Fábián annyi, mint ‚az égi boldogság kovácsolója’ (fabricans), amit az örökbefogadás, a vétel és a kiharcolás hármas jogán szerzett meg magának.
Római polgár volt, és amikor a pápa halála után a nép pápaválasztásra gyűlt össze, Fábián is köztük volt, tudni akarván a dolog kimenetelét. Íme, fehér galamb ereszkedett Fábián fejére, mindenki csodálkozott, és őt választották meg. Damasus pápa szerint hét diákonust és mellettük hét szubdiákonust küldött Fábián mindenfelé, akik a vértanúk tetteit
összegyűjtötték. Haymo szerint pedig megtiltotta Philippus császárnak, hogy részt vegyen a húsvéti vigilián és a szentségekben részesüljön, míg bűneit meg nem vallja, és nem áll a bűnbánók közé.
Az Úr 253. éve táján, főpapságának tizenharmadik évében Decius parancsára Fábiánt lefejezték, és így elnyerte a vértanúság koronáját.
Sebestyén egyik leghíresebb ókeresztény vértanú (†298): Nyugvóhelye a hét római főtemplom egyike. Ünnepe egy napon van Fábián pápáéval (†250). A litániában is együtt emlegetik, olykor ünneplik is őket, személyes közük azonban nincs egymáshoz.
Fábián és Sebestyén oltára volt a győri székesegyháznak (1479), a budavári Magdolna-templomnak (1487). A pozsonyi polgárok egy járvány alkalmával kápolnát ajánlottak föl és társulatot alapítottak a tiszteletére (1502). Egyik alföldi falu középkorból származó neve védőszentje után Fábiánsebestyén, Muravidéken Szentsebestyén (Pečarovci).
Kevesen tudják, hogy a farsangi köszöntőben szereplő hüvelyesek neve latin
eredetű (cicer, faba, lens), s jeles történelmi személyiségek és családok
névadói voltak. Cicero, a Fabiusok, Lentulusok: ismert római nevek. Január
20-ának egyik szentje, Fábián is a babról kapta a nevét.
Fabianus vértanú pápa volt (†250-ben), aki élete során a keresztény vértanúk
sírjai és a katakombák körüli szolgálatával tűnt ki. Az őskeresztény
halottkultuszt ápoló „babos” nevű szent ünnepe pontosan illeszkedik a téli
ünnepkörbe.
A hüvelyesek száraz szemtermése jellegzetesen téli eledel volt régen; a velük
kapcsolatos hiedelmek is nagyrészt a téli időszakhoz kötődnek. Jóslásra
(babvetés), bőségvarázslásra, áldozatra, rontás elhárítására szolgáltak.
