Krisztina annyi, mint ‚szent olajjal megkent’ (chrismate uncta): illatos balzsam töltötte be magatartását, az áhítat olaja a gondolkodását, áldás a szólását.

Krisztina az itáliai Tyrosból származott, igen előkelő szülőktől. Atyja egy toronyban tartotta, és tizenkét szolgálót, valamint arany és ezüst isteneket adott mellé. Bár gyönyörű volt és sok kérője akadt, szülei egyikőjüknek sem akarták odaadni, hogy az istenek szolgálatában maradjon. Ő azonban a Szentlélektől megvilágosodva, borzadt a bálványáldozattól, és azt a tömjént, amit az isteneknek kellett volna áldoznia, az ablakba rejtette. Amikor atyja fölkereste, a szolgálók beárulták: „Leányod, a mi úrnőnk nem hajlandó áldozni a mi isteneinknek, sőt kereszténynek vallja magát.” Atyja nyájas szavakkal igyekezett rávenni az istenek szolgálatára. Mire a leány: „Ne nevezz engem leányodnak; azé vagyok, akit egyedül illet a dicséret áldozata. Én nem a halandó isteneknek mutatok be áldozatot, hanem a menny Istenének.” Mire az atya: „Leányom, ne csak egyetlen istennek mutass be áldozatot, nehogy a többi megharagudjék rád!” Krisztina erre így válaszolt: „Helyesen szólottál, pedig nem is ismered az igazságot. Az áldozatot ugyanis az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek mutatom be.” Mire az atyja: „Ha három istent imádsz, miért nem teszed ezt a többivel is?” Mire a leány: „E három egy Istenség.”

Ezután Krisztina az atyja isteneit összetörte, s az aranyat-ezüstöt szétosztotta a szegények között. Atyja visszatért, hogy isteneit imádja, de nem találta őket. A szolgálólányoktól értesült Krisztina tettéről; ekkor haragjában levetkőztette, s tizenkét férfival úgy megverette, hogy a szolgák maguk is belefáradtak. Akkor Krisztina így szólt atyjához: „Te tisztességtelen és szégyentelen, Isten előtt utálatos! Lám, elfáradtak, akik engem ütlegeltek. Kérj nekik isteneidtől erőt, ha tudsz!” Erre, vasra verette, és börtönbe záratta a leányt. Ennek hallatára anyja megszaggatta ruháit, és a börtönhöz sietve leánya lába elé vetette magát, mondván: „Leányom, Krisztina, szemem fénye, irgalmazz nekem!” Mire a lány: „Miért mondasz engem a te leányodnak, nem tudod, hogy Istenem nevét viselem?”