Máté apostol és evangélista névünnepét már a legkorábbi martirológiumok (vértanú-akták) szeptember 21-ére tették. Rómában a XI. századtól ez a nap a hivatalos emléknapja. Szeptember 21. még a Szűz jegyébe esik, de már közel a Mérleg hava és véle új határnap: az őszi napéjegyenlőség napja. Az a kevés, amit Mátéról tudunk, magyarázza, miért épp ő kapott helyet itt, szeptember utolsó dekádjában.
Máté, akit Lévinek is hívtak, a hagyomány szerint az első evangélium szerzője. Adószedő és vámos volt Kafarnaumban. Épp a vámházban ült, és tette a dolgát, amikor Jézus felszólította, hogy kövesse (Mt 9,9). Az adószedő és a vámos elengedhetetlen kelléke volt a mérleg. Nemcsak azért, mert abban a korban a készpénzfizetés még nem volt általános, és a terményből, portékából a köteles részt ki kellett mérnie. Az ószövetségi idők fizetőeszköze a súlyra mért nemesfém volt – a később használatos pénzegységek nevében fennmaradt a régi súlymértékeké (sékel, mina, tálentum) –, de a pénzérmék súlyát is ellenőrizték, hiszen a csalást leggyakrabban az érmék körülnyírásával (nemesfémtartalmuk csökkentésével) követték el. Kafarnaum, ahol Máté működött, határváros volt Heródes Antipász és Fülöp részesfejedelmek római oltalom alatt álló országocskája között. Mérleg és határváros: ez lehetett az a két evangéliumi mozzanat, amely Mátét illetően a jelképekre fogékony (s a hagyományokra is ügyelő) korai naptárszerkesztőket befolyásolta.
Az evangéliumok szűkszavú adatait a későbbi legendaszerzők dúsították fel a tőlük megszokott „ponyvastílusban”. Eszerint az apostolok szétszéledése után Etiópiában hirdette az igét. Amikor az általa megtérített uralkodó meghalt, utóda szemet vetett az elhunyt király keresztény leányára, akit Máté felvett az Istennek szentelt szüzek közé. Mivel a frigy egyetlen akadálya az apostol volt, a király megölette: ima közben leszúrták hátulról, illetve bárddal fejezték le. Más változat szerint máglyán végezte, egy hagyomány azonban úgy tudja, hogy imájára a tűzkialudt és késő öregkorában halt meg békében. A szent nők legendáiból jól ismert mozzanat: kéjvágyó pogány kényúr keresztény szűz ártatlanságára tör. Itt azonban semmi sem indokolja szerepeltetését, hacsak az nem, hogy Máté-nap a Szűz jegyébe esik. Mint ahogy a „tűzoltó” Szűzre vall a kialvó máglya motívuma is. A kép azonban a közelgő őszpontra is ráirányítja figyelmünket, hiszen a nappalok (a nappálya) drámai gyorsaságú rövidülése az égi tűz erejének feltűnő gyengülésével jár együtt.
Amikor Jézus továbbment, látott egy Máté nevű embert, amint ott ült a vámnál. Szólt neki: „Kövess engem!” Az felállt és követte. Amikor később vendégül látta házában, sok vámos meg bűnös jött oda, s Jézussal és tanítványaival együtt asztalhoz telepedett. Ezt látva a farizeusok megkérdezték tanítványaitól: „Miért eszik mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta, és így válaszolt: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”
Szent Máté evangélista - Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom
(Fotó: Legeza Dénes István)
Szent Máté – szószék részlete a szentendrei Templom téri római katolikus templomban (fotó: Vimola Ágnes)
És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére; Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak; Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt.
A negyedik, ami figyelemre méltó, evangéliumának különös rangja az Egyházban. A többi evangéliumot megelőzve az övét különösen gyakran használjuk, amiként Dávid zsoltárait és Szent Pál leveleit is a többi írásnál gyakrabban olvassuk. Ennek az az oka, hogy Jakab tanúsága szerint háromfajta bűn létezik, úgymint a gőg, a bujaság és a kapzsiság bűne. A gőg bűnében vétkezett a leggőgösebb királyról, Saulról elnevezett Saulus is, aki ádázan üldözte az Egyházat. A bujaság bűnében vétkezett Dávid, aki házasságtörést követett el, és emiatt leghívebb katonáját, Uriást is megölte. A kapzsiság bűnében vétkezett Máté, aki szennyes jövedelemre áhítozott, ugyanis vámszedő volt. (Isidorus szerint a vám [teloneum]: az a hely a tengeri kikötőben, ahol berakják a hajórakományokat és kifizetik a hajósok bérét. Görögül telos, Beda szerint latinul vectigal. Jóllehet ezek mind bűnösek voltak, bűnbánatuk annyira tetszett az Úrnak, hogy nemcsak megbocsátotta bűnüket, hanem többszörösen ajándékokkal is elhalmozta őket. A legádázabb üldözőt leghívebb prédikátorává, a házasságtörőt és a gyilkost
prófétává és zsoltárossá, a haszonlesőt és kapzsit pedig apostollá és evangélistává tette. E három szent szavait azért olvassák fel nekünk olyan gyakran, hogy senki, aki meg akar térni, ne mondjon le a bűnbocsánatról, amikor ily nagy bűnösöket ily nagy kegyelemben lát.
A szegedi magyar és a privigyei szlovák nép egyező tapasztalata szerint a búzát legjobb Máté hetében elvetni.
Mohács sokácai Máté napján szakajtóban, kosárban búzát szoktak a barátok templomában szenteltetni, majd a vetőmag közé vegyítik.
Vásárosdombó gazdái ezen a napon régebben nem szántottak, mert úgy vélték, hogy az ilyen földet különösen fölveri a gaz. Éppen ezért Gazos Máté néven tartották számon. A hiedelem hajdani teljesebb kultusz maradványa.
A tilalomra utal a göcseji hiedelem is: Szent Máté hetének pelvahét a neve. Aki ilyenkor vet, majd polyvás gabonát arat. A búzahét itt a ferenchét, amelyikbe Assisi Szent Ferenc ünnepe esik.
*
A búzavetés számontartott időszak, maga a búzahét vidékenként váltakozik. Altalánosságban a csillagászati ősz első hónapjába eső négy hét a vetési terminus: mátéhét, mihályhét, ferenchét, gálhét. Szakrális-liturgikus hagyományvilágára a következőkben csak igen röviden utalunk.
Ami a szegedi táj rituális előírásait illeti, vetés napján a hajdani tápaiak kenyeret nem sütöttek, még a hamut sem háborgatták, bolygatták meg a kemencében. Algyőn ilyenkor korán kimennek vetni, hogy még napkölte előtt kiérjenek a földre. Amikor a nap éppen feljön, a vetnivaló búzával telt zsákokat odaütögetik a földhöz. A búzavetés régebben szinte
országszerte karácsonyi abroszból vagy háziszövésű sütőabroszból történt, ugyanabból, amelynek vásznából az aratógatya is készült. A deszkiek a vetőzsákot feldobták a háztetőre, ahol három napig érte a harmat.
