A Mihály (Michael) név azt jelenti: ‚Kicsoda olyan, mint Isten?’ „S valahányszor – mint Gergely írja – valami csodás erőt kívánó dolog történik, Mihály küldetik el, hogy a cselekedetből és a névből is értésünkre adassék: senki nem tudja megtenni, amire egyedül Isten képes.” Ezért aztán Mihálynak sok olyan dolgot tulajdonítunk, ami csodás erőt kíván. Dániel tanúsága szerint ő serken föl majd az Antikrisztus napjaiban, és ő védelmezi, oltalmazza a kiválasztottakat (Dán 12,1). Ő harcolt a sárkánnyal és angyalaival, s az égből levetve nagy győzelmet aratott rajtuk. Ő vitatkozott az ördöggel Mózes testéről, mert az elő akarta adni a testet, hogy Isten gyanánt imádják a zsidók. Ő veszi át a holtak lelkét, és az örvendezés paradicsomába vezeti őket. Hajdan a zsinagóga fejedelme volt; ma az Úr az Egyház fejedelmének állította. Mint mondják, ő sújtotta csapásokkal az egyiptomiakat, ő választotta szét a Vörös-tengert, ő vezette a népet a pusztában, és ő vezette be őket az Ígéret Földjére. A szent angyalok seregében ő Krisztus zászlótartója; az Úr parancsára majd ő öli meg az Olajfák hegyén az Antikrisztust. Mihály arkangyal szavára támadnak fel a halottak, s ő mutatja meg az
Ítélet Napján a keresztet, a szögeket, a lándzsát és a töviskoronát.
Szent Mihály arkangyal ünnepét megjelenése, győzelme, templomszentelése és emlékezete ünnepének nevezzük.
A főangyal végítéletnapi szerepléséhez kapcsolódik, hogy megtették a holtak bírájának, a lelkek mérlegelőjének. Az Utolsóítélet-ábrázolásokon gyakran így jelenik meg; egyik kezében kivont karddal, a másikban kétkarú mérleggel, amelynek mindkét serpenyőjében egy-egy csöpp meztelen lélek reszket. A mérleg nincs egyensúlyban, egy csúf kis ördög az egyik serpenyőt alattomban lehúzza. Nem véletlen, hogy e kép: a lélekért vívott párharc az ördöggel megjelenik a Mihállyal szomszédoló szentek legendáriumában is. Áttételesen Jusztina legendájában: a szerelmes Ciprián varázsláshoz folyamodik, és megidéz egy démont, hogy az a leány szívét „tiltott szerelemre gerjessze” iránta. A több menetes küzdelem során, melynek leírása nem nélkülözi a humort sem, a leány egyedül vív meg az ördöggel és győz. Szent Forseus (szept. 28.) esetében viszont a viadal a Szent Mihály-i mintát követi. A Legendaaurea leírása szerint a szent haldokolván végignézi, amint két angyal a lelkét a túlvilágra kíséri, s egy harmadik, pajzzsal, villámló karddal fölfegyverkezve legyőzi a lelkét megkaparintani kész, tüzes nyilakkal támadó ördögöket. Az angyal és a főördög közti szóváltás a lélek fölötti bíráskodásba torkollik e szavak kíséretében: „Ítélkezzünk Isten színe előtt!” Mihály nemcsak a végítélet bírája, hanem a lelkek vezetője, a holtak túlvilági szószólója is. A zsidó hagyomány úgy tartja, Mihályt küldte az Úr, hogy az elhunyt Mózesről gondoskodjék, a keresztények szerint viszont Máriát vitte az égbe. Temetők, temetőkápolnák, csontkamrák védnökének tekintették, innen a halottszállító eszközök „Szent Mihály lova” neve. A Göncöl egyik régies neve, „Szent Mihály szekere” azoknak a példáknak a számát szaporítja, melyek tanúsítják, hogy a régiek e csillagképben halottas menetet, halottaskocsit láttak.
Már Szent István magának és királyi házának örök üdvösségére Mihálynak szenteli a veszprémi székesegyházat (1009). Ő a patrónusa a váci és erdélyi, társpatrónusa az egri egyházmegyének is.
