Kümmernis , a délnémet jámborság népi televényében félreértésből született szent alak. Tiszteletét az Egyház nem ismerhette el, kultusza azonban. még a múlt század végén is virágzott Bajorországban. Főleg gyermekáldásért, női betegségekből való gyógyulásért szoktak hozzá könyörögni. A Kümmernis „gond, töprengés” mellett emlegetik – mint látni fogjuk – más neveken is. Története egyaránt idézi a legenda, lovagregény, népmese világát.

Ősi, jámbor hagyomány szerint a keresztrefeszített Krisztus alakját titkos tanítványa, Nikodémus faragta fába. Történt, hogy a Nagy Károly idejében élő Gualfredus püspök Jeruzsálembe zarándokolt. Itt álmában angyal jelent meg, és hírül adta neki, hogy Krisztusnak Nikodémus faragta képmása az ő szállásával szomszédos házban egy Seleukios nevezetű kereszténynél van elrejtve. Hosszas keresés után meg is lelte, és hazájába akarta vinni.

A tengerparton, Joppe városánál találtak is egy szép hajót. A díszesen felravatalozott feszületet rátették, és a gályát evezők, kormány, legények nélkül a tengerre bocsátották. Toscanában ért partot. Itt Luni városának kalózai akarták maguknak megkaparintani, de a hajó mindig elsiklott előlük. Végre Lucca mellett állott meg. A békesség kedvéért János, Lucca püspöke, a feszülettel talált, Krisztus vérét tartalmazó edénykét átadta a luni püspöknek, a keresztet pedig ünnepélyesen a Szent Márton-templom bejáratánál lévő kápolnában helyezte el. Ez eddig a híres luccai Volto Santo eredetének legendája. Jegyezzük meg, hogy e csodatevő feszület mását, ismeretlen lombard festőnek XVI. századbeli képét a mi Szépművészeti Múzeumunk őrzi.

Természetes, hogy a Volto Santo nagy tiszteletben állott a középkori Luccában. Érthető az is, hogy a brokátszövéséről híres városban aranybrokát ruhába öltöztették. A hozzáfűződő legendák közül költői szépségénél fogva is legismertebb egy idős hegedősről szóló történet, amelyet sokszor meg is festettek. Lucca városában élt, öregségére nagy nyomorba jutott, mert a fiatalok már szebben énekeltek, muzsikáltak, mint ő. Senki sem törődött már vele. Ekkor elment a templomba, leült a csodatevő feszület alá, elkezdett hegedülni és énekelni, az Úrnak panaszolván el baját. A szobor egyik aranycipőjét vetette oda neki. Fölvette. Vidáman ment ki a templomból, de a sekrestyés elfogta, és bíró elé kísérte, aki halálra ítélte. Kivégzés előtt kérte az Úr segítségét, mire a hóhér karja megmerevedett, és addig nem tudta elereszteni, amíg a bíró vissza nem vonta az ítéletet.

A Volto Santo ábrázolásai, amelyeken legtöbbször az öreg hegedős is megjelent, részben zarándokok, főleg pedig selyemszövetükkel kereskedő luccai kalmárok révén Európa-szerte elterjedtek. Olyan helyeken is megismerték, ahova a miraculum híre már el sem jutott. Hogy a különös képet megértsék, egészen új legendát költöttek hozzá: hosszú, szoknyaszerű öltözete miatt szakállas nőnek értelmezték. Ezt a félreértést az is elősegítette, hogy a luccai Volto Santo még a román kor szellemének, ikonográfiai gyakorlatának megfelelően, Krisztust megdicsőült királyként, fején királyi koronával állítja elénk. A keresztes hadjáratok Szentföld-élménye és a franciskánus passiómisztika nyomán viszont a szenvedő, töviskoronás Jézust ábrázoló feszületek válnak általánossá.

Így született a XV. század folyamán Kümmernis, más nyugat-európai neveken Wilgefortis, Liberata, Comeria legendája. Comeria a pogány portugál király leánya volt. A keresztény hitre tért és Krisztusnak szüzességet fogadott. Amikor atyja Szicília királyához akarta férjhez adni, keresztrefeszített vőlegényéhez menekvésért imádkozott. Erre szakálla nőtt, a kérőnek most már nem kellett. Atyja erre bosszúból keresztre feszíttette.

A kép előtt térdeplő hegedős legendája most kissé módosul. Az öreg, aki a királykisasszonyt jószívéről már régóta ismerte, odament hozzá, és vigasztalásul legszebb dalát játszotta el neki. Erre a szűz egyik aranycipője eléje esett, ő pedig magával vitte. Ugyanúgy halálra ítélték, mint a már elmondott változatban. A vesztőhelyen az volt az utolsó kívánsága, hogy még egyszer játszhassék a királylány előtt, aki most a másik cipőjét is odavetette neki. A király népével együtt megtért, lánya pedig hamarosan meghalt, majd szentként tisztelték.