Hylarion szent szerzetes volt, akinek erényekkel teljes életét Jeromos írta meg. Szülei még bálványokat tiszteltek, ő azonban, mint mondani szokták, úgy virult ki, mint rózsa a tövisek között. Alexandriába küldték, ahol grammatikát tanult, ugyanott meg is keresztelték, és minden igyekezetével az Egyház gyülekezeteit szolgálta. Meghallotta Antal nevét, és Egyiptomba sietett, hogy találkozzék vele. Amint meglátta, azonnal öltözéket váltott, és majdnem két hónapig vele maradt. Elmélkedett élete rendjén, erkölcsei komolyságán, mennyire serény az imádkozásban, alázatos a testvérek befogadásában, szigorú feddésükben, buzgó serkentésükben. Önmegtartóztatása olyan kérlelhetetlen volt, hogy semmi betegség nem törte meg az étkekkel szembeni kemény önfegyelmét.