Mihály és Gábor zománcképe tűnik föl a Szent Korona alsó részén, Dukas Mihály ajándékán. Moravcsik Gyula utal rá, hogy a koronázási szertartás ősi bizánci szövege szerint az új császár előtt maga Mihály arkangyal tárja majd föl az uralom kapuit. Ez a hit a magyar királyi udvarban sem lehetett ismeretlen. Szintén Moravcsik szerint egy XI. századi miniatűr II. Basileos császár koronázását úgy ábrázolja, hogy Krisztus nyújtja a koronát a császár feje fölé, Gábor teszi a fejére, Mihály pedig lándzsát ad a kezébe. Aligha kétséges tehát, hogy a két arkangyal a koronázás, illetőleg uralkodói hatalom égi eredetére akarja királyainkat emlékeztetni.
Szent Mihály (freskórészlet) Velemér – templom (fotó: Török Máté)
Felele kedig az ördög, és monda: Bizonyába temiattad űzettetém ki az én dicsőségömből, és a napon, melyön te teremtetél, én akkoron Istennek színe elől az angyaloknak társasági közül levettetém. És míkoron Isten a lelket tebeléd lehellé, lőn a te orcád és hasonlatosságod Istennek képére. És előhoza tégedet Mihály
arkangyal, és Istennek színe előtt imádtata tégedet. És monda Úristen: Íme, Ádámot töttük a mü képönkre és hasonlatosságonkra. És legottan kimene Mihály arkangyal, hívá mend az angyalokat, és monda: Istennek képét imádjátok! És így ekképpen Mihály öcsém imádá őtet, és monda énneköm: Bátya, imádjad a mü Istenönknek képét, miképpen a mü Uronk parancsolta. És én mondék öcsémnek:
Nem imádok gonoszbat, hitványbat, gennyedtbet és nyavalyásbat énnálamnál, mert minekelőtte ő lenne, én voltam: őneki kell engömet imádnia.
Ráfael főangyal, mint magáról mondja, „egy a hét közül, kik az Úr előtt állunk” (Tób 12,15). A hetes szám arról árulkodik, hogy az arkangyalok a szabad szemmel látható planétákat és szféráikat személyesítették meg. Más adatokból ugyanerre következtethetünk. Nevének jelentése „Isten meggyógyít”, „Isten orvossága”. Ennek tulajdonítható, hogy névünnepe, eredetileg október 24-én, a többi mennyei orvosdoktor (Kozma és Damján, Lukács) ünnepének szomszédságába került, Aesculapius csillagképének, a Kígyótartónak az égisze alá. Ráfael, a haldoklók vigasztalója, gyógyítóként meg is jelenik a Szentírásban. A zsidó hagyomány szerint a három angyal, aki Isten megbízásából meglátogatta Ábrahámot, Ráfael, Gábriel és Mikháel volt. Közülük Ráfaelnek jutott a feladat, hogy az Úr parancsára körülmetélkedett pátriárkát seblázából kigyógyítsa (IMóz 18, 1–33). A keresztény hagyomány viszont azt az angyalt azonosítja Ráfaellel, akiről János evangélista Jézusnak a Bethezda tavánál tett csodája kapcsán emlékezik meg (Jn 5,1–15).
Németszentmihály (Rautendorf, Sanmihaiul German) templomának (1895) Ráfael arkangyal a védőszentje. A titulus megválasztásának közvetlen okát nem ismerjük. Lehetséges, hogy a falu telepes németsége Ráfaelt az útonjárók, vándorok patrónusaként ősi soron tisztelte, és új hazájában oltalma alá helyezte magát. Másfelől azonban az is közrejátszhatott, hogy a középkori eredetű falunévnek, sői dedikációnak megfelelően, Mihálynak kellett, illett volna az új védőszentnek is lenni. Nyilván azonban a számos környékbeli Mihály-patrocinium, illetőleg búcsú méltánylásával ajánlották a hívek egy másik főangyal oltalmába magukat.
Ráfael jellemző módon vándorhajlamú cigányaink kedvelt keresztneve. Szórványosan előfordult a szegedi táj, így főleg Újkígyós, Csanádapáca vállalkozó kedvű, boldogulást folyton kereső dohánykertészei között is. A nevet máig feltűnő sokan viselik Dány, Kóka parasztférfiai.
