Piroska asszony nemes római polgárnak leánya vala, mely szent szűzet mikoron az Claudius császárnak szolgái a keresztyénök egyházába menvén láttak volna ott imádkoznia, megfogák őtet, és a császárnak vivék, bemondván őneki, hogy e Szent Piroska keresztyén volna. Ki parancsola, hogy a Jupiter isten templomához vinnék e nemes szűzet, hogy áldozna őneki: De mikoron imádságot tett volna az Úrhoz, földindulás lévén leesék az bálványisten, s a templomnak negyedrésze is eltörék, s nagy sok pogányokat és a bálványt imádó papokat mind megölé. A császár pedig látván ezt, elfuta onnét, s az ördögök nagy kiáltásokat kezdenek tenni az égben.

S visszahozatván a császár e Szent Piroska saűzet, arcul kezdé verettetni, de mennyből leszállott világossággal és Urunk Jézusnak meglátogatásával, mind lölkében s mind testében megerősítteték. Másodnapon a császár parancsolá, hogy igen megostoroztatnék, s annak utána pálcákkal oly igen veretteté, hogy még tetemét is mind eltörette. De az édös Urunk Jézus meggyógyítván, mint a fényös csillag, oly fényösön jelönék. Kit látván a császár, alíta, hogy ördögi mesterséggel tenné ezeket, minek okáért tömlöcbe tétetvén, és sok hájat s kövért összeolvasztata, s talpától fogva mind teteiglen megkenette, hogy több ördögséget ne tehetne.

Egy másik Piroska, Perrault és a Grimm-testvérek piros sapkás kislány mesehősnője, akit bekap a farkas, majd egy vadász a farkas gyomrát fölvágva kiszabadít, sokféle elemzés tárgya volt már, csak naptári vonatkozású nem. Pedig a mese régisége és mítoszi gyökerei egy ilyen értelmezést is megengednek. (A Perrault által feldolgozott népmeseváltozat első latin nyelvű lejegyzése 1023-ból való. Az a motívum viszont, mely szerint Piroska helyére követ varr a vadász a farkas gyomrába, egészen Kronosz/Szaturnuszig vezet!)

Szoláris vonatkozásban a Piroska név, pontosabban annak megfelelői az európai nyelvekben (fra. Chaperon Rouge, ném. Rotkäppchen, ang. Little Red Riding Hood), melyek a kislány arany hajfürtjeit rejtő piros csuklyát, sapkát jelentik, a téli, még gyermek Napot takarja (a sugártalan vörös korongot jelképezi, mely alacsonyan, a fák között jár). A farkas a Tejút „fái” közt leselkedő Farkas csillagzat megtestesítője; a téli napfordulót megelőzően közvetlenül fölötte, mintegy a Farkas „szájában”, „fák közt” halad el a Nap. Kiszabadulása a farkas gyomrából a Nap Farkas csillagképtől való távolodását, egyben téli napfordulói újjászületését szimbolizálja. (A Nap és a farkas hiedelmi ellenségeskedése az állat elterjedési körén belül mindenütt ismert.)