Pantaleon úgy halt meg, mint egy fa. Fához kötözött embert lenyakazni elég szokatlan és nem éppen fát kímélő módja a kivégzésnek. A nyakazó bárd vagy szekerce lényegében favágó vagy ácsszerszám, és a tűzzel való pörzsölés is fapusztító eljárás. Az a mozzanat, hogy Pantaleon nyaksebéből tej folyt vér helyett, ugyancsak erre vall – gondoljunk a tejnedvű fafélékre –, s az is, hogy testét fa gyümölcsei borították be; a kép a rómaiak Nonae Caprotinae ünnepét idézi fel, amikor kecskefügefa tejét áldoztak Junónak hívei.

Pantaleon nevét egyesek a görög Pantaleémon, „Mindenkivel könyörületes” névből magyarázzák, ami illik az orvosra, mások a szintén görög Pantaleón névformát tartják eredetinek. Jelentése, „teljesen olyan, mint egy oroszlán”. Ez viszont illik az Oroszlán hónap első dekádjába.

A legendás Pantaleon mitologikus előképei azok a görög istenek, akiknek az „oroszlános” Naphoz, a gyógyításhoz és a gyógynövényként is számon tartott olajfához köze van. Ilyen Apollón, aki egy személyben napisten és orvos (Paiéón), s az olajfához többrendbeli köze is van. Amikor született, anyja, Létó egy pálmába és egy olajfába kapaszkodott, s olaj volt a hagyományos gyógyír a kánikulai Nap tüzes nyilai okozta sebekre. Orvosisten volt Apollón fia, illetve alteregója Aszklépiosz is, akit szintén fának való halálnemmel végeztek ki, Zeusz villáma sújtotta agyon. A harmadik mitikus orvos, maga Paióniosz, aki a daktülosz istenek közül Rheia mutatóujjának megszemélyesítője volt. Robert Graves a görög ujj- és faábécét egyeztetve Paióniosznak vadolajfa-koszorút juttat; a fa-ábécé O betűjét jelképező vadolajfát felelteti meg az ujj-ábécében a mutatóujj hegyének. A negyedik orvos nő volt, Athéné Paióna. Ő az, aki a mítosz szerint az olajfát megteremtette, s ez a szent fája is. A Kos hónap (és a tavaszpont) olümposzi védnökeként és Aszklépioszhoz fűződő különleges kapcsolata révén – Hügieiának („Egészség”) is hívták, mint Aszklépiosz leányát – neki is köze van a napistenhez.