Kerény, deákul Quirinus, katonatiszt, aki a legendai hagyomány szerint Hadrianus császár alatt a II. században szenvedett Rómában vértanúhalált.
Az örökvárosból származó ereklyéit a rajnavidéki Neuss őrzi. Matthias Zender kiváló kutatásaiból tudjuk, hogy a szent ottani hatalmas román temploma messzesugárzó Kerény-kultusz forrása, amely Belgiumra, Luxemburgra, Franciaország északi részére, szórványosan a keleti német vidékekre, így – ezt már mi tesszük hozzá – a XIII. század folyamán a Szepességbe is eljutott. Főleg járványos betegségek és jószágvész idején folyamodtak hozzá. A rajnai jámborságban a négy
marsall, Vier Marschalle, eredetileg "istállómester" közé tartozott, tehát ott Remete Szent Antallal, Kornéllal és Huberttel együtt a legtiszteltebb középkori jószágpatrónusok között tartották számon.
Ünnepének naptári helyét latin neve és foglalkozása magyarázza. Quirinus, akivel már találkoztunk, Róma egyik ősi főisteneként egy régi értelmezés szerint eredetileg a szabinok harcias pásztoristene lehetett (szabin quiris = „dárda”). Mars egyik megjelenési formájának tartották – a quiris talán Mars szent lándzsája volt (vö. a Longinusról írtakkal) –, szentünk katonatiszt volta és márciusi ünneplése is ezzel lehet kapcsolatos. Quirinus a harcias, szüntelenül tevékeny Mars békésebb természetű, gazdálkodó aspektusát személyesítette meg. Nemcsak az állatokról gondoskodott. Erre utal, hogy szerepe volt a gabonarozsdát elhárító
Robig(o) istennő körüli kultuszban. Kerény jószágpatrónusi szerepköre egyértelműen Quirinus isteni funkciójára vezethető vissza. A keresztény naptárnak van még egy szentje, György, aki Kerényhez hasonlóan egy személyben katona és az állatok (kecskék, juhok) patrónusa volt, s utóbbi minőségében a latin Pales isten keresztény utóda. Mars, Pales és Quirinus – ez aligha szorul
bizonyításra – ugyanannak az istenségnek voltak (nem is nagyon) különböző aspektusai.
