A 32 első szent pápa sorában 217–222 között uralkodott I. Calixtus (Callistus, Kallisztosz, Kalistus). Névünnepét a IV. században keletkezett Depositio Martyrum (Vértanúk sírbatétele) lista október 14-ére keltezi. Nem kizárt persze, hogy tényleg ezen a napon temették, mindenesetre az ünnep kelte és a pápa neve különös módon egybecseng. A görög Kallisztosz azt jelenti: a „legszebb”. Ez volt a jelzője minden más istennő előtt Artemisznek, később azonban Aphrodité díszítő jelzője lett. Az istennők szépségversenyén ugyanis Párisz néki juttatta a legszebbnek járó aranyalmát, amire rá is volt vésve: té kalliszté, „a legszebbnek”. Persze a pápa neve más szóban is gyökerezhet, hiszen annyiféleképpen írták. Származhat az ugyancsak görög kalix, latin calix „kehely”, „serleg”, „tál”, „fazék”, szóból, ami mégiscsak jobban illik egy szentéletű papi férfiúhoz, ha égi horoszkópján mégannyira Vénusz uralkodik is. A kehely, mint a bornak, Krisztus vérének tartóedénye az egyik legszentebb keresztény jelkép: Mária-szimbólum, emellett azonban – borfejtés ideje lévén – ennek a naptári időszaknak is illő jelvénye. Az időszámítás első századaiban az ég is a borosserlegek emelgetésére adott jelt (erre mutat az antik Meditrinalia borkóstoló rítusa is). Ekkortájt vált láthatóvá a hajnali égen a Keverőedény más néven Serleg csillagzat. A józan ész arra int, hogy a pápa nevének „kelyhes” változatát, a Calixtust tekintsük eredetinek, s belássuk, hogy a „legszebb” névváltozat, latinosan Callistus, a Mérleg Vénusza tiszteletére elkövetett asztrológusi névfacsarás csupán.