetséges azonban, hogy Rókus csak később került egy-egy régebbi kép helyére. A lőcsei Jakab-templom orgonakarzatán azonban már föltétlenül Rókus hársfaszobra (1510) látható.
A XVIII. század pusztító járványai hozzák magukkal a tisztelet igazi kibontakozását hazánkban. A szorongó, égi segítségért sóvárgó nép új pátrónusokat keresett a régiek mellé. Elsősorban ama városainkban emelik Rókus tiszteletére az első kápolnát, ahol franciskánus kolostorok is virágzanak: Szigetvár (1689), Gyöngyös (1709), Eger (1709), Mohács (1710), Danaföldvár (1739), Szeged (1739), Szabadka (1739), Baja, Zombor, Vác (1744). A betegeknek utolsó útjukra való előkészítéséből elsősorban a ferencesek veszik ki a részüket, miközben sokan életüket is vesztik. Így Gyöngyösön 1709-ben 25 rendtárs halt el pestisben. E megpróbáltatásos idők emlékezetét őrzi, hogy zsolozsmájukban a magyar ferencesek azóta is mindennap elmondják Szent Rókus XV. században költött himnuszát
|
Bessenyei György: Rómának viselt
dolgai
|
Róma, a kebelében ragadozó pestist, ugy nézte, mint bűne ellen meg busult Isteneinek ostorát. A nép, szivében le verettetve elméjében tétovázva, oly áldozatoknak nemeirűl okoskodot, mellyek által haragos Isteneit engesztelhesse. [164v] A tudatlan község e Világnak forgását a természet múnkájának rendes folyását sem annak okait nem ismérvén, akár mi történt vélle, különös Isteni múnkára vetette, Isteneink haragusznak ugy mond Róma; mert halnak az Emberek; engesztellyük őket. Az ok, éppen ollyan tévedés mint ellene ki kereset eszközei, a millyen eszetlenek. Theatrum játékot állítanak fel: a Templomban ágyat vetnek, mellyekbe bálvány képeket fektetnek, véllek vendégeskedvén. Jegyezd meg, hogy a hass nélkül lévő Istenek nevében, az Emberek soha se felejtkeztek el az oly áhitatosságnak, és tiszteletnek nemérűl melynél fogva magok jól lakhassanak: akár hogy magyarázták az áldozatot és bár mely titkok közzé rejtették is az Istenek tiszteletit, de annak vége; örökké jól lakáson ment ki.
Az ágyban heverő bálvány képek sem a szent korhelykedések a pestisnek [165r] szomoru pusztitását örömre nem változtathatták; odéb kellet menni.
| Neumann Kht. | Color Plus Multimedia | Ismertető | Impresszum | © Copyright | Főoldal |