Donatus Julianus császárral együtt nevelkedett és tanult. Ez utóbbit szubdiákonussá is szentelték, de amikor a császári trónra emeltetett, Szent Donát apját és anyját megölte; Donát azonban elmenekült Arezzo városába, és Hilarius szerzetes mellett maradván, sok csodát művelt. A város prefektusának fiát gonosz lélek szállta meg. Elvitte Donáthoz, s ekkor a tisztátalan lélek kiáltozni kezdett: „Az Úr jézus Krisztus nevében ne zaklass engem, hogy távozzam házamból! Ó, Donát, miért kínozol, hogy ki kelljen mennem belőle?” A fiú Donát imáira azonnal megszabadult a gonosztól.

Donát sajátos hivatásához a barokk időkben jutott. Amikor ereklyéit Rómából Németországba, a Rajnavidékre, Münstereifel várasába hozták (1652), a kísérő papot villámcsapás érte, azonban semmi baja nem történt. Ezt Donát közbenjárásának tulajdonította. A német hagyomány kialakulásához nyilvánvalóan a névetimológia (Donner) is hozzájárult. Kultusza a rajnai borvidéken gyorsan kibontakozott. Elterjedt hazánkban is a jámbor szokás, hogy az elemi csapások elhárításáért hozzá könyörögtek, sőt névünnepén körmenettel is megtisztelték.

Legkorábbi tőlünk ismert hazai említése Csepreg hegykönyvében (1676), amely megtiltja, hogy ünnepén kint tartózkodjanak a szőlőkben. Nyilván azért, hogy a részegséggé fajuló áldomásivással ne veszítsék el Donát pártfogását. Kőszeg Donát-kápolnája úgy épült, hogy a hívek a hegyre keresztbe tett két téglát hordtak föl a mestereknek. A szent barokk oltára áll még a helybeli szép Kálvária-templomban is.