Jeles Napok - Szent Orsolya

(részlet)

A tizenegyezer szűz szenvedése a következőképpen teljesedett be.

Britanniának volt egy jámbor keresztény királya, név szerint Nothus vagy Maurus, aki egy Orsolya (Ursula) nevű leányt nemzett. A leány csodálatosan erkölcsös volt, nagy bölcsességének és szépségének mindenfelé híre kelt. Anglia mérhetetlen hatalmú királya, aki sok nemzetet hajtott uralma alá, hallva e szűz hírét, kijelentette, hogy ő lenne a legboldogabb, ha a fent említett szűz lehetne a párja egyetlen fiának, s ezt az ifjú is hevesen kívánta. Ünnepélyes követséget küldtek tehát a szűz atyjához, nagy és csábító ígéretekkel – s nagy fenyegetésekkel arra az esetre, ha üres kézzel térnének vissza urukhoz.

Szent Orsolya és társnői

Diós István: A szentek élete

Magyar Katolikus Egyház

Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium

(részlet)

Orsolya és a Tizenegyezer Szűz, másként Virgines Colonienses, Kölner Mägde, azaz Kölni Leányzók legendája egyike a középkor legköltőibb, mesei szépségű olvasmányainak, amely főleg Északnak szakrális művészetét is elragadó alkotásokra ihlette.

Somlyó György: Két Carpaccio-reprodukció

(részlet)

»Szent Orsolya mártíriuma«

Mi ez? A festő eltévelyedése?

Vagy a festészeté? Ez a gyönyör,

mely perverz módon épp ott tündököl,

ahol elundorodva abba kéne

hagynia, szökve a festés elől,

s rázuhanni eldobott ecsetére?

De nem. A hóhér pompás fenekére

a pompás nadrág pompásan feszül,

akár manapság egy igazi „blue jeans”.

A festő szemében egy csöppnyi bú sincs,

míg biztos kézzel rátalál az átvitt

értelmű legkecsesebb mozdulatra,

mellyel elegáns hőse lenyilazza

közvetlen közelből a szűzi mártírt.

Sütő András: Római napok

(részlet)

Keressük a hírünket

Európába már az V. században betörtünk, bár igaz, hogy azok nem mi voltunk, hanem a hunok, Attilával, Bendegúz fiával. Velencében most is mutogatnak egy kőpadot: ezen üldögélt Attila. Nem tudom, ilyesmire volt-e ideje. Hacsak nem éppen Leó pápa könyörgő üzenetét várta.

Híres képén Carpaccio – a jelek szerint – mégis a magyaroknak tulajdonítja Szent Orsolya meggyilkolását.

– Nézd, miket műveltetek! – mondja Mihai Beniuc ugratólag, miközben Velencében az Accademia delle Belle Arti termeit nézegetjük.

Az apácákat szorongató vitézek ugyanis magyaros öltözetben helytelenkednek. Carpaccio majdnem ezer évvel később festette őket, II. Lajos korában. Fejünk fölött épp gyülekeztek Mohács fellegei. Hogy mi lett ebből, kellő időben értesültünk róla. Nyugat-Európa is valahogy olyanformán, mint mi szoktunk az ottani náthalázról, sovány pityókatermésről.

Jankovics Marcell: Jelképkalendárium

(részlet)

Kis Medve szűz vértanú

Orsolyánkat a következők kötik a Mérleg havához. Vőlegényét, a mártír angol herceget Etheriusnak hívják. A görög eredetű név magyarul „légiest” jelent. A csillaghitben ez többek között a Mérleg sajátja, a jegynek a levegő az eleme. A mártír szűz nevét viszont „nőstény kis medvének” is fordíthatjuk, ez pedig a Sarkcsillaghoz kötözött Kis Göncöl hivatalos neve (latin Ursa Minor). A Kis Medve csillagzat „orra” a középkorban Orsolya-nap táján a Nap felé mutatott, mely akkor, a Mérleg és a Skorpió havának mezsgyéjén éppen a Kis Medve alatt tartózkodott. (A képmásokon a céltábla közepére, Ursulára mutató nyílvessző is a Sarkcsillagra utal!)