Szent Brigitta (Brigida), az istenfélő szűz látva, hogy közeleg eljegyzésének ideje, kérte az Urat, küldjön rá valamilyen testi hibát, hogy legalább ily módon elkerülhesse a kérők tolakodását. Ekkor az egyik szeme megpattant, és kifolyt. Felvevén tehát a szent fátylat Brigitta, más, szent fátylat viselő és Istennek szentelt szüzekkel együtt Medi városában élt, ahol könyörgésére számtalan csodát tett az Úr. Egy fogadóst, név szerint Márkot meggyógyított; tizennyolc egyházat Nagycsütörtöktől Húsvét végéig egy véka sörből bőségesen ellátott; egy leprásnak, aki tejet kért, friss vizet adott, mert teje nem volt, de a víz tejjé változott, és ebből merítve egy leány is meggyógyult. Más leprást is meggyógyított, két vaknak pedig visszaadta a szeme világát.
Ír Szent Brigitta, régi magyar nevén Brigida, Breda, Írország védőszentje. A hagyomány szerint az V–VI. század fordulóján élt. Egy tölgyfa alatti cellában remetéskedett. Azon a helyen épült a híres Kildare „Tölgyfahajlék” kolostor. Névünnepe február 1-je. Állítólag azért, mert ezen a napon született egy druida (kelta pap, sámán, szó szerinti jelentésben: „a tölgy tudója”) szolgálójának gyermekeként, méghozzá napkeltekor. Egy legenda szerint viszont már a Szent Szűznek is segített a szülésnél, aki cserébe átengedte neki a névnapi elsőbbséget, ezért előzi meg Brigitta napja Mária megtisztulásának ünnepét (febr. 2.).
Brigitta (ír nyelven Brighid) jelentése: „ragyogó, fennkölt”, illetve „erős”, hasonlóan a német
Berthához (ónémet Beratha). Az utóbbi a téli napfordulatnak, a fény születésének istennője volt a germánoknál, s eredetileg Brighid is hasonló tisztséget viselt a kelta panteonban. A legfőbb istennőháromságot személyesítette meg. Ő volt a tűz, a tűzhely és kovácsolás; az otthon és a szülés (ellés); a kutak, a gyógyítás és a varázsszavú költészet védnöke.
Skóciában Fehér Hattyúnak, a Fehér Dombok Menyasszonyának, AranyhajúMenyasszonynak nevezték („menyasszony” angolul bride.). Ő volt a Dicsőség KirályánakAnyja, a Napot szülő istenanya. A kildare-i tölgyfahajlék az ő szentélye lehetett eredetileg. (A tölgyfa a pogány kelták szent fája volt.) Brighid „cellájában” ősidőktől fogva égett a szent láng, s nem is aludt ki addig, amíg a XII. században normann hódítók fel nem dúlták a helyén emelt klastromot.
Die 29. az kilenc szentegyházot megjártuk, s legelőször is ad Sanctum Paulum az
városon kívül, holott már előbb láttuk az crucifixust, mely Szent Brigittával
szólott. Szent Brigitta temetését is, mely az öreg oltár alatt vagyon.