Domonkos (Dominicus) annyit tesz, hogy az ‚Úr őrizője’ (Domini custos) vagy: ‚akit az Úr őriz’ (a Domino custoditus). Vagy Domonkost az úr (dominus) szóból való eredeztetése miatt hívjuk így. Háromféleképpen mondható az Úr őrizőjének: ami az Istent illeti, az Úr tiszteletének őre, ami a felebarátot illeti, az Úr szőlejének vagy az Úr nyájának őrizője, ami önmagát illeti, az Úr akaratának vagy az Úr parancsolatainak őrizője. Másodszor, a Domonkos név értelme: ‚akit az Úr őriz’, mivel hármas állapotát illetően megőrizte az Úr. Az elsőben laikus volt, a másodikban reguláris kanonok, a harmadikban apostoli férfiú. Az elsőben azért őrizte az Úr, hogy dicséretesen kezdjen, a másodikban, hogy buzgón haladjon előre, a harmadikban pedig hogy tökéletességre érjen. Harmadszor, a szó eredeztetése szerint, Domonkost úrnak lehetne mondani, mivel az úr (dominus) annyit tesz, mint ‚fenyegetést adó’ (donans minas), vagy ‚kevesebbet adó’ (donans minus), vagy ‚ajándékot adó’ (donans mumus). Így Szent Domonkos adta (donans), azaz megbocsátotta (condonans) a fenyegetéseket a jogtalanságok elnézése által; kevesebbet adott teste sanyargatása által, mert mindig kevesebbet adott a testének, mint az kívánta volna; ajándékot adott szabadsága eladományozása által, mivel nemcsak a szegényeknek adta, amije volt, hanem önmagát is sokszor el akarta adni.

Domonkos csodatételei között egy hazai miraculum is előfordul: és még Magyarországon Fejérváratt némely prépostnak szolgája némely napon vecsernyének idején nagy fájdalommal gyötreték, végezetre fájdalmakban meghala. Tehát Szent Domonkos atyánkban való ájtatosságban megindulának az környülállók, küldenék az konventbe, hol vala Szent Domonkos atyánknak ujja, kérvén nagy könyörgéssel, hogy az prior Szent Domonkos atyánknak ujját hozná a megholtnak testéhez. Azért az fráter kijövén szövétnekkel és processzióval, az prior hozván Szent Domonkos atyánknak ujját az kehelyben, és jutának az megholtnak testéhez, ki vala az szerzetnek nagy barátja. Lőn pedig imádság mindenektől Szent Domonkosnak. Az prior megmosá Szent Domonkosnak ujját vízben az kehelyben, kiben hozta vala az prior, és megnyitván a megholtnak száját, beletölté. Mely víz mikoron jutott volna az megholtnak torkához, legottan, ki megholt vala, megelevenedék és az követ, kiből nemzettek vala az fájdalmak ő veséjében, kiveté, és tökéletességgel meggyógyul a Szent Domonkos atyánknak érdeméért…

Die 20. az öreg szentegyházban voltunk, mely csak az residentia előtt vagyon, öreg, tágos szentegyház. Onnénd az audientiára az cardinálhoz, ki böcsülettel láta. Továbbmentünk a dominicanusok szentegyházába, ad Sanctum Dominicum. Itt vagyon Szent Domonkos teste az szentegyház oldalában lévő kápolnában, de nem láttatik beljebb, az rekesztésben vagy kalastromban az cellája, kiben élt és meg is holt, avagy inkább kimúlt ez világbul. Ezeknek szép bibliothecájok, rendes és hosszú bolthajtás ambitusok, szép kalastromjok.

Két fráterek, hispánosok, bocsáttattanak vala prédikálni, és jutának Mandricomba az sororokhoz, kiknek Szent Domonkos atyánk adta vala az szerzetnek ruháját. Azért mikoron ez két frátereknek egyik némely házacskába gondolkodnék az Istennek igéjéről, melyet kellene prédikálani az sororok előtt, tahát némely kakas az ő gyakorta való éneklésével kezdé az frátereknek elméjeket megbántani. És jóllehet hogy az fráter az kakast úntalan elűzi vala, de az kakas gyakona megtérvén, az ő éneklésével az frátert megúntatja vala.

Azért az fráter ezen megindultaték, ragadván ő pálcáját, istápját, az kakast meghagyítá, és az kakas ottan meghala. Melyet mikoron látott volna ez fráter, és gondolnája az ő állhatatlanságát, az sororoknak az ő károkat, bánkódék arról, amit tött vala. És kezében vévé az megholt kakast, és monda: Uram, Jézus Krisztus, te, ki ez kakast teremtetted és ki mindeneket tehetsz, támasszad fel ez kakast, és én az te malasztod miá továbbá megoltalmazom magamat ilyen állhatatlanságtúl!

Magyarországon Kelet megismertetői a keleti térítést elindító domonkosok voltak. A Bolognában kánonjogot tanuló magyar Paulus Ungarus, belépvén a domonkos rendbe, 1221-ben Szent Domonkos utasítására Magyarországon elindította a rend szervezését. A gyors sikerek után Paulus fráter szerzeteseket küldött a Szörénységbe, majd a kunok földjére; a kunok azonban visszaűzték őket. A második kunországi kísérlet eredményeképpen nagy nélkülözések árán eljutottak a Dnyeperig, ahol néhányat közülük megöltek, másokat fogságra vetettek, egy csoportjuknak azonban sikerült eredményt elérnie.