SZENT BONAVENTURA [Bagnoregio, 1217/18. – Lyon, 1274. július 15.] saját visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy kisgyermekként súlyos betegségbe esett. Édesanyja fogadalmat tett: ha a gyermek meggyógyul, a ferencesek kolostorába adja. A hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc a városban járt, ölébe vette a gyermeket és ezt mondta róla: „Buona ventura!” vagyis „szép jövő”, és meggyógyította. A fogadalom szerint a gyermek a ferencesek kolostorában nevelkedett, filozófiai tanulmányait Párizsban folytatta, majd huszonöt évesen belépett a ferences rendbe, ahol a Bonaventura nevet kapta. 1257-ben a rendi káptalan megválasztotta a ferences rend általános főnökének, generális miniszternek. Tizenhat éven át viselte ezt a tisztséget, egy nehéz időszakban, amikor a második ferences nemzedékben felmerült a kérdés: szó szerint kell-e venni Assisi Szent Ferenc reguláját, megvalósítható-e a teljesen szegény, apostoli életforma. Bonaventura más rendek főnökeivel együtt dolgozott a II. lyoni zsinat előkészítésén. A X Gergely pápa 1273. május 28-án bíborossá és Albano püspökévé nevezte ki Bonaventurát. A zsinaton két híres beszédet mondott és fáradozása gyümölcseként megszületett az unió a görögökkel 1274. július 6-án. A megegyezés másnapján megbetegedett, és egy héttel később meghalt. Temetésén X. Gergely pápa és az egész zsinat jelen volt.

1482-ben avatták szentté. 1588-ban V. Sixtus pápa egyháztanítóvá nyilvánította, az utókor pedig a „Doctor Seaphicus”(szeráfi doktor) névvel tisztelte meg.

Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség