| ||||||||||||||
|
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
|
Midőn Alexandriában Decius császár idejében rettenetes üldözés vette kezdetét Isten szolgái ellen, egy Divinus nevű nyomorult még az ördögök mesterkedésein is túltett, amikor a babonás csőcseléket Krisztus szolgái ellen uszította: az általa feltüzelt tömeg mást sem szomjúhozott, mint e jámborok vérét. Mindjárt elfogtak néhány hívőt, mindkét nemből; egyesek testét tagonként marcangolták szét husángjaikkal, szemüket kihegyezett náddal szúrták ki, s így örök éjt borítva rájuk, kilökték őket a városból. Másokat a bálványok elé vezettek, hogy ott imádásra kényszerítsék őket, s mivel ők ezt nemcsak hogy megtagadták, de imádás helyett átkot szórtak rájuk, bilincsbe vert lábakkal végigvonszolták őket a város utcáin, majd gyalázatos és irtózatos kínzással darabokra szaggatták őket.
Volt ezekben az időkben egy csodálatra méltó idős szűz, a neve Apollónia. A szeplőtelenség, a józanság és a tisztaság virágainak koszorúja ékesítette. Az Úr Lelke megerősítette, így lett a hit igen szilárd oszlopává. Hitének érdeméért és az Úrtól nyert erényességéért angyalok és emberek csodálták.
|
|
|
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium
|
Apollónia szűz Decius császár idejében, Alexandriában szenvedett vértanúhalált. Legendája szerint kínzói minden fogát kiverték. Ezért lett már a középkorban a fogfájósok és fogorvosok védőszentje. Képein előkelő leányzóként ábrázolják, aki kezében foghúzót tart.
Hazai tisztelete nyilván a Legenda Aurea hatására XIV. századi misekönyveinkben és freskóinkon tűnik föl legelőször. Falképeit őrzi Zseliz (Želiezovce, 1388 táján), Nógrádság (XIV. század) és Velemér (töredék, XIV. század vége). Megjelenik továbbá Alsóbajom (Boian 1490), Bártfa (1485, 1500), Csíkcsatószeg (Cetatuia 1530), Héthárs (Lipany 1530), Jánosrét (Lucky pri Kremnici, 1720), Kassa (1474), Késmárk (1450), Kisszeben (Sabinov, 1510), Leibníc (Lubica, 1521), Ludródfalva (Ludrova 1510), Malompatak (Mlynica, 1515), Nagyjeszen (Horné Jaseno), Nagylomnic (Lomnica, 1495), Segesd (Saeş, 1520), Szepeshely (Spišska Sobota, 1520) gótikus szárnyasoltárain, továbbá a nagyváradi pálosok (1410), Vác (1474), Eger (1482) neki szentelt oltárain. Két faszobra (1390, Apollónia-oltár, 1510) is látható a bártfai Szent Egyed-templomban.
|
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
|
Apollónia (febr. 9.) a nevének is köszönheti, hogy az 1968. évi zsinat törölte a naptárból. Neve annyit tesz: „Apollónak szentelt nő”, ami azt sugallja, hogy a többségében görög lakosságú Alexandria egykori szentje valójában a Nap és a költészet pogány istenének papnője volt. Valószínűleg a kereszténységet hellenizáló irányzat túlbuzgó képviselői formáltak belőle szűz vértanút. (Ismeretes, hogy az első Krisztus-ábrázolások Apollón vagy Héliosz napisten képmásaival könnyen összetéveszthetők.)
Legendája szerint ő is a keresztényfaló Decius uralkodása idején szenvedett vértanúhalált (249-ben). Kínzói minden fogát kitörték, ezért lett a fogfájósok és a foghúzó felcserek védőszentje (fogóját csak a benne lévő fog különbözteti meg Ágotáétól, amellyel annak melleit szaggatták a hóhérok.) Miután az „Apollónak szentelt szűz” még ezután sem volt hajlandó pogány isteneknek áldozni, oszlophoz kötözték – oszlop a másik attribútuma, mint Sebestyénnek – és megégették. Talán maga Apollón állt így bosszút „kitért” papnőjén? Porrá égetni a hűtelent napistenhez illő cselekedet! Apollón tűznyilaival ölt, ha elöntötte a méreg, és a nem egészen három hete mártírhalált halt Sebestyént is íjászok nézték céltáblának. Apollónia legendabeli halála a februári Nap egyre erősödő sugaraira utaló jelkép lehet. (Ne feledjük, Alexandriában, a Nílus deltájában vagyunk!) Keresztény gondolat inkább csak kínzatásának módjából olvasható ki. Én legalábbis Apollónia fogainak kiveretését nagyböjtre intő tanmesének látom. Fog nélkül nem könnyű rágódni a „konczon”, ám a „czibere” rágatlanul nyelhető, s lehetne-e mással hatásosabban fenyegetni a böjt megszegőit a szószékről, mint fogaik kiverésével?
| Neumann Kht. | Color Plus Multimedia | Ismertető | Impresszum | © Copyright | Főoldal |